Kudarc! A magyar válogatott kikapott Csehországtól, és nem jutott tovább a csoportjából

Magyarország ma Csehország ellen lépett pályára a férfi kézilabda-Európa-bajnokságon. Nekünk mindenféleképpen nyerni kellett, hogy legyen esélyünk a középdöntőbe jutásra.

A magyar válogatott kettőt cserélt a Csehország elleni mérkőzre, illetve az esetleg további találkozókra. Jamalira és Viloskira nem számít a továbbiakban Ljubomir Vranjes szövetségi kapitny; helyettük két szélsőt, Feketét és Országhot hívta be. A csere kicsit érdekes volt, hiszen Jamali nem volt annyira rossz, amikor pályára lépett, míg az egyetlen szélsőnket se nagyon foglalkoztattuk az eddig mérkőzések során.

A magyarok úgy kezdtek, ahogy azt elképzeltük, ahogy egy papíron jobb csapatnak kezdenie kell. Kettővel is vezettünk, de akkor a csehek felébredtek, és hatékonyabbank kezdtek el kézilabdázni. Olyannyira, hogy átvették a vezetést, és fokozatosan növelni tudták az előnyüket. A mieinknek nem volt ellenszere az ellenfél agilis, tiszta szív játékra,  a csapat több tagja formán alul játszott. A csehek még kaptak egy kérdéses piros lapot, valljuk be, ilyen több van minden meccsen. A piros lap azonban nem ébresztette fel a magyar csapatot, sőt… Az első félidő így 15-11-es cseh előnnyel zárult.

A második félidő úgy folytatódott, ahogy az első abbamaradt. A magyarok bizonytalanok voltak, míg a csehek tartották a formájukat, így már hat is volt a különbség a csehek számára. Egy Vranjes időkérés után megváltozott a játék képe. A magyar csapat támadásban nem hibázott, és most a csehek bizonytalanodtak el. Lékai indításgóljával feljöttünk kettőre, amire Csehország azonnal időt kért. Ez pedig nekik tett jót, megnyugodtak, és ismét az eredménye játékukat kezdték el játszani. Igazából érthetetlen, hogy a cseh időkérés miért zavarta meg a mieinket. A különbség így ötre növekedett 15 perccel a vége előtt. A következő percek úgy teltek el, hogy a magyar csapat mindig feljott három gólra, de a csehek mindig válaszolni tudtak. Az 52. percben egy gyönyörű “duplakínais” gólt dobott a magyar csapat, így 8 perccel a vége előtt “csak” három volt a különbség. A csehek elvesztették a labdát, és egy gyors támadás után Lékai gólt lőtt, így felzárkóztunk két gólra. Sőt, megvolt a lehetőség, hogy egy gólra jöjjünk fel, de Lékai hosszú átadásap pontatlan volt, és az ellentámadásból betaláltak a csehek, és ez döntőnek bizonyult. 28-25. Öt perc volt még, de ez idő alatt a magyar válogatott teljesen összezuhant, és megérdemelt, már-már megalázó vereséget szenvedett az egyébként gyengébb erőkből álló Csehországtól. Nagy kár érte, hiszen a magyar csapat hazai pályán játszott, a szurkolók igazi katlan varázsoltak a csarnokból. Respect!

 

A magyar válogatott elemzése egy külön írás lesz, de több kérdés is eszünkbe jutott, persze ezek költőiek.

  • Hogy gondoltuk, hogy igazi szélső nélkül vágunk neki egy világversenynek. A két szélső behívása jó húzás volt, de késő. Eleve így kellett volna utazni Horvátországba. Fekete megmutatta, hogy lehet rá számítani: vagány és bátor volt.
  • Jamali nem volt rossz. Ha valakit lecseréltünk volna, az nem ő lett volna.
  • Egyetlen meccset kellett volna megnyerni, a csehek ellenit. Csehország is így volt vele, tudta, hogy egy meccset kell megnyerni, és a legtöbb esélyük ellenünk van. A két csapat felkészültsége, mentalitása között sajnos zongorázni lehetett a különbséget. A magyar csapat minimális célkitűzése a csoportból való továbbjutás volt.
  • Ha egy csapatnak nem megy, biztos, hogy minden esetben egy játékelem felvázolása a helyes megoldás?
  • Csak nekem érdekes, hogy Vranjes azokra a játékosokra építené a válogatottat, akik Veszprémben padoznak vagy a lelátón nézik végig a klubmeccseiket?
  • Vajon mennyi ideje volt Vranjesnek foglalkoznia a magyar válogatottal? Miért nem maradhatott akkor már Sabate szövetségi kapitány? Ő is sok kritikát kapott, de ilyen mélyen vele sem voltunk.
  • Nem szabad csak Vranjes nyakába varrni ezt a kudarcot, de ő a szövetségi kapitány, így a felelőssége megkérdőjelezhetlen. Elmondhatjuk, hogy a legutóbbi három világversenyen “sztáredzőkkel” is elbuktak a magyar válogatottak… Kim Rasmussen kétszer, és Vranjes most. Kár érte, de nem csak rajtuk múlott.
  • Továbbra is hajrá, Magyarország!

 

 

 

 

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s