Több volt benne: a végén sima magyar vereség a dánoktól

Ma este kezdte meg szereplését a magyar kézilabda-válogatott. Rögtön az olimpiai bajnok Dánia volt a mieink ellenfele.

A magyar válogatott nincs könnyű csoportban, hiszen a dánok mellett Spanyolország és Csehország az ellenfél. A spanyol kézilabda jobb jelenleg, és mivel a csoportból három csapat jut tovább a középdöntőbe, ezért a csehek elleni meccs kulcsfontosságú lehet.

A dánok kezdték a meccset, a mieink hatos fallal kezdtek, Mikler Rolanddal a kapuban. A felválzoltakkal ellentétben csak egy meglepetés volt, Ancsin kezdett jobbszélen, illetve ő védekezett kettesben. Ezt néha váltogatták Balogh Zsolttal, volt, hogy ő volt szélső, és Ancsin jobblövő.

A meccset mindkét csapat nagy elánnal kezdte, és jó volt látni, hogy a magyar válogatott nem ijedt meg az északi ellenfelétől, hanem bátran játszottak. A közönség szenzációs hangulatot teremtett a varasdi csarnokban, Magyarország hazai pályán játszhatott az olimpiai bajnok ellen. A két csapat fej-fej mellett haladt, felváltva estek a gólok, hol egyik, hol másik csapat vezetett, de mindig csak egyetlen gólla. 8-7-es dán vezetésnél kisebb meglepetésre Vranjes időt kért, és ez rövid távon használt, hiszem a magyar csapat át tudta venni a vezetést! Mikler fontos labdákat fogott, és továbbra is bátran lőttünk, Ancsin, Bartók, Bodó is agilisan játszott.

Vranjes belekezdett a rotációba, de a dánok is többet cseréltek, ugyanakkor Jakobsen csapatában több a klasszis. Landin helyett Green állt a kapuba, és ez sokat lendített a dán válogatotton. Több fontos labdát védett, igaz ezt nem mindig tudták gólra váltani elől, mert a magyar csapat jól, egymásért küzdve védekezett. Elől azonban egyre többet hibáztunk, míg a dánok betaláltak párszor, így már hárommal is vezettek az első félidőben. A féldiő végén közelebb jöhettünk volna, de Császár védését Green védte, és szerencsére az északiak gólja a dudasszó után esett. A félidőben Magyarország – Dánia: 14-12

A második félidő úgy ment tovább, ahogy az első elkezdődött. Bátor magyar csapat, dán bizonytalanság: feltváltva potyogtak a gólok. Egy kettős emberelőny után a magyar csapat ismét egyeníteni tudott. 16-16. Ezt követően azonban volt a magyar csapatnak egy bizonytalan fázisa, ahol a dánok elmentek három góllal.

20-17-nél Vranjes kikérte az idejét. Ezután rögtön Mikkel Hansen kapott piros lapot, a harmadik két percét kapta. Játék nem nagyon volt pár percig, több volt az ápolás és technikai hiba. Sajnos ezt a fázist a dánok nyerték meg, így a 45. percben ötre nőtt Jakobsen csapatának az előnye. A 47. percben Vranjes ismét időt kért, mert Hansen hiányát a dánok egyáltalán nem érezték meg, ráadásul mi sem lettönk jobbak. Sok volt a technikai hiba, elszórt labda, sajnos Lékai sem játszott úgy, mint azt az első félidőben tette.

Az időkérés után hét mezőnyjátékossal próbálkoztunk, és rögtön gólt sikerült lőni Ancsin végén, szélről. Ezután két percet kaptunk, és fel is hagytunk ezzel a játékkal. Damgaard és Lauge többet vállaltak magukra, és a dánok folyamatosan elhúztak tőlünk. Mikler helyett Borbély jött, de ő sem tudott segíteni. Sajnos szétesett a magyar csapat, és a végén már csak a különbség volt kérdéses. Három perccel a vége előtt 32-22 volt az állás, innen már csak magyar gól esett, így a vége 32-25 lett. Sajnos sima vereség lett a vége, a negyvenedik percig ez nem volt benne a mérkőzésben.

Néhány észrevétel a látottakkal kapcsolatban:

  • Először is legyünk tisztában azzal, hogy a dán válogatott nagyon erős, erősebb, mint ez a megfiatalított magyar csapat. Ugyanakkor az első 40 perccel nem volt gond, volt tartása Vranjes csapatának, semmi jel nem utalt arra, hogy “összeomolhatnak”.
  • Az első félidőben volt egy Lékai-Császár csere. Akkor Császár nem tudott sokat hozzátenni, viszont úgy látszik, ez Lékait is megzavarhatta, hiszen a második félidben nyomát sem láttuk annak az irányítónak, akit idén megszokhattunk.
  • Bánhidi Bence klasszis beálló, ugyanakkor nem igazán tudtuk megjátszani. Mindent elmond a mérkőzésről, hogy az amúgy védekezőspecialista Schuch volt az egyik legeredményesebb a magyar csapatban.
  • Bartók nagy kincse a magyar kézilabdázásnak, igaz a második félidőben ő sem tudott úgy játszani, mint az elsőben. Bátor, harcias, a fiatal kora ellenére.
  • Nem a magyar csapathoz tartozik, de meg kell említeni, hogy ez a kommentátor valami egészen elképesztően gyenge. Szakmaiatlan, elfogult, és sokszor nem látja, hogy mi történik a pályán.
  • Lékai védekeztetése jó ötletnek tűnt. Lendületből tudott így az ellenfél visszarendeződő védekezésére érkezni, és ez sokszor gólt eredményezett.
  • Nem csak a kapustelesítmény miatt kaptunk ki, viszont Miklert előbb lecseréltük volna. A helyére beállt Borbély sem volt jó, viszont ideje sem volt nagyob bemelegednie. Akkor már egy szétesett, dekoncentrált csapat hálóját kellett védenie. A másik oldalon viszont nagyon bejött a kapuscsere, Jakobsen Landint Greenre váltotta, és a Magdeburg hálóőre sokat hozzátett a magabiztos dán győzelemhez. 43%-kal védett, ami világklasszis teljesítmény.
  • A magyar csapat kicsit úgy tűnt, mintha elfelejtette volna, hogy a dán csapat nem csak Mikkel Hansenből áll. A PSG sztárjának piroslapja után mintha azt gondolták volna, hogy ezzel megvan a meccs. A dán csapatban kis túlzással 10 Mikkel Hansen van.
  • Szembetűnő, hogy mennyire nincs szélsőjátka a magyar válogatottnak. Sem felállt fal ellen, sem a gyorsindításban nem tudnak hozzátenni a szélen játszók a csapatmunkához.
  • A hét mezőnyjátékosos támadással rögtön gólt lőttünk, de aztán szinte elfelejtettük. Talán érdemesebb lenne többször alkalmazni.
  • A védekezést mindenféleképpen jobban össze kell raknia Vranjesnek. Ezen kívül öt két perces büntetést kaptunk, ami ahhoz képest nagyon sok, ha azt nézzük, hogy pár közülül elkerülhető lett volna. Egy fegyelmezett és határozott védekezésre van szükség, ahol az egész csapat együtt mozog, és együtt dolgozik.
  • A látottak alapján, ami persze csak egy mérkőzésre szorítkozik, a cseheknél jobbak vagyunk, őket meg lehet, sőt meg kell verni. A spanyolok nagyon bekezdtek, szerintem ők nem annyira jók, mint ahogy ma nekik kijött a lépés.
  • A kombinatív kézilabdázással többször adós maradt a csapat. Töbször tűntünk bizonytalannak, mintha nem tudnánk, hogy mit is kéne játszani. Ez bármilyen összeállításban megengedhetetlen. Ha belegondolunk, a legtöbb gólunkat egyéni alakítások után lőttük. Az első féldiőben volt egy statisztika a gólpasszokról. Ott 8-1 volt az arány a dánoknak.
  • A játékvezetés nem volt hibátlan, de nem befolyásolta a mérkőzés végkimenetelét. A két csapat összesen 10 két perces kiállítást szedett össze, ennyire azért nem volt durva a mérkőzés.
  • A csarnokban hazai pályát teremtett a fantasztikus magyar közönség, úgy gondolom, hogy fiatalság ide, rutintalanság oda, az lett volna a minimum, hogy hatvan percen keresztül küzdjenek, és ne adják fe a meccset.
  • A vereség természetesen semmit nem jelent, NEM a dán válogatottat kell megverni. Ez egy fiatal csapat, sok potenciállal, de viszonylag kevés tapasztalattal. Időt kell nekik hagyni. Nagy László elkélt volna védekezésben, viszont szerencsére támadásban nem éreztük a hiányát, jobb átlövő poszton 8-9 gólt lőttünk, az nem rossz. A cseheket meg kell verni, hogy még három mérkőzésen tudjanak gyakorolni, fejlődni a játékosok. A középdöntőből reálisan nézve nincs sok esély a továbbjutásra, viszont nincs annál jobb alkalom a gyakorlásra, ha mindezt tétmeccsen, jó ellenfelekkel teheti meg az ember.

 

 

Screenshot 2018-01-13 22.20.53.png

 

 

Screenshot 2018-01-13 22.29.12.png

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s