Egy maradandó élmény margójára- svédországi kalandjaink-2.rész

Bárhogyan is alakul majd a szerdai meccs, erre az Eb-re örömmel tekinthetünk majd vissza.

A hétfő délelőtt leginkább a malmöi sportélet infrastruktúrájának felfedezésével telt, szemügyre vettük mind a régi, mind pedig az új stadiont. Délután ez alkalommal is két mérkőzés következett a Malmö Arenában, Izland Oroszországgal, míg a mieink Dániával mérkőztek meg. Előbbi mérkőzés nagy bánatunkra nem a nekünk kedvező forgatókönyv szerint alakult, az izlandi csapat meglepően simán múlta felül a sokszor szürreálisan gyengén játszó orosz válogatottat. Ezután következhetett a magyar csapat összecsapása, melyet komoly várakozás előzött meg, még akkor is, ha az erőviszonyok a dánok győzelmét vetítették előre.

A magyar együttes azonban ismét felülírta a papírformát, és egy kitűnő teljesítménnyel pontot csent a világ egyik legerősebb csapatának számító Jacobsen-gárdától. Tökéletesen megmutatkozott a jelenlegi magyar válogatott egyik legnagyobb erőssége, a kiismerhetetlenség. Egy-egy Nagy Bence- vagy Szita Zoltán-gólnál az északi csapat gesztusrendszere őszinte meglepettségre utalt. Utóbbira külön is kitérnék, talán ő az, aki eddig a legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtja a magyar csapatból, felvállalja a döntő szituációkat, a lövőrepertoárja színes, a dolgát magabiztosan végzi. Ugyanez igaz egyébként Balogh Zsoltra, róla egyébként még Ljubomir Vranjes mondta azt egy interjú során, hogy tisztában van a korlátaival, nem vállalja túl magát, de amit tud, azt megingások nélkül hozza. Ez a helyzetértékelés tökéletesen illik az ezen az Eb-n mutatott teljesítményére is. Jól működött a nyitott védekezés, látszik hogy egy begyakorolt, kimunkált védekezési szisztéma ez a jelenlegi magyar válogatottnál, ami azért is üdvözítő, mert ez éveken keresztül hiányzott a magyar együttes repertoárjából. Az edzői stábot is megilleti a dicséret, a válogatott felkészítésére nemigen lehet panasz, kisebb meccselési hibák vannak( Bartók kései behozatala, időkérések), de látszik, hogy van elképzelés, van vízió, megvan, hogy hová akarunk eljutni.

A második félidőben már kisebbfajta extázis uralkodott a magyar szurkolótábor köreiben, amit a pontszerzés tovább tetézett, a legtöbben jóval a mérkőzés lefújása után is a csarnokban tartózkodtak, megköszönve a csapatnak a remek teljesítményt. Nagy László pedig a csapat nevében fejezte ki háláját a buzdításért, és állt a szurkolók rendelkezésére néhány fotó és aláírás erejéig. (Ugyanez a gesztus a dánok részéről is megvolt, náluk Hans Lindberg állt jött ki a szurkolókhoz.)

Összességében ismét nagyon pozitív élményekkel távoztunk a Malmö Arenából, remek érzés volt buzdítani a szuper teljesítményt nyújtó válogatottunkat. Ami engem illet, én az Izland-meccstől függetlenül elégedett vagyok a csapattal, az elvárásainkat jelentősen felülmúlta ez az újjáalakuló gárda. Ettől függetlenül persze reméljük, hogy az eddig kiválóan játszó Izland ellen is jó teljesítményt nyújt majd a magyar válogatott.

Kép:MKSZ/Kovács Anikó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s