„Mi lesz veled Kohász?” – avagy a dunaújvárosi női kézilabda helyzete, szubjektív szemmel

A dunaújvárosi női kézilabdázás nagy múltra tekint vissza, de sajnos az utóbbi években, a régi fény megkopni látszik. Ennek mi az oka? Mi a helyzet a csapattal most, és mi várható a jövőben? Talán minden kérdésre, hamarosan választ kapunk…

Mielőtt a csapat jelenéről és jövőjéről írnék, menjünk vissza egy kicsit az időben.
Az előző idény, több szempontból is csalódást keltő volt az újvárosi drukkerek számára. Kulcsemberek távoztak, a rutinosabb játékosokat, fiatalok váltották fel.
Majd sorra jöttek a sérülések, először, Camila Micijevic, őt követte Monori Orsolya, Katarina Tomasevic, és még sorolhatnám, ráadásul a csapat helyzetét, még az is nehezítette, hogy egy sajnálatos egészségügyi probléma miatt, Erdősi Ildikónak, fel kellett hagyni az élsporttal. Ehhez jött még Klujber Katrin, szezon közbeni klubváltása.
Akadt néhány bravúr, mint például, a Siófok elleni Magyar Kupa siker, vagy a Kisvárda elleni, hazai győzelem.
Ugyanakkor szép számmal voltak, vereségek is, olyan csapatoktól, akik ellen „papírforma szerint” a DKKA csapatának kellett volna diadalmaskodni.
Néhány példát említve, szomorúan gondolok vissza a Mosonmagyaróvártól elszenvedett idegenbeli vereségre, és a hazai közönség előtt, a Budaörs csapatával megvívott vesztes csatánkra.
A dologhoz az is hozzátartozik, hogy a klubvezetés kommunikációja a szurkolók irányába, nem volt az igazi.
Ez a sok tényező és körülmény okozta, hogy végül az Újváros a 9. helyen végzett a tabellán.

Most pedig ugorjunk a jelenbe.
2019 júliusában, szurkolói ankéttal egybekötött sajtótájékoztatót tartott a klubvezetés, melyen bemutatkoztak az új igazolások.
Távozott a csapatból a nyáron, Cifra Anita, Dombi Luca, Monori Orsolya, Katarina Tomasevic, Vártok Ramóna, valamint Csapó Kincső.
A társaság „magja” együtt maradt, illetve 3 új igazolás történt, hozzájuk fiatal, tehetséges akadémisták csatlakoznak.
Az érkezők névsora, Itana Cavlovic, Zeljana Stojak, és egy régi-új ismerős, Triscsuk Krisztina.
Itana Cavlovic, montenegrói beálló, hasznos tagja lehet a csapatnak védekezésben, valamint, jól megosztozhatnak, Sirián Szederkével, a beállós poszton.
Zeljana Stojak neve sokaknak ismerősen csenghet, hiszen a horvát hálóőr, fiatal kora ellenére, már több ízben kipróbálta magát magyarországi klubcsapatokban, többek között Kozármislenyben, Győrben, Mosonmagyaróváron és Érden is. Most, Franciaországból tette át a székhelyét, Dunaújvárosba.

Úgy gondolom, Csapó Kyrával, nagyon jól kiegészítik egymást kapus poszton.
Végül, de nem utolsó sorban, essen néhány szó, a régi-új szerzeményről, Triscsuk Krisztináról.
Kriszta, 3 év után tért vissza a Kohászhoz.
Személye és rutinja óriási erősítést jelent a csapat számára, szinte minden poszton bevethető, védekezésben és támadásban, egyaránt megállja a helyét. Tagja volt a 2016-os EHF kupagyőztes csapatnak is.

Változások történek még a szakmai stábban is, Radulovics Bojana helyét, Mátéfi Eszter vette át a szakmai igazgatói poszton, illetve Vártok Ákos helyett Perger Zsolt lett a kapusedző, aki korábban szintén dolgozott már az újvárosi klubnál. Továbbá György László munkáját segíti még, Imre Vilmos és továbbra is a csapat kötelékében marad, és a játékosok „egészségért felel” Bába Misi, aki mindmáig kihagyhatatlan része, a dunaújvárosi női kézilabdának.
Szó esett még az összejövetelen, az új csarnok építéséről, mely 2019 októberében kezdődhet.
Ezért a Kohász, októbertől, már Szekszárdon játssza a hazai mérközéseit.
Ha minden a tervek szerint halad, 2021. február, március környékén, veheti birtokba a csapat az új csarnokot, ami Kulcsár Anita nevét viseli majd.
Az ankéton, egyébként érezhető volt, hogy sokkal közlékenyebbek, nyitottabbak klubvezetők a szurkolók felé, és ez azért biztató a jövőre nézve.

Egyébként eddig, egy kivételével, valamennyi felkészülési mérkőzését megnyerte a Kohász, amiből persze nem szabad nagy következtetéseket levonni, de nekem tetszik, amit láttam. Egyedüli hátráltató körülmény, Camila Micijevic „kiújuló” térdsérülése, az ő játékára, sajnos csak jövő március körül számíthatunk.  

Hogy számokban mit jelenthet ez, az még a jövő zenéje, mint ahogy az is, hogyan hat rájuk az új környezet, hogy mennyi idő alatt, „lakják be” és hogy a folytonos ingázás, mennyit vesz ki belőlük. Személy szerint, remélem, hogy tavalyhoz képest előrébb léphetünk.
Kíváncsian várom a szezonkezdést! 

Írta: Juhász Viktória

Borítókép: Nagy Gergő

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s