„Azért dolgozom, hogy visszakerüljek a válogatott keretébe. Nagyon szeretnék ott lenni az olimpiai selejtezőn, nem is beszélve az Olimpiáról.” Interjú Szöllősi-Zácsik Szandrával

Az MTK Budapest balátlövőjével, Szöllősi-Zácsik Szandrával beszélgettünk visszatérésről, sikerekről, célokról.

Szöllősi-Zácsik Szandra a nyáron már kétgyermekes édesanyaként tért vissza a pályára, méghozzá az MTK Budapest csapatához. A visszatérés remekül sikerült, ugyanis amellett, hogy Ő maga 14 mérkőzésen már 56 gólt vágott az ellenfelek kapujába, új csapatával bravúrmeccsek sorát játszották a bajnokság eddigi részében. Vele beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről. 

Handballexpert: Először is szívből gratulálunk kisfiatok, Borisz születéséhez. Sok boldogságot és jó egészséget kívánunk! Az idei szezont immáron kétgyermekes édesanyaként kezdhetted el. Miben volt más (könnyebb, esetleg nehezebb) a visszatérésre való felkészülésed, mint a kislányod megszületése után? 

82157350_606695540239799_7797719718109904896_nSzöllősi-Zácsik Szandra: Egy picit nehezebb volt a mostani visszatérésem, nem is volt olyan zökkenőmentes. Én csak augusztusban csatlakoztam a többiekhez, mivel Borisz még nagyon pici baba volt, de már augusztus elején összeszedtem egy Achillesz sérülést, szóval elég nehéz volt visszarázódni. Hanna után sokkal egyszerűbb volt, mivel ott még csak 25 éves voltam.

H.e.: 2019 nyarától már az MTK Budapest csapatát erősíted. Miért erre a csapatra esett a választásod, mi volt a húzóerő? 

Szandra: Egyértelműen a Vova személye, hisz mi már a Ferencvárosnál dolgoztunk együtt. Később pedig azok a dolgok, amiket felvázoltak, hogy ebből a fiatal csapatból mit is szeretnének kihozni. És nem utolsó sorban pedig az, hogy elfogadták, hogy két gyermekes anyuka vagyok, ezért már jár egy kis kedvezmény. ☺ 

H.e: Akik követjük  a meccseidet, láthatjuk, hogy önbizalommal telve, óriási lelkesedéssel tértél vissza a pályára.  Hogyan fogadtak a csapattársaid, milyen volt a beilleszkedés? 

Szandra: Ahhoz képest, hogy később csatlakoztam a többiekhez, nagyon gyorsan sikerült beilleszkedni, nagyon jól fogadtak a lányok. Volt, aki csapattársam volt Budaörsön, de volt olyan játékos is, akit csak ellenfélként ismertem. Egy nagyon jó közösségbe kerültem, ahol mindig a jókedv uralkodik.

H.e: Bár te sem vagy az a kimondottan „öreg róka”, mégis egy olyannyira fiatal társaságba kerültél, ahol azért kitűnsz a rutinoddal.  Milyen szerepet töltesz be a csapaton belül? Érzel magadban külön motivációt arra, hogy megoszd a tapasztalataidat a többiekkel? Gyakran fordulnak hozzád tanácsokért?

Szandra: Így van, ebben a fiatal csapatban már elég rutinosnak számítok. Természetesen próbálok segíteni mindenkinek, de azért túlzásokba nem esek. Úgy gondolom, hogy megbíznak bennem a csapattársaim és megfogadják a tanácsaimat.

H.e: Frissen él még bennünk a Ferencváros elleni bravúrmeccsetek. Nyilván a BL-csapatok elleni összecsapások mindig különlegesek, de számodra ez talán még különlegesebb lehetett. Milyen érzések kavarogtak benned a találkozó ellőt, vagy épp közben? Mesélj róla, hogyan élted meg belülről! 

82465261_574673813374150_3858093650831474688_n

Szandra: Úgy gondolom, hogy nagyon motiváltak voltunk mindkét BL csapat ellen, nem feltett kezekkel mentünk ki a pályára, hanem küzdöttünk a végsőkig, amiért nagyon büszke vagyok a csapatra! Bennem nagyon érdekes érzések kavarogtak, hisz nagyon sok evet töltöttem el a Ferencvarosnál, ott nőttem fel, ott lettem igazi játékos, nagyon sok minden köszönhetek a klubnak, de ez már a múlt. Ezeket az érzéseket erre a 60 percre félre kellett rakni, és igenis az MTK-ért küzdeni. 

H.e: Már nem az első alkalom volt, hogy bebizonyítottátok, bizony komolyan számolni kell a csapattal. Elég, ha csak a Debrecen, vagy a Kisvárda legyőzését vesszük példának. Mit gondolsz, mi a ti közös erősségetek, ami a bravúrokhoz segít? 

Szandra: Talán az, hogy van hitünk, és azért ha megnézzük ezeket a csapatokat, papíron ők az erősebbek, de mi mindig úgy állunk hozza a mérkőzésekhez, hogy igenis nyerni kell! Nem úgy hogy „ Na jó,  ők az esélyesek, és legyen már vége a meccsnek”. És nagyon sokat számít a Vovának a pozitív gondolkodása, amit át tud ránk ragasztani. De az is lehet, hogy a Vovának van valami titka, hisz az utánpótlással is kiválóan szerepeltek a világversenyeken. ☺

H.e: Hosszú még a szezon. Véleményed szerint mi lehet az ideális elvárás magatok felé a végső sorrendet illetően? 

Szandra: Az év elején a kilencedik hely volt kitűzve, de én nagyon bízok benne, hogy ennél jobban fogunk teljesíteni, mert azért menet közben kiderült, hogy ennél többre vagyunk hivatottak.

H.e: Az elmúlt években sokat bajlódtál a válladdal. Nem mehetünk el amellett, hogy megkérdezzük: hogy vagy most? Kívülről az látszik, hogy bátran lősz messziről is, ezek szerint minden rendben?

Szandra: Így van, volt két vállműtétem, és egy bicepszszakadásom, nem túl kecsegtető egy kézilabdás számára, de hála az Istennek semmi fájdalmam nincs. Nyáron a visszaállásnál azért nagyon oda kellett figyelnem és csak szépen fokozatosan terhelni a vállam, közben meg gyógytornázni, de jól sikerült ez a fokozatosság így teljesen nyugodt vagyok a vállammal kapcsolatban.

H.e: Mi a helyzet a válogatottsággal? Ha továbbra is ilyen formát mutatsz, rövidesen ismét kerettag lehetsz. Ráadásul közeledik az olimpiai kvalifikációs torna…

Szandra: Természetesen gondolok a címeres mezre, hisz az a célom, és azért dolgozom, hogy visszakerüljek a válogatott keretébe. Nagyon szeretnék ott lenni az olimpiai selejtezőn, nem is beszélve az Olimpiáról.

Köszönjük az interjút. 

Fotók:

Képek forrása: 24.hu, Szöllősi-Zácsik Szandra

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s