Jöttünk, láttuk, maradnánk-svédországi kalandjaink-3.rész

Tényleg elfogytak a jelzők.

A 19.századtól kezdődően egyre több alkotóban rendült meg a nyelvi kifejezhetőségbe vetett hit, a posztmodern magyar irodalomnak pedig már ez volt az egyik alapélménye. Ottlik Géza például így fogalmaz:”Nem jók a szavak. Valahol talán tudja a dolgokat, szavak nélkül. Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az igazság”. Nos, valahogy így tudnám összefoglalni azt a kisebbfajta érzelmi sokkot, ami tegnap bennünket ért.

Sokan elemezték már a magyar válogatott teljesítményét, mi is megtettük, fogjuk is még, ám ez a csapat a tegnapi napon egészen új oldalát mutatta meg. Válságkezelésből, higgadtságból jelesre vizsgázott a társaság, amelynek két legnagyobb klasszisa, Mikler Roland és Bánhidi Bence éppen akkor hozta eddigi legjobb teljesítményét, amikor arra a leginkább szükség volt. Ismét bebizonyosodott, hogy pszichikailag nagyon régen láttunk ennyire erős válogatottat. Egy kifejezetten gyenge első félidő után az edzői stábnak támadásban Balogh( Bánhidivel kiválóan működött a pároskapcsolata), míg védekezésben Ligetvári behozatalával sikerült érdemben befolyásolnia a mérkőzés menetét. Nyilván kellett mindehhez az izlandiak indiszponáltsága(amihez persze a magyar csapat masszív belső védekezése is hozzájárult), ám azt remek volt látni, hogy olyan, világversenyen kevésbé rutinos játékosok, mint Győri Mátyás vagy Szita Zoltán felvállalták a döntő szituációkat egy ilyen, már valódi téttel bíró mérkőzésen is. A második félidőben a meglepettség mellett újra az öröm lett úrrá a szurkolótáboron, a mérkőzés végén csapat és tábor együtt ünnepelt.

Az Európa-bajnokság előtt az elvárásaim minimálisak voltak. Elégedett lettem volna azzal is, ha látunk néhány olyan játékelemet, egyéni teljesítményt, amelyek előrevetítik egy jövőben kialakuló, ütőképes válogatott létrejöttét. Az azonban mindenképp előremutató, hogy olyan játékosok, akik eddig csupán az itthoni sorozatokban, vagy utánpótlás eseményeken bontogatták a szárnyaikat, most felnőtt szinten is bemutatkoznak az egész világnak. Szintén bizakodásra ad okot az a fajta taktikai flexibilitás, amelyről ez az edzői stáb kétségtelenül tanúbizonyságot tett, ha a meccselésben is nagyobb rutint szereznek, akkor évekre előre megoldott lehet a kapitányi poszt.

Arról szót sem ejtve, hogy az Eb előtt még irreálisnak tűnő olimpiai selejtező is elérhető közelségbe került. Továbbra sem gondolom, hogy ennek a fiatal csapatnak ezzel komolyabban foglalkoznia kellene, azonban egy-két bravúrral, és a többi eredmény kedvező alakulásával akár ez az álom is valósággá válhat. A középdöntő mindenesetre egészen biztosan hasznos lesz ennek a fiatal csapatnak, főleg a nemzetközi rutin megszerzése miatt.

Kép:MKSz/Kovács Anikó

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s