Krízis Veszprémben? Vranjes out? A lehetséges okokat kerestük.

A Telekom-Veszprém háza táján nincs minden rendben, ezt a vak is látja. A tavalyi év volt az utóbbi évtized egyik leggyengébb produkciója, és az idei szezon sem indul fényesen. Mi lehet ennek az oka? Figyelem, az írás nem minden esetben fog tetszeni mindenkinek, vitaindítónak szánjuk.

Sabaté után Vranjest többen Messiásként várták Veszprémben, pedig ez a fajta eufória teljesen indokolatlan volt. Vranjes nyert egy Bajnokok Ligáját a Flensburggal, ezt senki sem veheti el tőle, viszont éveken keresztül nem tudtak bajnokságot nyerni, pedig többször is ők voltak az esélyesek. A veszprémi vezetőknek tetszhetett az a fajta taktika, amit manapság tempohandballnak hívnak, mást nem tudunk elképzelni Vranjes idehozatala mellett, hiszen a spanyol vonal elég sikeresnek bizonyult. Ortega és Sabate is jól végezte dolgát, persze utóbbi BL-döntő kudarcát nem mindenki (senki sem?) tudta neki megbocsátani. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Vranjes előtti időkben a Veszprém szinte hazajárt a kölni Final Fourra. Legutóbb, amikor ott volt bronzzal tért haza. Aztán jött a svéd szakember, hogy alapjaiban megváltoztassa a Veszprém csapatát. 

Igazság szerint ez sikerült, de nyilván nem úgy gondolta senki, mint ahogy történt. Tavaly ősszel meggyőző volt a Veszprém, és sokan arról beszéltek, Vranjessel meglehet az oly áhított BL-győzelem. A BL-ben sokáig veretlenek voltak, idegenben nagyon megverték a nagy rivális Szeged csapatát, az élet napos oldalán voltak. 

Aztán valami történt, történhetett. Meglepő vereségek és kínlódások a mutatott játékban. Arra azonban senki nem gondolt, ami bekövetkezett. A Veszprém mondhatni simán kiesett a BL nyolcaddöntőjében. Keserű meglepetés, de az ember elfogadja, ha egy PSG, Barcelona vagy bármely nagyobb csapat ellen estek volna ki Vranjesék, de az ellenfél a dán kiscsapat, a Skjern volt. Idegenben szinte megalázó vereség, amelyet hazai pályán sem tudtak kijavítani. Ezt követően jött a trónfosztás, a Szeged hosszú évek óta először tudta elhódítani a bajnoki címet Magyarországon. A kupát sikerült behúznia a Veszprémnek, de ez előtt evidencia volt a duplázás otthon (bajnokság és kupa) és a Final Fourban való részvétel. 

Új év új remények, maga Ljubomir Vranjes is azt nyilatkozta, hogy ez már az ő csapata. Érkeztek páran, a felkészülési meccseken nem ment minden zökkenőmentesen, de a meccseket nem augusztusban kell nyerni. 

A magyar bajnoksággal nem foglalkoznánk, hiszen a Szeged mellett nem igazán lehet gondja a meccsekkel a Veszprém második sorának sem. A Szeged elleni meccs hamarosan itt van, de erre később térnénk ki.

Volt itt három mérkőzés a Bajnokok Ligájában. Kielce, Barcelona és Vardar. Első ránézésre kemény ellenfelek, ugyanakkor tudjuk, hogy mindhárom csapat élt már meg szebb időket. A három meccsen a Veszprém két pontot tudott szerezni, a Kielce ellen otthon. A mérkőzés egyik, ha nem a legjobb játékosa a nyáron visszatért Sterbik Árpád volt. A Barcelona ellen idegenben, míg a Vardar ellen otthon szenvedett vereséget Vranjes csapata. 

A Vardar és a Barcelona is átalakult a nyáron, előbbinek kis túlzással egy sora van, utóbbi pedig minden játékosának lehetőséget ad, mégsem bírt velük a Veszprém. Hamarosan fel kell tenni a kérdést: elég erős-e keret a Final Fourra, vagy egyszerűen csak Ljubomir Vranjes van kissé túlhájpolva, és nem bír a veszprémi sztárokkal.

Megpróbáltuk összeszedni az okokat, amelyek odáig vezettek, hogy a szurkoló többsége NEM Ljubomir Vranjes személyében képzeli el a Veszprém szakvezetőjét.

– a védekezés. Az Ortega és Sabaté által összegyúrt védekezés méltán volt világhírű. Nem sok csapat volt, amely eredményesen tudott játszani a veszprémi fal ellen. Kemények voltak, de nem durvák, jól zártak vissza. Csapatként védekeztek. Ennek tavaly óta fokozatosan nyoma veszett. Túl sok gólt kap a csapat, sokszor körülményesen zárnak vissza, és Vranjes még nem tudott megoldást találni a hét a hat elleni játékra. A védekezés – tartja a közhely – 80% akarat kérdése. Ez a veszprémi védelem  – lehet, csak én látom rosszul – nem úgy tűnik sokszor, mint aki csapatként mindent belead, hogy megakadályozza az ellenfél támadásait. Többek között a Skjern egészen egyszerűen átrohant a csapaton.

– az a bizonyos tempohandball…: Erről már volt szó fentebb. Vranjes ennek (is) köszönhetően nyert BL-t. Villámgyors, szupertechnikás szélsők, gyors átmenet védekezésből támadásban. Tempo, tempo, tempo, szétrohanni az ellenfelet, vagy szerzett labdából vagy gyors középkezdés után. Természetesen stabil védekezést követően. Én úgy gondolom, hogy egy jó edző a csapathoz, illetve a kerethez igazítja a taktikáját. Nem lehet makacsul ragaszkodni valamihez, amire a csapat bizonyos okoknál fogva alkalmatlan. A jelenlegi keret a tempohandballra alkalmatlan. Egyrészt nincs meg a magabiztos védekezés, másrészt a fal nehézkes, ráadásul a csapat tele van olyan játékosokkal, akik finoman szólva sem tartoznak a fiatalabbak közé. Nem lehet elvárni Nagytól, Ilictől, de talán Blagotinsektől sem, hogy szétrohanják az ellenfelet. Mást egyelőre azonban nem talált ki Vranjes, és erről szól a következő pont

– támadási nehézségek: ez a rész persze többrétű. Ilic és Nagy rengeteget van pályán. Nem arról van szó, hogy nem tesznek meg minden tőlük telhetőt, de a fiatalítás jegyében érdemes lenne elgondolkodni fordítva csinálni a dolgokat. Nem az “öregeket” kezdetni, hanem az öregeket bevetni, amikor kell. Amikor szükség van a rutinra, esetleg nyugalomra. Jelenleg úgy néz ki, hogy Nagy és Ilic sokat vannak pályán, Tönnesen pl. akkor jön, amikor Nagy két percet kap, pedig nem tehetségtelen a fiú. 

A csapatnak gondjai vannak a nyitott védekezés elleni támadással. Több edző tisztában van vele, lásd Barcelona vagy Vardar, és egyre többen fogják ezt észrevenni. Ez persze abból is fakad, hogy Ilic és Nagy túl sokat vannak a pályán, és köztudott, hogy a nyitott védekezés ellen támadás több mozgást igényel. Ráadásul az még hagyján, hogy elfáradnak, esetleg bele hibáznak a játékosok, de nem látszik az a koncepció, hogy mit szeretne játszani a csapat egy 5:1 vagy 3:2:1 ellen. Inkább individuális akciókra épül a támadás, mivel a Veszprémet nem mellesleg zseniális játékosok alkotják. De erre van a másik közhely: a meccset a játékosok nyerik meg, a bajnokságot a csapat!

Ugyanúgy többször elképzelés nélkülinek tűnik a Veszprém emberelőnye is. Bizonytalan és nem kidolgozott a hat az öt elleni játék. Lehet, hogy van rá taktika, de ebből még nem sokat láttunk. 

Lékai Máté: Lékai, a magyar válogatott és a Veszprém irányítója tavaly ősszel sokáig vezette a góllövőlistát, élete formáját nyújtotta, kis túlzással állandó résztvevője volt a hét BL-csapatának. Hogy mitől volt ez, nem tudjuk, benne lehet, hogy Palmarsson “mögül” érkezett, neki jót tett, hogy az izlandi Barcelonába menekült igazolt. Felszabadult volt, élvezte a játékot, és egyik vezére volt a csapatnak. Aztán az egyesület úgy döntött, hogy leigazolja Nenadicot (Mahé érkezése már ekkor köztudott volt). És Máté azóta nem mutatta azt az arcát, amelyet tavaly ősszel láttunk. Idén pedig szemmel láthatóan kevesebb szerepet kap. 15 perceket játszik, ez nyilván nem javítja a formáját és a hangulatát. Félreértés ne essék: Mahé és Nenadic is szenzációs játékosok, még akkor is, ha utóbbi néha kicsit önzőnek és arrogánsnak tűnik, de ezt “kompenzálandó” felszántja a pályát és akar. Viszont Lékai nélkülözése érhetetlen, hiszen többször bizonyított már. Kicsit úgy tűnik, mintha Vranjes feláldozná csak azért, hogy Nenadic játszhasson, ami viszont a magyar válogatott szempontjából is aggodalmas lehet.

René Toft Hansen leigazolása: Már az év elején is írtam, hogy kicsit érthetetlen a leigazolása. A dán beálló, illetve védekezőspecialista rövid időre írt alá, ennyi idő alatt szinte be sem lehet építeni. Még mindig érthetetlen, hogy miért nem inkább Schuch mellett tette le a voksát a vezetés, a magyar válogatott játékosa ugyanis csupaszív, még talán a hibáit vagy hiányosságait is hamarabb bocsátja meg neki a szurkoló, mint Hansennek. A Vardar ellen például csak a két perces büntetéseivel tűnt ki, eddig nem sok haszna volt a leigazolásának.

– az edzések száma és profizmus: sokáig ezzel mi nem volt képben, de állítólag igaz a hír, hogy a Veszprém heti négyet edz. Ennek a pontnak a megértéséhez mélyebbre szeretnék visszanyúlni, és persze az sem biztos, hogy a végén igazunk lesz, de elgondolkodtató remélhetőleg. Anno, mikor még a dán női bajnokság volt a világ legerősebb bajnoksága, néha néhány magyar játékos is tudott ott játszani. Természetesen mind magyar válogatottak voltak. Miután visszatértek, kivétel nélkül mindegyik rosszabb állapotban, formában volt, mint mielőtt kiigazolt volna. Ennek az az oka, hogy a skandináv országokban valóban kevesebbet edzenek a csapatok EGYÜTT. Még a világ élvonalába tartozó bajnokságban is csak napi egy edzés volt, amelyet a csapat közösen végzett, de mellett természetesen voltak egyéni feladatok, programok, amelyeket el kellett végezni a játékosoknak. Konditerem, egyéni képzés stb. Az északi játékosok máshogyan szocializálódnak az élsportba, mint a kelet- illetve -közép-európai csapatok, ennek történelmi okai is vannak, más a nevelés, más pedagógiai elvrendszerek mentén nevelődnek a jövő reménységei, legyen az bármely sport vagy a művészeti terület. Egy skandináv játékos megcsinálja számára előírt edzéstervet, míg a Európa más részein (Magyarország, Balkán) az edzőnek ott kell állnia a játékos mögött, és “ostoroznia”, hogy elvégezze a munkát. Persze ez kis túlzás, és van kivétel, de nagyjából megfelel a valóságnak. Nyilván nem arról van szó, hogy a Veszprém játékosai négyszer edzenek egy héten (legalábbis nagyon remélem), hanem hogy négyszer tart nekik edzést Ljubomir Vranjes. A többi részt egyedül kell megcsinálniuk. Van kapusedző a kapusoknak, van fitnesz, erőnléti edző, és egyéni programok, amelyeket az edző előír. Többen kérdezték a napokban, hogy ha Vranjes akkora kókler, akkor hogyan lehetett több évig Bundesliga-edző? Erre a válasz  az, hogy meg kell nézni, kik alkották a Flensburg csapatát. Skandináv játékosok, akik rideg profik, megcsinálják azt, amit az edző előír. Ezzel ellentétben a Veszprém más típusú játékosokkal van tele, akik hozzászoktak, hogy az edző ott van edzésen, és “fülön csípi őket”, ha nem dolgoznak megfelelően. Valljuk meg őszintén: hány olyan szituációt ismerünk, amikor nincs ott a tanár vagy az edző, esetleg főnök, és dolgozni kell. Persze dolgozik az ember, de van, aki esetleg csak 90%-kal csinálja, és van aki még ennyivel sem. Lesz, aki 100%-kal, de erre kevesebb az esély. Pontosan ezért gondoltam anno, hogy Vranjes nem jó választás a Veszprém élére. Vranjes nem ilyen közegben nevelkedett, nem a magyar valóságban szocializálódott, játékosként és edzőként is hűvös profikkal volt körülvéve. Ott a demokratikus vagy laissez fair vezetési stílus a követendő, illetve az eredményesség szempontjából szükséges. Magyarországon inkább az autokratikus vezetési rendszer a megszokott. Nem arról van most szó, hogy egyik vagy másik vezetési stílus rossz vagy jó, mindegyiknek van előnye és hátránya. A legfontosabb kérdés, hogy melyik vezetési stílust hol érdemes használni, illetve bevetni. El tudjuk képzelni Trefilovot a norvég válogatott kispadján? Nem hiszem, viszont valószínűleg az orosz válogatott élére ő a legmegfelelőbb választás. Egy skandináv edzővel valószínűleg gyengébbek lennének. És igazából ez a helyzet állhat fent (megérzésem szerint) Veszprémben is. Még az is lehet, hogy Vranjes jó edző, de nem a megfelelő közegben kapott feladatot. Túlságosan demokratikus, amivel a csapat visszaél, illetve az is lehet, hogy nincs túl nagy hatása a játékosaira. Neki olyan típusú közeg kell, amit ismer, amelyben otthonosan érzi magát. Időben fel kellett volna ezt ismernie, és máshogy alakítania az edzésprogramot. Ha kell, napi kétszer Budapestről Veszprémbe utazni, netalántán reggel leutazni, este vissza, és addig is a csapattal foglalkozni. Ez nem Svédország, és nem is Németország. Ha kell, akkor ott kell állni a csapat mögött, és számolni azokat a fekvőtámaszokat. Kis túlzással persze.

– a kommunikáció: Ljubomir Vranjes öt nyelven beszél, mégis az az érzésem, mintha sokszor nem érteném. Már az ideérkezése után pár hónappal kritizált több mindent. Aztán a rosszul sikerült világverseny után ismét mindenki más hibás volt, csak ő nem. A Vardar elleni meccs után pedig már elvett győzelmekről vizionált, de a saját felelősségét nem firtatta. Nem azt mondom, hogy Vranjesnek több mindenben nincs igaza (többek között: magyar férfi utánpótlás, vagy hogy jól fújtak a sporik), de én még olyan nem láttam, hogy ne másra hárította volna a felelősséget (Mocsai-iskola, első osztály…) Ez a fajta kommunikáció pedig rövid távon sem túl szerencsés, de Vranjes már több, mint egy éve hülyíti az embereket, a szurkolókat, akik már akkor a csapatnak szurkoltak, amikor Vranjest még a pályán csodálhattuk. Politikusnak tökéletes lenne. Mellébeszél, hárít, de a felelősségvállalás az nem az ő asztala. Pedig nincs azzal nagy gond, ha valaki téved. Benne van a pakliban, állítólag emberi dolog. De kicsit nekem az az érzésem, hogy azt gondolja, sőt elhiszi, hogy ő tévedhetetlen, és ide jött Magyarországra, és legalábbis mindenki hülye csak ő helikopter. Pedig csak elég lenne egy rosszabb meccs után kiállni, feltenni a kezét, és kimondani: bocsánat, elszúrtam, megpróbálom kijavítani. Mert mint szakembert lehet kritizálni az eredmények miatt, de odáig jutottunk, hogy Vranjes személye az okozója az ellenséges hangulatnak. Többen a fejét követelik, és ennek az oka nem csak az, hogy szakmailag nem vált be (eddig), hanem, hogy kicsit lekezelően viselkedik. 

Nagyjából ezek az okok azok, amelyek miatt kritizálni lehet Vranjest, de lehet, hogy ez nem minden. A veszprémiek biztosan többet látnak, sőt az is lehet, hogy én látom rosszul a csapat körül kialakult helyzetet. 

Hogy a veszprémi vezetőség mit lép, azt nem tudjuk, de hogy lépéskényszerben vannak, az biztos. A csapat hamarosan a Brest ellen játszik, majd Montpellier és jön a Szeged elleni meccs. Bár nem vagyok a veszprémi vezetőségben, talán célszerű lenne megvárni a két BL-meccset. Ha ott is leszerepel a csapat, akkor a magyar bajnokság megmentése céljából (is) még a csúcsrangadó előtt kellene edzőt váltania az egyesületnek. A Tatabánya meccs lehetne az új edző első meccse, majd jöhetne a nagy meccs. Új seprű jól söpör, tartja a fáma, de a vezetőség helyében edzőkérdés tekintetében inkább a spanyol ajkúak között néznék szét…

Továbbra is hajrá, magyar kézilabda! Ha a kedves olvasó valamivel nem ért egyet, lehet, hogy neki van igaza, a vita hasznos, szóval tessék véleményt nyilvánítani!

(zárólejben még annyit, hogy aktív olvasói vagyunk a különféle kézilabdás fórumoknak. Rengeteg pletyka kering a csapat körül, amelyek nagyon súlyos vádakkal illetik a játékosokat. Sőt, Palmarsson elmenetelét is inkább más szemszögből világítják meg. Ezekkel mi nem szerettünk volna az írásban foglalkozni, de hozzátennénk, az már rossz, ha egyáltalán ilyen pletykák felmerülhetnek bárkivel kapcsolatban. Mivel tudjuk, nem zörög a haraszt…)

Borítókép: telekomveszprem.hu

 

Reklámok

8 Replies to “Krízis Veszprémben? Vranjes out? A lehetséges okokat kerestük.”

  1. Vranjes Svéd állampolgár de Szerb nemzetiségû.Szülei még Belgrádban élnek.Tehát magában hordozza a szerb mentalitás minden részecskéjét, azzal, hogy Svédországban már “csiszolódott ” valamennyire.Mindenki bûnös csak én nem.Ez ismerôs mert minden nap találkozom vele, hiszen majdnem hetven éve köztük élek

    Kedvelés

  2. “Aztán az egyesület úgy döntött, hogy leigazolja Nenadicot …”
    Aminek oka volt, csak gondolom “véletlenül” kimaradt. Palmarsson körüli szarkeveréssel kezdődött. Már 2017 nyarán le akarták igazolni Nenadicot, de a Füchse Berlin akkor nem engedte. Így Lékaival és Győrivel indultak neki a szezonnak. Decemberben kiesett Győri, Máté maradt. Közben ugye Palmarsson ügye megoldódott és a pénzből/egy részéből jött Nenadic.

    Kedvelés

    1. ez igaz, de annak fényébe, hogy volt Lékai, és tudták, hogy érkezett Mahé kicsit elhamarkodott döntés volt. Persze, biztosra akartak menni, és Nenadic játszhatott a BL-ben. Egyébként nem szándékosan nincs benne a cikkben, Nenadicot már többször dicsértük több cikkben. A “baj”, hogy most három irányító van.

      Kedvelés

      1. Nenadic szerintem kellett, Mátéra nem lehetett hárítani mindent úgy meg főleg nem, hogy ő meg áprilisban sérült meg.
        Mahét is minek igazolták le? Mert eddig állítólagos szalmonella ide vagy oda, nem kap sok lehetőséget. Amúgy nem lenne baj a 3 irányító. Mahéval bal bunkóban, Mátéval középen simán lehetne terrorizálni az ellenfél nyitottját.

        Toft Hansen: Amennyiben lenne egyáltalán bármilyen játékrendszer és védekezés, őt egyszerűbb lenne beilleszteni. Timut én is bírtam, de látható volt, hogy az utolsó 1-2 évére egyre többször verték meg lábon, nem segített be a társnak és a felesleges, buta szabálytalanságai, mégha voltak érdekes büntetései is. Tisztában vagyok vele, hogy a dán sérülékeny, de a nem létező tempohandballba sokkal jobban beilleszthető.

        Amit még nem értek, hiányolok:
        – Blagotinsek erőltetése, látható, hogy megakadt a fejlődésben, a csapattársai (Laci és Ilic elsődlegesen) is folyamatosan pörölnek vele
        – Laci továbbra is túl sok percet kap, aztán meg megy a csodálkozás, ha Tönnesen kapura sem néz…
        – Mackovsek erőltetése hármasban, Celjeben nem igazán védekezett
        – Nilsson mellőzése
        – Terzic mellőzése
        – Hol van Marguc? Komolyabb a sérülése? Vagy összeveszett a törpével?
        – védelem hiánya, támadójáték, játékvariációk teljes hiánya

        Kedvelés

  3. Nincs a cikken mit vitatkozni. Csak annyit tennék hozzá, hogy számomra a leírtakon kívül érthetetlen: Miért nem Nilsen a beálló? Vele már megutáltatták a kézilabdát. Minden tiszteletem Sterbik Árpié, de szerintem Mikler is van olyan jó kapus. Két hetes kivételével semennyit nem volt a kapuban. Blagotinseknem való középső hátnak. Pont a túlzott magasságát és gyenge fordulékonyságát használják ki az ellenfelek. Ha egy apró játékos közelít felé, azonnal ki kellene rá valakinek Blagotinsek helyett váltani. Beállóban meg sem közelíti Marian Kozmát. Az akaratát tisztelem, de még nagyon sokat kell fejlődnie. Végül. Ez a csapat , ha így folytatják szétesik, mert a nem foglalkoztatott játékosok, akik egyébként csúcs szintet mutatnak, elmennek. Lékainak javaslom, hogy vegyen példát Nikola Karabaticsról, akit ütne, vágnak, rúgnak. mégis keményen megy előre, és nem nyugszik bele, hogy akadályozni próbálják. Lékaiban a tudás meg van, az intelligens erőszakosság még hiányzik. Ha az is meg lesz a világ legjobb irányítója lesz. Jó lenne nem a bajokkal , hanem a sikerekkel foglalkozni.

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s