Alig telt el 24 óra a szenzációs sikerrel záruló debreceni torna óta, máris itt az ideje elemezni, miért és hogyan jutott ki válogatottunk az ötkarikás játékokra. Számtalan vélemény közt álljon itt egy szubjektív, ám az egész ciklust górcső alá vevő írás, ami reméljük, hogy további párbeszédeket indukál.

Irányt váltott – forrás: NSO / Dömötör Csaba

  1. Vova beismerte a tévedéseit
    A ciklus közepén úgy tűnt, hogy Golovin mester bizonyos játékosokra akkor is épít, ha azt a teljesítményük nem indokolja. Nevek nélkül is látható egy erős átalakulás a rotációban. Az mindenképpen helyes irány volt, hogy egy magra támaszkodott, és minimálisan kísérletezett. Viszont voltak komoly átkalibrálások beállóban, irányítóban egyaránt. Ezek nagyon is kellettek a sikerhez.
  2. Az MKSZ korrekciói működtek, beértek
    Nem csak a kapitány, hanem a szövetség is tett korrekciós lépéseket. A játékosok fizikai felkészítése láthatóan komoly eredményeket hozott, a kapusedző cseréje is segített. Általában elmondható, hogy most már nem csak pénz, paripa, fegyver van, hanem ezeket jobban is használják. Szintén az MKSZ neve mellé írhatunk be egy hatalmas csillagos ötöst a selejtezőtornák megrendezéséért. Kár lenne vitatkozni a portugálok férfi kapitányával, aki kiemelte, hogy ez fontos tényező, amiben sokkal előttük járunk.
  3. A játékosok láthatóan szintet léptek egyénileg, több paraméterben is.
    Részben következik az előző pontból, részben felgyorsította a pozitív szervezeti folyamatokat a játékosok (természetes) fejlődése. Vámos Petra, Pásztor Noémi, Füzi-Tóvizi Petra egy teljesen természetes érési folyamat következtében, BL-rutinnal felvértezve elérkeztek pályafutásuk azon szakaszába, amit talán túl korán is vártunk. Ugyanakkor az is látható, hogy a fenti folyamatok, főleg a kondicionális felkészítés fókuszba helyezése számos válogatott játékosnak segített berobbanni. Gratuláció jár a felkészítő kluboknak, ahol a napi munka zajlik, ugyanis csak erre lehet egy válogatottban építeni.
  4. A legjobbkor játszottunk a legjobban
    Az sem elhanyagolható szempont, hogy épp a ciklus legfontosabb perceiben, napjain állt össze szinte minden. Kezdve a világbajnokságon a horvátok elleni utolsó 15 perccel, a selejtező két fontos meccséig bezárólag ez a csapat akkor ért csúcsra, amikor a sportág szempontjából a legfontosabb volt. Hogy ez egy egyszeri mentális hullám teteje, a fenti tényezők és egyéb pozitív folyamatok eredménye, vagy éppen részben-egészben szerencse, ezt csak ávek múlva fogjuk megtudni, vagy akkor sem. Egy biztos: ez is egy nagyon fontos képessége a sikeres sportolóknak. Régi igazság: a jó ló a derbi napján fut a legjobban.
  5. Fogták a kezünket
    És igen, ha tetszik, ha nem, ki kell azt is mondani, hogy szerencsénk is volt. Az egész ciklusban nem kaptunk olyan sorsolást, amilyet pl. Kim Rasmussen alatt többször is volt „szerencsénk” átélni. A montenegrói és a horvát csapaton keresztül jutottunk ki a selejtezőre, úgy, hogy Vova is elismerte: 99% szív, 1% taktika. Montengro 6 góllal vert minket. A kvalifikáció szépsége (anomáliája?) is nekünk kedvezett: utolsó kijutóként a legkönnyebb csoportot kaptuk, ahol a meccsek sorrendjére se panaszkodhattunk. Egy szó, mint száz: odafent is akarták, hogy mi olimpiára menjünk, de mindez semmit nem ért volna szív, akarat és remek felkészítés nélkül.

    Az egész handballexpert csapat nevében szívből gratulálok a lányoknak! Jelenleg nincsenek fanyalgók és rajongók, magyarok vannak, akik boldogok. Aki másra gondol, annak javaslom, tegyen úgy, mint aki örül!

679 megtekintés.

Megosztás