A szív diadala, avagy mi történt Kölnben? Helyszíni élménybeszámoló

Ebben a kis írásban nagyon sok minden elő fog fordulni. Kicsit beszélünk a személyes tapasztalatokról, a szurkolók fanatizmusáról és magukról a meccsekről, csapatokról. Ami egyszer biztos: felejthetetlen élmény marad ez az egész túra az eredményektől függetlenül.

Először is szeretnék egy kicsit az útról és magáról a személyes tapasztalataimról írni, mielőtt még belevágunk a szakmai részébe. Szóval pénteken este 9-kor volt az indulás az 1237 km-re lévő Kölnbe. Az út nagyon hosszúnak tűnt főleg éjszaka. Így több pihenőt beiktatva szombaton fél 11 magasságában érkeztünk meg a szállásunkhoz. Rögtön megpillantottunk veszprémi és Kielce-szurkolókat egyaránt. Nyoma nem volt semmilyen ellenségeskedésnek. Természetesen egy ilyen túra nem telhet el valamilyen komplikáció nélkül. Így hát a becsekkolásnál legalább fél órát szöszöltünk el, mire elfogadta a gép a foglalásunkat. A hosszú út kimerítő volt, viszont aludni nem volt idő: kettőkor indulni kellett a Lanxess Aréna felé, elvégre nem tudjuk mi is vár ránk. Az első pozitívum a parkolásnál ért minket a parkolóház nagysága és egyszerűsége jócskán lerövidítette azt az időt, amit mi a parkolásra szántunk. Így már egy órával a mérkőzés előtt ott voltunk, ahol nagyon egyszerűen be is jutottunk és elfoglaltuk a helyünket. A helyünk nagyon jó volt a játékoskijáró mellett éppen. Rengetegszer voltak ott a játékosok edzők és a szakmai stáb, jó volt őket ennyire közelről is szemlélni. Maga az aréna bámulatos látvány volt. Mindenfelé a szemnek szinte alig látható székek és nagyság. A pálya feletti kijelző szintén hatalmas volt már már ijesztően. A show szintén nagyon tetszetős volt ugyan kicsit amerikai majmolásnak éreztem például a Kiss Camet, de szerintem ez belefér. Ettől függetlenül a két műsorvezető mind a két nap nagyon jó hangulatot varázsolt a Lanxess Arénába. A szurkolótáborok a négy, sarokba voltak elhelyezve. Ami érdekes volt, hogy nem kérdés a veszprémi drukkerek voltak a legtöbben az arénában. De hogy ne csak pozitívumot mondjak a sok zene szerintem zavaró volt. Ugyan a játékosokon nem látszódott, de én úgy gondolom kicsit az már sok volt. Illetve volt még egy dolog, amivel én nem voltam kibékülve, meghozzá azokkal az eladókkal, akik a mérkőzések közben járták a sorokat. Én megértem, hogy ez sok embernek kényelmes, és nem kell kimenni, viszont nagyon sokszor takarták a szurkolók elől a játékteret, ami majdnem többször konfliktushoz vezetett.

Végre láthattam több szurkolótábort is egy helyen. A Kielce és a Vardar szurkolói tábora is fantasztikus volt, de szerintem a veszprémiek hozták a legnagyobb hangulatot. Jó volt látni ahogy a semleges szurkolók sorra veszik elő a telefonjukat, és videózzak, ahogy zúg az “Építők” rigmus. Számomra a Barcelona szurkolók “szurkolása” nem tetszett; egyszerűen nem létezik, hogy egy ilyen múltú csapatnak ilyen langyos szurkolótábora legyen. A Vardar drukkerek fanatizmusa csodálatos. Az a beleélés mindig átlendíti a csapatot a fontos pillanatokon. Ennek idén 2 csapat is megitta a levét. A Kielce szurkolókról meg mindent elmond az ahogy Cuparat éltették. Jóban rosszban. A következő szezont már Veszprémben kezdő kapus pedig végig hergelte a szurkolókat, remélem jövőre is hasonló mentalitással folytatja Magyarországon.

Ami sajnos idő hiányában elmaradt számunkra, az Köln belvárosának meglátogatása. A kölni dóm előtti veszprémi gyülekezőn pedig ott lett volna a helyünk, de az előző lévő napi fáradtságok miatt képtelenek voltunk felébredni időben, így facebookon tudtuk követni az eseményeket. És ha így leírtam egy kis személyes gondolatot az egészről jöjjön a nehezebb része. Megnézzük mik is történtek a meccsen.

Telekom Veszprém – Vive Kielce 33-30

A bosszú sikeres lett. Ugyanaz a Veszprém jött ki a pályára mint az elmúlt időkben mindig. Haraptak ment a szekér, e mellett Sterbik is elkapta a fonalat és csodálatos védéseket hozott. Azonban jött egy olyan esemény, ami megbillentette a Veszprémet. Mamic ziccere után Sterbik megsérült. Továbbra is azt mondom, a horvát teljesen szabálytalanul ráugrott a kapusra a mérkőzés hátralevő részében még egyszer eljátszotta ezt Miklerrel. A nehéz első félidő után aztán jött a Nenadic varázs. Olyan gólokat lőtt a szerb irányító, hogy mindenki csak lesett. Nem volt rá egyszerűen ellenszer. Viszont ami már ezen a mérkőzésen is észrevehető volt, hogy a beállós játékunkat Nilsonnal teljesen elvették. Nem is szerzett gólt a svéd.  E mellett a mérkőzésen jött a már szokásosnak mondható Blagotinsek piros lap, amivel ezúttal nem értek egyet. Fejmagasságban volt a keze, viszont annyira minimálisan érte el az állát a Kielce játékosának, hogy egy 2 perces büntetéssel bőven lehetett volna ezt tolerálni. Ugyan a másik oldalról a jövőre már Barcelonában varázsló Cindric és Alex Dujshabaev próbálta a lépést tartani a veszprémi gárdával, de Nenadic 12 góljával végül is 3 gólos győzelmet aratott a Veszprém. Így az esti mérkőzésre maradt a döntés, hogy másnap kivel kell a döntőt játszani a magyar csapatnak.

Barcelona –  Vardar Skopje 27-29

Hát ki gondolt volna erre a mérkőzés előtt? Főleg ilyen formában. A mérkőzés maga úgy alakult ahogy az várható volt. A Barcelona szétfutotta ellenfelét, amelyre egyszerűen nem volt válasza a macedón csapatnak. Duerte páros lábas bombája után számomra megkérdőjelezhetetlen volt a barcelonai győzelem. Aztán jött egy kis bizonytalanság spanyol részről. Amit fentebb is említettem nem kellett a Vardar szurkolóknak sem kétszer ezt mondani, olyan fergeteges hangulatot varázsoltak, hogy a csapat belehajszolta magát a küzdésbe és a harcba. Megérkezett a lett óriás, akire nem volt egyszerűen válasza a Barcelonának és szinte pillanatok alatt leolvadt a Barcelona előny, majd ez át is csapott két gólos macedón vezetésbe. Innen már nem engedték ki a kezükből a mérkőzést, és a hétvége legjobb mérkőzésén bemasíroztak a döntőbe. Itt azért szeretném kicsit megvédeni a spanyol gárdát, ugyanis a végén többször ellenük szólt a síp. Volt alkalom, hogy egymás után kétszer lehetett volna belemenést fújni támadó oldalra, ehelyett Kristopans gólt lőtt belőle. Így utólag visszagondolva lehet jobban járt volna a Veszprém a spanyol csapatot kapja a döntőben…

Barcelona – Vive Kielce 40-35

Előzetesen lehetett arra gondolni, hogy ez a mérkőzés nem a védelmekről és a kapusteljesítményről fog szólni. Brutális tempó volt végig a gyors kézilabda szerelmeseinek egy fantasztikus találkozó lehetett. Ez az a mérkőzés amiről nem is nagyon tudok mit írni, hiszen félszemmel én már a veszprémiekre koncentráltam. Az eredmény szerintem senkit sem lepett meg így a Barcelona örülhetett a harmadik helynek. Viszont Cupara és Cindric búcsúztatása nagyon hangulatos volt. Főleg Cupara éltetése volt hallható, látszik rajta egy csupa szív emberről beszélünk. Remélem a teljesítménye csak javulni fog!

Vardar Skopje – Telekom Veszprém 27-24

Az egyik legfájdalmasabb mérkőzés, amit valaha is láttam. Sőt, azért mondanám a legfájdalmasabbnak, mert itt személyesen részt is vettem. A mérkőzés előtt 10-ből 9 szurkoló ezt a párosítást mondta volna tuti sikernek. De ma valahogy semmi nem jött össze… Roli nem tudott fogni, a védekezés abszolút nem működött. Szerintem annyira koncentráltunk arra, hogy Kristopans ne tudjon lőni, hogy elfelejtettük, hogy van rajta kívül még öt játékos, aki tud gólt lőni. Amitől féltem bekövetkezett. Az egész Final 4 alatt szenvedtünk a beállós játékkal, igazából Petar Kielce elleni meccsét leszámítva az irányítók totális csődöt jelentettek, a szélsők szinte alig voltak foglalkoztatva. Egyszerűen az első félidőben elment már az esélye a győzelemnek 5 gólra elengedni ezt a motivációtól telefűtött csapatot… öngyilkosság volt. Ugyan a második félidő csodálatosan kezdődött egy 5-1-es veszprémi futással, de az a kicsi mindig hiányzott ami akár a döntetlenhez is elég lett volna. Sajnos azt kell mondjam Sterbiken látszódott legjobban az akarás és a küzdés, holott sérült lábbal vállalta a játékot. A Varadar csapatán nem látszódott a fáradtság pedig az a 9-10 fős rotáció amivel ők végigjátszották a második félévet már az csoda volt, hogy itt voltak. Ghedbane is akkor hárított és hozott igazán valamilyen teljesítményt amikor nagyon kellett. Emellett Milosavljev is azt hozzátette ami kellett a győzelemhez. Ez a 24 gól ez a második félévben abszolút nem vallott a Veszprémre egyedül a Szeged ellen lőttek ennél 1-el kevesebbet. Tipikusan egy olyan döntő volt ahol mindennek össze kellett volna jönnie, ennek ellenére semmi sem jött össze. Ettől függetlenül csodálatos csapatunk van és az idei szezont ismerve az ezüst is nagyon szépen ragyok most.

Összegezve az egészet: egy fantasztikus túrán vagyok túl. A döntő mérkőzés után tele voltam érzelemmel, szomorúsággal, elkenődéssel. Viszont másnap már pozitívan tudtam látni a dolgokat. Igaz az utazás autóval nagyon hosszú és zsebbenyúlós, de szerintem ez az a rendezvény ami egy évben egyszer megéri az árát. Akár van ott magyar csapat akár nincsen! Szóval amit mondhatok: Köln, jövőre is találkozunk, remélem, egy magyar csapattal több lesz ott a négyben, és legyen magyar győztese is a döntőnek!

 

Írta: Cseh Áron

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s