Sima norvég győzelem, tanulságos mérkőzés. Analízis

A világbajnok norvég csapattal kezdte a világbajnoki szereplését a magyar női válogatott. A fogadkozások ellenére kijelenthetjük, a mérkőzés az első 15 percben eldőlt… Van jó hír is: a norvégokkal csak egyszer kell játszani.

A honlapon megszavaztattunk egy kezdőcsapatot, és kíváncsian vártuk, hogy milyen felállásban, milyen taktikával küldi pályára a válogatottat Kim Rasmussen.

A válogatott a Bíró-Schatzl – Szöllősi-Zácsik – Görbicz – Tóth – Bódi – Mayer felállásban kezdte az első játékrészt, amelyben két nagyobb meglepetés is volt. Egyrészt Tóth Gabi jobb átlövőben merész elgondolás, na nem azért, mert alkalmatlan lenne, hanem azért, mert hónapokig volt sérült, és a sportformája nem volt még megnyugtató. Mi inkább akkor már Kovacsicsot tettük volna oda, ha nem Kovács a kezdő ezen a poszton. A másik meglepetés támadásban Mayer szerepeltetése. Mindenki – mi is – úgy gondoltuk, hogy Kisfaludy kezd majd ezen a poszton, hiszen nem kell támadás-védekezésben cserélni, ennek ellenére Mayer kapta meg a bizalmat.

A legnagyobb meglepetés azonban nem is támadásban volt, hanem hogy a magyar válogatott nem a megszokott hatos fallal kezdett. Kim Rasmussen egy 5:1-es védekezés mellett tette le a voksát. Ez több szempontból volt aggályos:

  • A magyar válogatott sosem volt egy nyitott védekezés speciálista, inkább a “kényelmesebb” hatos fal feküdt mindig a magyaroknak.
  • A norvég válogatott lábmunkája természetesen a világelithez tartozik. A zavaró mögötti szélességi terület nagyobb, így több hely marad az egy-egyezésekre, valamint a beállósoknak. A szélsőknek is több hely marad, persze ez akkor nem akkora probléma, ha az ellenfélnél nem klasszis szélsők vannak, viszont pl Herrem mindennek nevezhető, de sokadrangú szélsőnek semmiféleképp.
  • A norvég válogatott lábmunkája zseniális, de ami még fontosabb, hogy a játékintelligenciájuk is a mezőny fölé helyezi őket.

És épp ez volt a gond. Tényleg nem tudjuk, mi volt Rasmussen elgondolása, de az 5:1 merész húzás volt. A norvég válogatott azonban nem most jött le a falvédőről, egy pillanatra sem estek kétségbe. Ahogy a nagy könyvbe meg van írva, szétszedték az 5:1-es védekezésünket. Szélsőjátékkal, beálló megjátszással és egyéni alakításokkal.

A norvég válogatott világbajnoki esélyeshez méltóan kezdte a játékrészt, a magyarok sem védekezésben, sem támadásban nem tudtak még csak átlagosat sem nyújtani. A nyolcadik percben már 7-2 volt, ekkor Rasmussen kikérte az első idejét.

Az időkérés után nem sokat változott a játék képe, csupán a magyar válogatott felállása és taktikája lett más. Védekezésben hatos fallal asszisztáltunk tovább a norvég gólgyárhoz, míg a 12. percben támadásban már négyet! cseréltünk a kezdő felálláshoz képest. Először Görbiczet kapta le Rasmussen, amelyet nem nagyon értettünk. Nem azt mondjuk, hogy Görbe jól játszott, de nem ő volt a fő gond, helyette akár Tóthot vagy Szöllősi-Zácsikot is lehozhatta volna azonnal a kapitány…

A hatos fallal továbbra is gondunk volt. Egy – gondolom, nem szándékosan – nyitottabb 6:0-át játszhattunk, ahol nem léptünk ki a lövőkre, nem zártunk vissza a beállókra, és nem segítettünk be egymásnak. Halott fal volt ez sajnos…

A 18. percben Rasmussen kikérte a második idejét, és alapjaiban próbálta megváltoztatni a támadójátékunkat. Ekkor 12-5 volt az eredmény. Hét mezőnyjátékossal próbáltuk feltörni a norvég falat, amely szerintünk jó kezdeményezés volt. Közelebb nem nagyon kerültünk hozzájuk, hiszen a védekezésünk és a kapusteljesítményünk sem közelítette meg az átlagost, viszont emberelőnyben több jó akciót is vezettünk, főleg jobb oldalra.

A hét a hat elleni támadójátékot nem csinálta rosszul a csapat, de két hiba után azonnal abbahagyatta Rasmussen, pedig csak kis dolgokon kellett volna változtatni benne. Volt egy technikai hiba, amely után Szöllősi-Zácsik háttal az ellenfélnek kocogott vissza, a helyett hogy megpróbálta faultolni az ellenfelet. Persze ez a támadásvariáció akkor ér valamit, ha mellette a csapat védekezik is, így csak a dobott gólok számát tudták növelni, de védekezés nélkül nem jöttek közelebb a magyar lányok a norvégokhoz. Ami még “szemet ütött” nekünk, hogy a hét a hat elleni játéknál nem volt bent két klasszikus beállós. A közvetítésben is elhangzott, hogy nem akart Rasmussen a védekezés miatt többet cserélni, ezért volt Szekeres a másik beállós, viszont volt egy játékos, aki támadásban és védekezésben is hasznos tudott volna lenni ezen a poszton: Mészáros Rea. Róla később még beszélünk.

A 25. percben 44-16% volt a kapusok effektivitása, amely mindent elmond magáról a mérkőzésről is. Ha már végre túljutottunk a norvég falon, akkor Lunde állta útját a magyar gólnak, míg a passzív “védekezésünkből” kifolyólag a kapusteljesítmény sem lehetett túl hatékony.

Az első félidő tíz gólos norvég vezetéssel végződött, és az utolsó perc ismét megmutatta, mennyire dekoncentrált volt a válogatott. Volt még idő, passzív sem volt, mégis túl hamar lőttük el a labdát, ezután hébe-hóba visszarendeződtünk, majd néhány másodperccel a vége előtt Oftedal gólt lőtt…

A második félidőben két fontos cserét hajtott végre a magyar válogatott. A mostanában jó formában levő Háfra Noémi jött be jobbátövőbe, míg kapusposzton Janurik váltotta Bírót. A második félidőben a norvégok már szemmel láthatóan tartalékoltak, rengeteget cseréltek, a magyar válogatott viszont bátrabban játszott, és a kapusteljesítmény is megérkezett. Háfra Noémi megmutatta, hogy miért tartják a magyar kézilabdázás egyik legnagyobb tehetségének. Bátran, küzdő szellemben kézilabdázott, négy gólt lőtt, kiharcolt két büntetőt és szerzett egy labdát. Janurik pedig nem csak kötelező védésekkel vétette észre magát, hanem bravúrokat is hozzá tudott tenni.

Ezzel a két jó teljesítménnyel a magyar válogatott a második félidőben felvette a harcot a tartalékosan játszó, cserélgető norvégokkal szemben. A vége “csak” nyolc lett, 30-22. Tanulságos mérkőzés volt, és mi abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a helyszínről nézhettük végig a magyar-norvégot.

 

Összegzés (hirtelen nem is tudjuk, hogy hol kezdjük)

  • Már a bemelegítésnél is látni lehetett, hogy bizony a norvégok más szintet képviselnek. Aki valaha kézilabdázott vagy érkezett előbb mérkőzésre, látott már sematikus bemelegítést. Futás, nyújtás, egy gyors fázis, labdaátadások kettesével, “orosz”, kapusbelövés, posztról lövés, gyorsindítás, felállt fal. Ez nagyjából a csapatok 95%-nak bemelegítése. A norvégoknál sem volt más, de itt előkerült a kis gumikarika, amely a kapusok bemelegítését szolgálta, a kapusbelövést felfújható “védekező játékosok” segítsévégel hajtották végre, ahol inkább szituációkat védtek. Ezekről videó is készült, később felkerül a honlapra. Ami vszont a technikai és módszertani különbségeken is túlmutat, az a két válogatott arcára volt írva. A norvégok, végig mosolyogva, már-már lazának mondhatóan melegítettek, míg a magyarok arcán teljesen más ült ki. Komor arccal, már-már apatikisan végezték a gyakorlatokat, szinte nagyon kevés kivétellel. Persze nem azt mondjuk, hogy ezen múlt, de érdekes kontrasztot mutatott a két válogatott ebből a szempontból (is). Ez egyébként sokszor magyar edzői hiba is, ha egy játékos jó kedvű a bemelegítésnél, mosolyog, akkor az edző azonnal rászól, mert akkor úgy gondolja, hogy nem veszi komolyan a játékos a mérkőzést. Tegyük a szívünkre a kezünket, hány ilyet láttunk már magyar pályán…?
  • A melegítés érdekes volt még abból a szempontból, hogy a magyar válogatott egy csapatként melegített, egy közösségben, amely egyébként szerintünk is követendő példa egy csapatsportban. A norvég válogatott viszont olyan “menjetek ki, melegítsetek be” szellemben készültek a meccsre, legalábbis, ami a futás, nyújtást illeti. Látszik ezen a példán keresztül is, hogy nem ezen múlik. Nem a bemelegítést kell komolyan venni, hanem a meccset, é attól még lehet egy csapat jó közésség, hogy egymástól függetlenül, nevetgélve melegítenek be.
  • És akkor a mérkőzésről. Az alapfelállás merész volt, mondhatnák sokan, mi viszont inkább hibásnak neveznnénk. Nem a személyi kérdéseket illetően, hanem az 5:1-es védekezéssel kapcsolatban vannak meglátásaink. Nem sok edző lenne a világon, aki egy norvég csapat ellen nyitottat szeretne védekezni. Ok, vannak csapatok, akiknek ez kell, mert csak alacsony játékosaik vannak, pl ázsiai csapatok, viszont a magyar válogatott inkább “hatos falra” rendezkedebb be játékosállományilag, legalábbis ezt hittük. Ennek ellenére zavaróval játszottunk, mintegy szabad kártyát adva a világbajnokoknak a címvédésre.
  • Tóth Gabi kezdett jobbátlövőben. Nem tudjuk, mi volt az elgondolás, mert ha nem Kovács Annát szerette volna egyedüli balkezesként ezen a poszton szerepeltetni, akkor mi inkább Kovacsics Anikót tettük volna erre a posztra (vagy Háfrát, mint ahogyan azt sokan tették a szavazáson). Tóth Gabi hosszú ideig sérült volt, nem igazán volt játékban eddig sem, meccshiánya volt, erre beteszi kezdőként egy olyan poszra, amely tőle egy kicsit idegen. Sajnos ez meg is látszott Tóth Gabi játékán, de itt mi nem a játékoson “vernénk el” ezt.
  • Rasmussen a nyolcadik perc környékén lekapta Görbiczet. Egyrészt nyolc perc az még a mérkőzés elején nem nagy idő, másrészt a csapatkapitányon kívül voltak még játékosok, akik mélyen a tudásuk alatt játszottak: Szöllősi-Zácsik, Tóth.
  • Schatzl személyében a válogatottnak jó balszélsője van, és tulajdonképpen kilelenthető, hogy a másik oldallal sincs nagy gond. Bódi és Schatzl is 3-3 gólt lőttek, míg Lukács is egyszer meg tudta zörgetn a hálót (2/1).
  • A hét a hat elleni játék jó ötlet volt. Addig mindössze 5 gólt lőttünk, és a kezdeményezés rendben volt. Bódi lőtt belőle kég gólt, kiharcoltunk egy hetest Kovacsics révén, és Kisfaludy is lőtt belőle egyet. A gond, hogy két hiba után megijedtünk, és abbahagytuk. Azért az tudva levő volt, hogy előbb utóbb ebbe hiba csúszik, nincs ezzel gond, abban inkább, hogy egy-egy labdaelvesztés után még csak meg sem próbálta a magyar csapat megakadályozni az üres kapus gólunkat. Lehet ott blokkolni vagy faultoln is!
  • Klivinyi és Szöllősi-Zácsik sajnos mélyen tudásuk alatt játszottak. Klivinyi többszr jól ment, de lövését Lunde háríttani tudta, míg mindkét lövőnél többször előfordult, hogy előkészületlenül lőttek. Szöllősi-Zácsik lőtte a mérkőzés első gólját, és ez volt a két balátlövőnk összes gólja a norvégok ellen…
  • A védekezéssel több baj is volt, ennek a fő oka természetesen, hogy a világ legjobb csapatával játszottunk. Az 5-1-ről már beszéltünk, de a hatos fal sem volt túl eredményes. Serdülőben már elvárt, hogy egy beállóst a labda felől fogjon a belső védő, ez talán egyetlen egyszer sem sikerült, pedig a norvég válogatottról tudni lehetett, hogy világelitbe tartozó beállósai vannak. Mindent elmond, hogy Löke a második számú ezen a poszton jelenleg… Mégis úgy játszották be a labdát, ahogyan csak akarták. Oftedal szélvészgyors lábbal, jól cselez, a magyar válogatottban hiányzott a besegítés. Az a kisebbik baj, hogy megverte a mieinket lábbal, az már nagyobb, hogy ezt senki sem tudta, akarta kompenzálni…
  • Bíró Blanka három védéssel abszolválta az első félidőt, a helyére jövő Janurik Kinga 38%-kal végzett, amely igencsak jó teljesítmény. Bíró Blankát mi előbb lecseréltük volna, nagyjából az első és a második időkérés között. Sajnos nem tudott hozzátenni a mérkőzéshez, persze az igazsághoz hozzá tartozik, hogy akkor még a 100%-san pörgő norvég válogatott támadt a kapuját.
  • A magyar válogatott védekezése nem nem volt jó, az első félidőben már 21 gólt kaptunk, ennek ellenére a padon maradt végig a magyar válogatott egyik legjobb védekező játékosa, Mészáros Rea. Ez számunkra érthetetlen, egy próbát megért volna, főleg mivel Szekeressel már jó ideje együtt játszanak a Fradiban.
  • A stúdióban felmerült a sportpsziclogóus kérdése, jogosan. Úgy tűnt, hogy többen teli gatyával játszottak, és pont, hogy egy norvég válogatott ellen az ellenkezőjének kellett volna történnie. Felszántani a pályát, hiszen itt nincs vesztenivalónk. Ennek ellenére pont az ellenkezőjét láthattuk, csak néhány játékos játszott tudásának megfelelően (legalábbis reméljük…). Pont azt vártuk Rasmussentől, hogy ezen a téren előrébb lép a válogatott. Eddig nem tette fejben sokan nincsenek ott, ami az ő sara. Akiket beválogat, nem tud rájuk hatni, vagy eleve rossz embereket válogat be, akikre egyáltalán nem lehet hatni. Mindkét verzió rossz, és valljuk be, ezeket az eredményeket – eddig – bármelyik magyar edzővel is hozhattuk volna.
  • Mayer, Kisfaludy és Mészáros a három beállósunk, láttuk a norvégoknál, illetve látjuk a világelitben, legyen az válogatott vagy klub, hogy mennyire fontos egy klasszis beállós. Sajnos ki kell jelenteni, hogy Kulcsár Anita óta nem volt klasszis beállósa a válogatottnak. Voltak jó beállósai, vannak is, talán ezt kijelenthetjük, de klasszis nincs. Beálló posztból egy gólt lőttünk, a hét a hat elleni játék során. A norvégok hetet, és kiharcoltak mellé jó néhány büntetőt is.
  • Nem ezen múlt, viszont mi sosem engednénk azt, hogy egy skandináv érdekeltségű meccsen skandináv játékvezető dirigáljon. Ugyaníg nem engednénk, hogy egy magyar meccsen román vagy szlovák bíró fújjon, vagy hogy egy spanyolnak portugál, egy belgának holland. Egészen egyszerűen hülyeségnek gondoljuk azt, hogy ezek nem befolyásolnak egy-egy szituációban egy-egy játékvezetőt. Ha pedig erre tudatosan odafigyel, akkor már rossz. Nem lehet kivédeni a nemzetiségből adódó kritikákat, ha egy játékvezető a téves ítéleteivel ide vagy oda téved többet.
  • És akkor Háfra Noémi… A magyar csapat legjobbja, aki egy félidő alatt megmutatta, hogyan kellene játszania a többi magyar játékosnak belső poszton. Bátor, határozott, küzdő szellemű, mindezt 19 évesen.  Már korábbi cikkben is jeleztük, hogy szerintünk az egyébként a fiatalokat jól beépítő Elek Gábor méltatlanul sokat mellőzi Háfrát, és inkább a magyar tehetséget kellene játszatni Jovanovic heyett. Eleket láttuk, de nem volt alkalmunk “kritizálni” 🙂 Szóval nagy bravó a fiatal Háfrának, kis túlzással a norvég csapatba is befért volna a tegnapi játékával.
  • Mi még mindig hiányoljuk Triscsukot. Ő nem az a “feltett kézzel feladom már a meccs előtt” játékos.
  • Nekünk az az érzésünk, hogy bizony elférne egy dán-magyar tolmács a magyar válogatott mellé… Én nem akarom elhinni, és nem is úgy tűnik, hogy a játékosok 100%-osan értik azt, amit a kapitány mond. Kommunikációs hibák pedig egy kiélezett meccsen továbbjutásokról is dönthetnek adott esetben.
  • A mérkőzés folyamán többször felzendüla a “Harcoljatok” rigmus, amely véleményünk szerint egy válogatott mérkőzésen nem szabadna elhangoznia. Nem, nem a szurkolók miatt, de egy válogatott mezben nehogy már egy játékos ne szántsa fel a pályát…
  • Egyetlen lerohanás/gyorsindítás gólt lőttünk a norvégok ellen, Kisfaludy tudott egyszer gyors találatot elérni. Ez mindenféleképpen kevés A norváb válogatott persze azért is világbajnok, mert többek között rendkívül jól rendeződnek vissza, ugyanakkor a magyar csapatnak óriási szüksége van az “egyszerű gólokra”. És ehhez a bekezdéshez hozzátesszük, hogy az egyszerű gólokhoz hozzátartoznak a büntetődobások, hiszen a hétméteres kiharcolásáért valaki valószínűleg összetörte magát a pályán. A magyar csapat viszonylag több büntetőt lőhetett, hetet, ebből csak ötöt sikerült gólra váltani. A másik oldalon ez az arány 3/3.
  • Több helyen olvastam, hogy na, nesztek, a Győr légiósai vagy exlégiósai verték meg a magyar válogatottat, ráadásul “mi fizetjük a bérüket”. Ez egy – már bocsánat – ordas baromság. A magyar válogatott nem azért gyengébb, mint azt megszoktuk, mert a Győrben vagy Fardiban külföldi poszton világsztárok játszanak, hanem többek között azért is, mert rengeteg helyen egy “tucatlégiós” veszi el a helyet egy magyartól. Ha én pl Győrben élnék, örömmel nézném Oftedal, Mörk vagy Grimsbo játékát. Örüljünk, hogy ilyen világsztárokkal teli csapataink vannak, akiknek reális esélye van BL-t nyerni! Legalábbis szerintünk.
  • A hurráoptimizmust azonnal el kell felejteni, hogy megnyertük a második féidőt a norvégok ellen. Reméljük, senki sem akar ebbe kapaszkodni a továbbiakban. A norvégok tudták (szerintem már az első 15 percben), hogy ezt a meccset nem tudják elveszíteni, ezért visszavettek. Cserélgettek, kicsit odafigyeltek, hogy megmaradjon a különbség, de ha a norvég csapatnak hússzal kellett volna nyernie, hogy továbbjusson a csoportból, akkor ne legyen egy szemernyi kétségnük a felől, hogy ezt véghez vitték volna.
  •  A norvégok elleni mérkőzés azonban nem lehet mérvadó a magyar válogatottnak. Persze, azt nyilatkozta mindenki, hogy nyerni szerettek volna meg ilyenek, de ez azért túlzás. Valószínűleg ők is tudták, hogy ezt a meccset le kell tudni, és kész. A minusz nyolc szerintünk teljesen vállalható, mondhatni mindkét csapatnak megfelelt. Mi eleve feladtuk volna ezt a mérkőzést, hiszen az aktuális és a leendő világbajnokkal játszott a magyar csapat. A fontos meccsek most következnek, hiszen négy ki-ki meccsen kell bebiztosítania a válogatottnak a továbbjutást. Ugyanakkor egy nagyon jó ellenféllel játszott meccs mutat rá leginkább a hibáinkra, hiányosságainkra. Csupán ennyiből volt fontos ez a mérkőzés. Láttuk, hogy a válogatottnak vannak jó játékosai, és jó, de rossz formában levő játékosai. Egy másik cikkben próbálunk meg rámutatni, mivel lehet legyőzni ma a svéd válogatottat. Addig is leírnánk. nem bántuk meg, hogy élőben tekintettük meg a mérkőzést, továbbra is hajrá, magyarok!
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s