A tények

A magyar válogatott bejutott a legjobb 8 közé a férfi kézilabda világbajnokságon, miután 32:20-ra nyert a Zöld-foki szigetek csapata ellen, valamint az esti meccsen Svédország legyőzte Portugáliát. Ezzel az együttes teljesitette az MKSZ célkitűzését és készülhet az olimpiai selejtezőtornára.

Siker!

A fenti eredmény mindenképpen sikerként értékelhető. Az olimpia közvetlen kapujába jutott a csapat, és ennél reálisan többet nem várhattunk. Ott vagyunk a legjobb 8 között egy vb-n, mindezt úgy, hogy velünk nagyjából egy szinten lévő, esetleg minket a közelmúltban legyőző együttesek ugyanezt nem mondhatják el magukról. Szlovénia, Portugália, Hollandia olimpiai esélyei egy kiemelkedő eb-szerepléssel válhatnak csak valósággá, ami mindhárom csapatnak egyszerre bizonyosan nem is jöhet össze.

Az élsport az eredményekről szól, márpedig itt most eredményt értünk el, méghozzá nyomás alatt, erőn felül. Mert ha elkezdjük „power ranking-be” sorolni a csapatokat, nem valószínű, hogy a legjobb 8 között helyünk van. A fentebb említett 3 csapat mellett nagyjából biztos, hogy a másik 7 továbbjutó, valamint Horvátország is előttünk végezne egy virtuális rangsorban. Hatalmas dolog az, hogy a csapat tudásán felül teljesített, ráadásul nem először. Ez a csapat közismerten tud küzdeni és felülteljesíteni, elég „csak” a XXI. században szerzett két olimpiai negyedik helyre gondolni.

Siker?

Ha megvizsgáljuk azonban, hogy hogyan is érte el a csapat ezt az eredményt, akkor azonnal kirajzolódnak a fejlesztésre szoruló területek. Gyakorlatilag egyetlen sorral játszottuk le a 6 mérközést, ez alól ténylegesen kivételt a beállós és a balátlövő poszt jelent, minden más pozicióban jelentős eltérés van az első és a második sorunk minősége közt.

A csapat korfája sem mutat jól. Igazán fiatal játékosként csak Ilic Zoran van a csapatban, a kulcsemberek közül többen (Lékai, Mikler, Sipos, Székely, Pedro, Ancsin) 30 felettiek, a csapat gerince a huszas évei végét tapossa, de a közvélekedés szerinti fiatalok sem éppen azok: Hanusz 25, Kovacsics és Bujdosó 28 évesek. Hiába a NEKA, nem nagyon látni tömegeket, akik kimaradása előtt értetlenül állhatnánk. Ráadásul a csapat életkoráról – ellentétben a női EB-vel – mélyen hallgat a mainstream kézis média és az MKSZ is.

Azt sem szabad elbagatellizálni, hogy egy igazán fontos meccset sikerült jó ellenfél ellen nyerni. Izland csapata ráadásul 45 percig dominálta a meccset, amit tény, megnyertünk. Ám utána sem Portugália, sem Svédország ellen nem volt reális esélyünk gyakorlatilag egyetlen percig sem a győzelemre. Rosszul néztünk ki mindkét meccsen és súlyos vereségeket szenvedtünk, azaz gyakorlatilag egy 15 perces ihletett szakasz mentett meg minket egy újabb rossz szerepléstől.

A csapattagok klubkarrierje sem mutat jól: Szita számkivetett Szegeden, Lékait elengedte a Veszprém és egy EL-csapatban is hullámzó a teljesitménye, Mikler egyre inkább második kapus a Tisza-parton, Rosta elől pedig épp Bánhidi viszi el a játékperceket. Ilic Zoránnal szemben nincs meg Veszprémben a türelem, ahogy azt már sok más magyar fiatalnál láthattuk. Ha igazak a Szegeddel kapcsolatos pletykák, és érkezik Daniel Dujshebaev, akkor még inkább aggódhatunk a Szita-Bodó párosért, bár az is tény, hogy anno épp Talant volt az, aki mélyvízbe dobta Bodót és Bánhidit, így akár pozitív változásokban is bízhatunk.

Kapaszkodók

Nem akarom azonban még csak a látszatát sem kelteni annak, hogy csak a negatívumokat látom egy nagyon szép sikerben. Éppen ezért álljon itt néhány olyan tényező, amibe kapaszkodva bizakodhatunk az olimpiai selejtező kapcsán.

Hiányzik a keretből Máthé Dominik, aki hamarosan visszatérhet térdsérülése után. Egy 3 napos selejtezőtornán, ahol akár egy meccsen is múlhat az olimpiai részvétel nagy segítséget jelenthet egy klasszis átlövő. Láttuk, hogy Ancsin a meccsek egyes szakaszaiban, támadásban hozzá tud tenni, de reálisan ő inkább a csereember.

Fazekas Gergő bemutatkozása is eljöhet a Plockban, és ha csak megközelítőleg olyan szép karriert fut be, mint amit remélünk, akkor vele is nagyot léphet előre a csapat. Egy mozgékony, dinamikus jobbkezes nagyon hiányzott a csapatból, és Fazekas révén pont egy ilyen játékossal tudnánk erősödni.

Csörgő Kristóf már most is sokszor készteti gondolkodásra Pásztor Istvánt a Fradiban, hogy vajon Lékai Máté-e az elsőszámú irányító a csapatban. A fiatal tehetség jó helyen van, az EL-ben gyűjthet tapasztalatokat idén, és épp a kvalifikációs torna jelentheti majd az áttörést.

A selejtezőtorna sorsolása ráadásul néha igazságtalan és nem a jobb helyezéssel kvalifikálókat részesíti előnyben. Így lehetett például egy csoportban a nőknél Románia, Montenegro és Norvégia. Lehet, hogy egy VB 8. hellyel jobban járunk, mint mondjuk egy 5. hellyel.

Általában pedig erősek vagyunk egy-egy meccsen, sőt akár erőn felül is tudunk teljesíteni. Ahogy korábban is írtam, ez a magyar válogatott védjegye. Emellett a karrierjük végén lévő játékosok extra motivációja is nagy hatással lehet egy találkozóra, így tehát a fentebb felsorolt 30-as játékosok sokat dobhatnak a csapat teljesítményén.

Az összkép

A valóságot komplexitásában kell látni, és ez azt mutatja: a magyar férfi válogatottnak, bár elvileg nincs helye a világelitben, ám mégis, újra, meg újra megmutatja a csapat, hogy a papírforma addig ér valamit, amíg a kezdő sípszó fel nem harsan. Számtalan nagy győzelem után ismét ott lehet a csapat az olimpián és egy generáció megint megkoronázhatja karrierjét. Ez azonban nem szabad, hogy eltakarja azokat a problémákat, amiket a szakmának meg kell oldania. Mert ennyi forrásból az olimpiai részvétel minimum biztos kellene legyen és nem számolgatás és sorsolás függvénye.

319 megtekintés.

Megosztás