A női Európa-bajnokságot követő állóvizet a kézilabda világában meglepő helyről, az atlétikából kavarták fel. A héten nyilvánosságra hozta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) az elnökségre pályázó hat jelölt programját. Lord Sebastian Coe, aki jelenleg a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (World Athletics) elnöke, a BBC Sportnak adott interjút programjának csütörtöki publikálását követően, amelyben olyan téma kapta a fő fókuszt, amely a kézilabdára is nagy hatással lehet.
Lord Coe egyik fő programpontja, hogy nyitottnak kell lennie az IOC-nak a változásokra, még akkor is, ha azok nagy léptékűek. Az okok között a globális klímaváltozást hozta elsősorban. Az Olimpiai Bizottság tavalyi kutatása szerint 2040-re mindössze 10 ország lesz képes arra, hogy havas sporteseményeknek adjon otthont a klímaváltozás miatt, ezért egyértelmű, hogy a megváltozott körülményekhez „a téli olimpiai játékoknak alkalmazkodnia kell.”
A korábbi 1500-as olimpiai bajnok atléta azonban nemcsak rébuszokban beszélt, ki is mondta, hogy mi a konkrét elképzelése ezzel kapcsolatban:
„Vannak olyan sportok, amelyek beltéren zajlanak, ezért, elméletben, át tudnánk tenni ezeket az év egy másik szakába, esetleg a téli olimpiára is.„
Sebastian Coe-tól sportvezetőként nem állnak távol a nagy változtatások. A WA (akkor még IAAF) elnökeként ő döntött az atléták pénzdíjáról az olimpiai játékokon. Emellett az IOC másik nagy dilemmájában, a női sportok szabályozásában is élen járt az atlétikai szövetség az ő vezetésével.
De miről is lehet szó ebben az esetben? Ha átnézzük az állandó sportágakat, amelyek a 2024-es párizsi játékokon szerepeltek, azért elég sok aspiráns lehet a mozdításra. Csapatsportokban a kézilabda mellett a kosárlabdát és a röplabdát is mozgathatnák. Előbbi esetében ez szinte elképzelhetetlen, hiszen az IOC fő célja, hogy minél több NBA-játékos vegyen részt az olimpián, ami azzal, hogy a kosárlabdát a februári téli játékokra tennék át, szinte lehetetlenné válna. Az egyéni sportok esetében már egy kicsit szélesebb a választék, hiszen a küzdősportok (birkózás, ökölvívás, judo, taekwondo, vívás) mellett többek között a súlyemelés, az asztalitenisz és a tollaslabda sem szabadtéri sportág, emellett a többi sport nagyrészét is meg lehet rendezni fedett helyszíneken, ha nagyon szükség lenne rá.
Nézzük meg, hogy mi lehet a kézilabda sorsa az olimpiai játékokon. Régóta mennek a találgatások azzal kapcsolatban, hogy milyen jövője lehet a sportágnak. Azt tudjuk, hogy a kézilabda általában nem számít a leginkább követett sportágaknak az olimpiákon. Mondhatjuk azt is, a nagy „zajban”, amelyet a nyári játékok jelentenek, a sokkal jobban elvesznek a kézimeccsek. Ezért akár jót is tehet a kézilabdának az, ha nem a rendkívül tőkeerős, „figyelemmágnes” sportágakkal (mint pl. az atlétika vagy az úszás) kell megküzdenie a nézettségért.
A nézettséghez hozzátartozik az is, hogy mely országokban népszerűek, mekkora piacot fednek le az országok. Ebből a szempontból jót tehet a kézilabdának az áthelyezés, hiszen azokban az országokban, amelyek hagyományosan erősek kézilabdában (főleg a skandináv országok) általánosságban sokkal inkább követik a téli olimpiát alap esetben is, mint a nyárit.
Nemcsak a sportág nézettségének tehetne jót az, ha a téli játékokra kerülne át a kézilabda, hanem annak is, hogy több csapatot láthassunk az ötkarikás tornán. Jelenleg a nyári olimpiai játékokon limitált számú sportoló vehet részt, hiszen – szintén a fenntarthatóság jegyében – maximalizálják az olimpiai faluba beköltöztethető sportolók számát. Ezért van az, hogy minden csapatsportágban (kivéve talán a labdarúgást) a lehető legkevesebb csapat juthat ki az olimpiára. Azzal, ha a kézilabda átkerülne télre, nőhetne a csapatok száma, hiszen több a hely a sportolóknak, mert a téli játékokon kevesebb a sportoló.
A másik tényező, ami miatt a kézilabda lehetne az a sportág, amelyet a nyáriról a téli olimpiára emelnek át, az a sportág belső berendezkedése, versenynaptára. Kézilabdában -, ahogy azt mindannyian tudjuk – télen rendezik az Európa-bajnokságokat és világbajnokságokat. Ezért nem okozna plusz elfoglaltságot a sportolók számára, mindössze azt kellene valahogy megoldania a Nemzetközi és az Európai Kézilabda-szövetségnek, hogy miként „pótolják” az éppen rendezendő női világbajnokságokat (a páratlan évek végén), illetve a férfi Európa-bajnokságokat (a páros évek elején).
És akkor egy személyesen a szívemhez közel álló aspektusát is mindenképpen szeretném megvilágítani ennek a kérdésnek, ez pedig a strandkézilabda esete. A párizsi olimpia előtt a francia fővárosban rendeztek egy bemutató minitornát a házigazda válogatottakkal és három-három férfi és női „All-Star”-csapattal. Az IHF pedig már nagyon régóta azon dolgozik, hogy meggyőzze a rendező városok szervezőbizottságait, hogy válasszák be a strandkézilabdát a programba. Ez egyelőre nem sikerült, azonban, ha a teremkézilabda átkerülne télre, a strandkézilabda pótolhatja azt a nyári játékokon.
Ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy van, ami árnyalja az egész témát, és valamelyest korlátozhatja Sebastian Coe elképzeléseit is. Ez pedig az Olimpiai Charta, amely az olimpiai játékok lebonyolításának alapokirata. Az Olimpiai Charta I. fejezet (Az Olimpiai Mozgalom) 6. §-ának (Olimpiai Játékok) 2. pontja világosan fogalmaz: „Kizárólag azt a sportot lehet téli sportnak tekinteni, amelyet havon vagy jégen űznek.”
Az IOC elnöki posztjáért Sebastian Coe mellett
- Kirsty Coventry, kétszeres olimpiai bajnok zimbabwei úszónő,
- Feisal Al Hussein, jordán herceg,
- a spanyol Juan Antonio Samaranch, Jr., a korábbi elnök fia,
- a francia David Lappartient, a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) elnöke,
- a japán Morinari Watanabe, a Nemzetközi Tornaszövetség (FIG) elnöke,
- valamint a svéd-brit Johan Eliasch, a Nemzetközi Síszövetség (FIS) elnöke
száll harcba a márciusi elnökválasztáson. Akárki is lesz Thomas Bach utódja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöki székében, sok-sok megoldandó kihívással kerül majd szembe.
A kiemelt kép forrása: metropol.hu, MTI/Kovács Tamás
Vélemény, hozzászólás?