A katarzis után, avagy milyen következtetéseket vonhatunk le az Eb-ből? A magyar válogatott szereplésének elemzése

Elemzésünkben igyekszünk kitérni a magyar válogatott szereplésének legfontosabb aspektusaira.

Az elmúlt három hónapban két nagy világverseny tartotta lázban a magyar kézilabdás közeget.
A női világbajnokság és férfi Európa-Bajnokság, ahol más-más célokkal és elvárásokkal néztek szembe csapataink. Az első huszonnégy csapatos Eb sok meglepetést tartogatott, amibe a mi megfiatalított csapatunk mindenképpen beletartozik. Azt az elmaradt katartikus élményt, amiben titkon minden szurkoló reménykedett a női Vb-meccsek kapcsán, kevesen gondoltuk, hogy majd férfi csapatunk fogja nekünk megadni.


Egy olyan csoportból, ahol a pontszerzést is aláírtuk volna a torna előtt, első helyen, veretlenül jutottunk tovább. Kétségtelenül a torna ezen fázisában játszottunk a legjobban, még frissen. Az oroszok elleni, egy gólos győzelmet egy Dánia elleni döntetlen követte, ahol inkább bennünk maradhatott a lefújást követően hiányérzet. Aztán jött az Izland elleni találkozó, és egy félidő után úgy tűnt ez már más kategória, amikor is a szünet után olyan folytatást produkáltunk, amit álmainkban sem gondoltunk volna. Állva hagyva az ellenfelet, 6 gólos győzelmet arattunk.

Két ponttal a középdöntőben hirtelen minden elérhető közelségbe került, az elődöntő és az olimpiai selejtező is. És bár még mindenki kereste a jelzőket erre az elképesztő három meccsre, tudtuk, még korai lenne számolgatni. Rögtön az első mérkőzésen hét gólos vereséget szenvedtünk Norvégia ellen, és számunkra ez a pofon időben jött. Az igazán fontos csata a soron következő, Szlovénok elleni volt. És a minta, mondhatni, ”izlandosra” sikerült. Egy gyengébb első 30 perc után, a folytatásban mámorban úszott az egész ország. Elképesztő kapus bravúrok és óriási bomba gólok következtek felváltva. Hihetetlen hangulatú mérkőzésen, egy gólos győzelmet arattunk. Hátra volt egy svéd és egy portugál mérkőzés, amiből elég lett volna egyet megnyerni, hogy valós eredménye is legyen az addigi szárnyalásunknak. Ehhez leginkább a svéd meccsen álltunk a legközelebb. Sajnos azonban sem ott, sem pedig az utána 24 órán belül lejátszott Portugália elleni összecsapáson nem sikerült. Ezen a két találkozón már erősen látszódott rajtunk a fáradtság.
A csapat így is messze a várakozások felett teljesített.

De minek volt ez köszönhető? Mi volt a kulcs?

Sokakban felmerült kérdés, hogyan lehetett erre képes ez a fiatal, kevés nemzetközi tapasztalattal rendelkező, sztárjait nélkülöző csapat.
Talán az is segített, hogy teher nélkül repülhettek ki Svédországba. De tudjuk, aki a válogatott mezét viseli, az nem teljesen tehermentes. Hiszen remek lehetőség egy Európa-bajnokság azon fiatalok számára, akik be akarnak robbanni a nemzetközi színtérre, és állandósítani akarják helyüket a nemzeti csapatban.
A keret kialakítása már a 2022-es hazai rendezésű EB-re való felkészülést szolgálta. A védekezés és támadás jól szervezettsége egy ilyen rövid felkészülési idő mellett a stáb munkáját dicséri, de más elemeket is ki lehet szerencsére emelni a torna után.


Talán ezzel a négy szóval lehetne a legjobban jellemezni azt, hogy mi is repített minket messzebb a tornán, mint azt vártuk:

1. CSAPATEGYSÉG: A srácok bebizonyították, hogy az edzői hármast is beleértve jó közeget alkotnak. Akarnak és tudnak is egymásért küzdeni, ami alappillére minden csapatsportnak.

2. FEGYELMEZETTSÉG: Fegyelmezett támadójáték, ami lehetővé tette, hogy a nálunk gyorsabb Izland, Szlovénia és Dánia se tudta azt sebességet játszani, ami nekik kedvez. Illetve a legnagyobb pozitívum, az eddig ritkábban látott, nyitottabb hatos falas védekezésnek precíz végrehajtása volt.

3. TARTÁS: Több mérkőzésen is megmutatkozott, hogy ennek a csapatnak van tartása. Hátrányból felállva jöttünk vissza mérkőzésekbe, aminek eredményeképpen két győzelmet is arattunk Izland és Szlovénia ellen.

4. ÖNBIZALOM: Bárki, aki pályára lépett, tette a dolgát tisztességgel. A helyzeteket rendre elvállaltuk még akkor is, ha előtte sikertelen próbálkozások voltak. A felelősséget a fiatalabbak is bátran felvállalták, ami arról tanúskodik, hogy önbizalomban nem volt hiány.

A torna továbbá rámutatott, hogy a támadó repertoárt bővíteni kell. A többnyire Bánhidire és egyébként a két beállós játékra épített támadásokat a torna végére kiismerték. Ezzel a helyzettel nem igazán tudtunk mit kezdeni, amikor már átlövésből is kevésbé voltunk eredményesek. Illetve a szélső játékot sokkal jobban fel kell építeni. Kevés húzás ért le Bókához, aki az egész tornán csupán 17-et lőtt kapura, igaz ebből 16 gólt szerzett, de ezeket többnyire lerohanásból.
A védekezés és kapusteljesítményre nem lehet panasz. Mikler gyakorlatilag végigvédte a tornát remek formában, amihez nagyban hozzájárult az agresszív védelem.

Összességében elégedettek lehetünk, bár végül a 9. helyen zártunk. Azt kell mondanunk, köszönjük a fiúknak ezt az élményt. Igencsak szerethető csapatot ismerhettünk meg ezalatt pár nap alatt. Nem elfelejtve, ebben még több is lehet, és a keret is tud még erősödni Lékaival, Bodóval Ancsinnal, illetve talán Juhásszal, Faluvégivel.

Írta:K.Szabolcs

Kép:M4, Sportplatz, Erdélyma, Sportmenü

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s