2023 október 4-én érkezett hír, amely szerint az FTC Rail-Cargo Hungaria vezetőedzője már nem Martin Albertsen, miután a dán szakvezető maga kérte szerződése felbontását. Semmiképpen sem előzmények nélküli, ám mégis meglepő hír, ha azt vesszük alapul, hogy a klub vezetése – ha nem is teljes mellszélességgel, de – kiállt a dán edző mellett. Ebben a cikkben a döntés okait, hátterét és következményei próbálom meg feltárni.
- Átgondolt lépés volt-e Albertsen idehozatala?
Martin Albertsen nem „nullkilóméteres” edző. Dániában többek közt a Viborg csapatát éppen a Ferencváros ellen irányított KEK-döntőben, dolgozott több másik dán klubnál is, legutóbb pedig Svájc felnőtt válogatottját és az alpesi ország utánpótlásában zajló, akadémiai felépítésű munkát koordinálta. Hogy megfelelő kaliber volt-e a Ferencváros céljaihoz, az nehezen megítélhető, ám tény, nem volt egyértelműen „kevés” a szakmai pályafutása alapján.
Nagyon más jellegű készségeket igényel azonban egy fiatal csapatot felkészíteni, a versenytársakhoz képest lényegesen több rendelkezésre álló idő alatt, mint egy rutinos, ám vékony keretet átvenni a klub történetének legnagyobb sikere után. Groteszk elképzelni, ám nem kizárt, hogy Albertsen nem örült, amikor a Fradi lényegében 25 perc jó játékkal bejutott a Final Four-ba, ugyanis ezzel a csapatot 15 éve irányító, kultikus státuszt elérő edző olyan magasságba emelte az elvárásokat, amik nem voltak reálisak. Ezekkel az elvárásokkal pedig a teljesen más környezetből érkező, máshogyan szocializálódott dán edzőnek kellett volna megbírkóznia. Nem biztos, hogy rossz úton jár, aki ebben látja rövid ferencvárosi karrierjének fő problémáját.
A Fradi lett Albertsen keresztje – forrás: nso.hu
- Tavaly BL-döntős volt a Fradi. Reálisak voltak-e az elvárások idén?
Egyértelműen nem, még akkor sem, ha kimondott elvárások a BL-re nem is igazán voltak.
A keret már tavaly is komoly menedzselést igényelt Elek Gábor részéről, az edző maga mondta el a 24.hu-nak adott interjúban, hogy komolyan sakkoznia kellett a 30 feletti játékosok erejével a szezon során. A magyar közegre jellemző hurráoptimizmus és rövidtávú, vágyvezérelt gondolkodás azonban oda sodorta a szurkolókat, hogy elhitték, ez a keret valóban Final Four-szintű, sőt, ami talán nagyobb baj: az idő vasfoga nem fog 30 felett az élsportolóknál. Egy idős, komoly strukturális hiányosságokkal küzdő keretet örökölt Albertsen, amelyhez nem engedték meg, hogy a saját játékosait hozza. Bár elmondtuk pdocastunkban, hogy nincs olyan, hogy valakinek a kerete, jobban szervezett átmenetekért nem kell messzire tekintenünk: Ulrik Kirkely magával hozott egy szélsőt és jövőre már bejelentették két korábbi játékosát, ráadásul az ő helyére kerülő Gjekstad is vitt magával 2 embert az Odense-be. Albertsen azzal főzött, amit hagytak neki.
- Albertsen tökéletes volt?
És itt meg kell említenünk a sapkájáról elhíresült dán talán legnagyobb szakmai tévedését. Albertsen ugyanis azt hitte, megreformálhatja a 15 éve működő rendszereket, sőt olyat kérhet játékosoktól, amit soha előtte senki. Ad absurdum, azt is gondolta, hogy nincs más járható út, csak az, amit ismer, és ezt rá tudja erőltetni a keretre úgy, hogy sikeresek lesznek. A valóság az, hogy Albertsen teljesen elmérte a ferencvárosi viszonyokat, mind szakmai, mind emberi szempontból – páldául azzal, hogy méltatlan helyzetbe hozta a közönség kedvenceit. Kukely elfelejtése, Bordás mellőzése Albertsen szemében objektív döntések eredménye, ám ezek ebben a koordináta-rendszerben végzetes hibák voltak.
Kalap-kabát – Albertsen 3 hónap után távozott a Ferencvárostól – forrás: nso.hu
- A játékosok nem tehetnek az eredményekről?
Természetesen de, a játékosok felelőssége nem elhanyagolható. Ám sokkal kevésbé az eladott labdák és a kihagyott helyzetek miatt, inkább azért, ahogyan kezelték a dán edzőt és annak módszereit, kommunikációját. Ahogy Albertsen rosszul mérte fel döntései súlyát és nem értette ennek következményeit, a játékosok vélhetően pontosan tudták, hogy ha közösen lépnek fel az edző ellen, azzal elérhetik, amit akarnak. Kevés „alkalmazottnak” adatik meg, hogy egy országos lefedettségű televízió csatorna nyilvánossága előtt kinevesse főnökét, majd aztán a végén a felettes távozik saját kérésére, lemondva ezzel a szerzdőésben rögzített, vélhetően vaskos kompenzációról. Kevés helyen fordulhat elő, hogy az „alkalmazott” panaszkodhat a vezetőjéről flegma stílusban, ahogy azt tette némelyik játékos ősszel a meccsek után. Azt is nehezen tudná sok olvasónk megmagyarázni a munkahelyén, hogy egyik nap minden flottul megy, és lelkes, másnap pedig teljesen tanácstalanul kóvályog az irodában, ahol még a nyilvánvalóan rosszabb képességű is lekörözi. Természetesen egy idegen stílust elfogadni nehéz, és a változásvezetés témájában nem ismeretlen az ellenállás fogalma. Egy szó, mint száz, a játékosok most fellélegezhetnek, mert elérték, amit akartak – ellenállással. A nagyobb kérdés az lesz, hogy ez valóban előrelépést hoz-e a klubnak, vagy egy jó irányba elindított változást megtorpedózott néhány karrierje végnapjait élő egykori klasszis, ami legjobban épp a Fradinak fog majd fájni.
Nem működött a kémia – forrás: eurohandball.com
- Mi a helyzet a szurkolókkal?
Anélkül, hogy gazdasági, vagy politikai elemzésbe kezdenénk, azt látni kell, hogy 2023-ban, Magyarországon és különösen az FTC esetében a szurkolók komoly véleményformálók. Ez a klub DNS-ének sarokköve, amit lehet szeretni, vagy nem szeretni, de el kell fogadni. Márpedig a szurkolók teljesen egyértelműen kitették az irányjelzőt: Albertsen Out! Instagram fiók készült, molinók, drapériák is szép számmal. Nem volt kérdés, a dán távozását akarták.
A szurkolók azonban létezésük alapjai miatt nem objektívek, ezt a szerző magán is észleli. Nem feladatuk tervezni, közép és hosszú-távú elemzéseket végezni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ez a szakosztály először dolgozott külföldi edzővel, aki merőben más kultúrából érkezve képtelen volt ezeket a szurkolói „visszajezéseket” feldolgozni. Itt visszatérhetünk az első pontra, hiszen ez, mint potenciális kihívás a klubvezetők számára ismert kellett, hogy legyen.
+1 Mi lesz most a Fradival?
Talán a legizgalmasabb kérdés mind közül. Bár csak 4 forduló zajlott le a Bajnokok Ligájában, a csapat helyzete kedvezőnek semmiképpen sem mondható. Lépéshátrányban vannak a Rapiddal szemben a 6. helyért, az amúgy is vékony keret sérülések miatt tovább gyengült és amennyiben igazak a hírek arról, hogy év elején az alapozás nem sikerült jól, azt decemberig nehéz lesz pótolni. Ezek azonban rövidtávú gondok, ami sokkal aggasztóbb, az a következő szezonra vonatkozó kérdések tömkelege. Ki lesz az a játékos, aki ezek után a Fradiba akar igazolni? A vezetőség a győri költségkeret fele/harmada áron akar BL győzelmet, tehát a CSM-stratégia sem működik, hogy a mély strukturális gondokat elfedik pénzzel. Ha már CSM, azt épp a bukaresti klub bizonyítja évről évre, hogy stabil, jó szakmai munka nélkül lehetetlen komoly sikereket elérni. Márpedig Albertsen esete után gyaníthatóan a legtöbb jónevű edző elkerüli a budapesti zöld-fehéreket. Olyan szerencselovagok, mint Per Johansson, vagy éppen a szintén erősen ellentmondásos megítélésű Kim Rasmussen vajmi keveset lendítenének a Fradin. Apró mellékzönge, hogy Albertsen másodedzője vette át ideiglenesen a csapatot – ez is okozott már feszültségeket, elég csak Xavi Sabate és Carlos Ortega, vagy Marco Rossi és Giovanni Constantino eseteire gondolnunk.
A Ferencváros maga lépett a változás rögös útjára, ami a vártnál is döcögősebb volt. Jelenleg nehéz meghatározni, mi következik a klub számára. Az biztos, hogy egy olyan szűk piacon, mint a női kézilabdázás, igen jól kell a vezetőségnek navigálnia, hogy ne fussanak aknákra. A játékosok fellélegezhetnek, talán jobb teljesítményt is fognak nyújtani, ám kérdés, reálisan mi várható tőlük a szezon hátralevő részében. Martin Albertsen pedig, ha szerencséje van, még mindig visszamehet Svájcba, ahol kevesebb nyomással kell szembenéznie.
