Ritkán látott összeomlás a Tatabányánál. Távol a Final Four, de nem lehetetlen! Úristen, mi volt itt!

A Tatabánya a dán Holstebro csapatával csapott össze az EHF-Kupában. A cél a Final Fourban való részvétel. 

A dán csapat az első 15 percben nem mutatott semmi olyat, amely alapján ne a Tatabányát tekintettük volna a Final Four résztvevőjének. 

Ezt követően azonban Matics együttese ritkán látott összeomlást produkált. Az első félidő szinte második felében szinte egyetlen gólt sem lőtt a Tatabánya, a második félidő elejével együtt egy negyed mérkőzésnyi időt töltött a pályán a magyar csapat lőtt gól nélkül. Egyedül Székely Márton produkciója volt értékelhető, a többiek hibát hibára halmoztak, mélyen tudásuk alatt játszott minden mezőnyjátékos. A 12-9-es hazai vezetés még hízelgő volt a mieinkre nézve.

A második félidő eleje nem hozott változást, minden ziccert kihagytunk, amit dán ellenfelünk azonnal megbüntetett. Matics gyorsan időt kért, és teljesen jogosan lehordta a fiúk fejét, amely egy rövid ideig használt, elkezdtünk gólt lőni, de a védekezés nem volt hatékony. Ezután pedig sajnos volt még lejjebb. A Tatabánya továbbra is mélyen tudása alatt játszott, míg a Holstebro köszönte szépen, és gólfesztivált rendezett; szinte kivétel nélkül könnyű gólokat lőtt a dán csapat. 

Elképesztően formán kívül volt a Tatabánya, rossz volt nézni a játékosokat, így nem is lehetett más a vége, mint nagy arányú vereség.

Gondoltuk.

Tíz perccel a vége előtt azonban megváltozott valami, a vendégek közelebb tudtak jönni, és elérhető távolságba érkezett a “visszavágón ledolgozható” kategória. Matics csapata kettős emberelőnyben is volt, de sajnos nem sikerült annyival közelebb jönni, mint amennyire szerettük volna. A végén visszajött Székely Márton is, és valóban mindent megtett a Tatabánya, és siker eredményezte ezt az erőfeszítést. 11 gólos hátrányból visszajött a magyar csapat öt! gólra.  Ez maradt a vége! Fogalmam sincs, mit jelent ez az öt gólos vereség. Lehet jó, lehet rossz, ledolgozható, az biztos, de egy ekkora összeomlást nem bír ki a csapat. Fele ekkorát sem.

A vége Holstebro – Tatabánya: 29 – 24.

Elgondolkodtató, hogy ez a Tatabánya megverte otthon a Veszprémet, és döntetlent játszott a Szegeddel. Ha ennek a formának a 80%-át megközelítette volna a csapat, akkor viszonylag simán jutottak volna tovább, de mint tudjuk, a sportban nincs ha. Vannak ilyen meccsek sajnos, ebből most mi jöttünk ki rosszul. Azért bízunk a továbbjutásban. Hajrá, Tatabánya!

Úgy gondolom, hogy ez a Tatabánya, ha akar sem tud olyen rosszul játszani, mint ma, és a dánok se lesznek ennyire effektívek, és a hazaiak mellett lesz a pályaelőny. Szerintem a magyar csapat ott lesz a Final Fourban, de házat, kocsit ne tegyen rá senki.

(Nem a német játékvezetőkön múlt, de néha kiszaladt a számon egy “mi a f…t fújsz?” kifejezés.)

Foto: Tatabánya facebook oldala

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s