Az MKSZ határozatot hozott a november 13-i Motherson Mosonmagyaróvár-DVSC Schaeffler mérkőzés első perceiben történtekkel kapcsolatban. Az már most biztos, hogy ez a döntés további hullámokat vet majd.
Ha valaki esetleg nem értésült volna az esetről, vagy csak felfrissítené az emlékeit: az említett találkozó első perceiben a mosonmagyaróvári lányok nem kezdték el a játékot, a pályán össezeölelkezve tiltakoztak a klubvezetésben történt változásokkal kapcsolatban, s ugyanígy tettek a kispadon helyet foglaló társak és a szakmai stáb is. Ez idő alatt a DVSC két gólt szerzett, majd végül 31-29-re nyerte meg a mérkőzést Szilágyi Zoltán csapata.
Az eseménysor már ekkor is élénk vitákat generált, többek között mi is foglalkoztunk a témával a podcastünkben. Elöljáróban annyit leszögeznék, hogy a tekintetben nem fekete-fehér a helyzet, hogy véleményem szerint a Mosonmagyaróvár játékosai és szakmai stáb tagjai is több ponton hibáztak. Egyrészt – ha igazak a hírek –, a demonstráció előtt nem tájékoztatták az ellenfelet a terveikről, ezzel őket kétségtelenül nagyon kellemetlen helyzetbe hozták, hiszen a debreceni csapat tagjai minden bizonnyal tévében sem nagyon láttak még ilyet, nemhogy részesei legyenek. Aztán azt is nehéz volt elhinni, mikor Gyurka János a meccs után azt mondta, ő semmiről sem tudott. Később a klub játékosai egy időben ezt a közleményt tették ki közösségi felületeikre:
„Mi, a Mosonmagyaróvári Kézilabda Csapat játékosai, ezúton szeretnénk őszinte sajnálatunkat kifejezni a 2024. november 13-án, a Debrecen elleni bajnoki mérkőzésen történtek miatt. A mérkőzés első két percében, hirtelen felindulásból született döntésünk és cselekedetünk nem volt helyénvaló, és mélyen bánjuk, hogy így próbáltunk meg hangot adni az általunk kilátástalannak érzett helyzetünknek.
Hangsúlyozzuk, hogy szeretett sportágunk iránti elköteleződésünk vezérel minket nap mint nap, ezért is rendkívül szomorúak vagyunk, hogy a találkozó elején ezzel a lépésünkkel olyan helyzetet teremtettünk, ami senkinek sem jó. Szeretnénk határozottan elhatárolódni továbbá azoktól a rigmusoktól, amelyeket néhány szurkoló skandált a mérkőzés alatt.
Ezúton kérünk elnézést:
– a Debrecen játékosaitól és edzőitől
– mindkét csapat szurkolóitól,
– a klubvezetéstől,
– valamint a Magyar Kézilabda Szövetségtől.
Megértettük, hogy ilyen módon nem adhatunk hangot az érzéseinknek és a nehézségeinknek. Nem ismétlődhet meg hasonló eset a jövőben, hiszen a sport szeretete és a tisztességes verseny az, ami igazán fontos számunkra.
Mostantól szeretnénk teljes erőbedobással a ránk váró EHF-kupa szereplésre és a magyar bajnokság küzdelmeire koncentrálni. Bízunk benne, hogy közönségünk és minden érintett megérti és elfogadja a bocsánatkérésünket.
Még egyszer mélységesen sajnáljuk a történteket, és őszintén ígérjük, hogy a jövőben mindent megteszünk, hogy kézilabda szeretetéről és a sportszerű versenyzésről szóljanak a mérkőzéseink.”
Bár értem az elnézéskérés célját, és ahogy jeleztem is, a debreceni játékosokkal szemben még a jogossága sem firtatható, ugyanakkor azt gondolom, ha egyszer beleállunk egy ilyen ügybe, hiteltelen, ha rögtön visszakozunk, amikor komolyabb büntetés kerül kilátásba.
Ugyanakkor nem tudtam nem elképedve olvasni az MKSZ mai közleményét, amelyben ismertették a büntetést, mely szerint: „A kihirdetett határozatok értelmében a mérkőzés kezdetekor a hazai sportszervezet pályán lévő játékosai – Albek Anna, Falusi-Udvardi Laura, Faragó Luca, Nogueira Martins Caroline Aparecida, Stranigg Zsófia, Tóth Eszter és Tóth Gabriella 2025. február 10. napjáig tartó határozott idejű eltiltást kaptak, továbbá pénzbüntetésben részesültek. Gyurka János vezetőedző és Stranigg Ferenc edző szintén határozott idejű eltiltást kapott, 2025. február 10. napjáig, mellette pénzbüntetés került kiszabásra.” A kispadon helyet foglaló játékosok és stábtagok – egy utánpótláskorú sportoló, Magyar Flóra Hanna – kivételével pénzbüntetést kaptak.
Amennyiben a Mosonmagyaróvár sportolói megsértették az MKSZ bármilyen szabályzatát, úgy a büntetés ténye nem vitatható. Pénzbüntetés, adott esetben egy mecces eltiltás esetén kevésbé állnánk értetlenül a döntés előtt. Ám a megrovás mértéke első, második, de még harmadik olvasásra is szinte példa nélkülinek tűnik. Vegyük sorra, milyen mérkőzései lesznek ebben az időszakban Gyurka János együttesének: rögtön ma (csütörtök) este játszanak az MTK-val, a kupában a Final Fourba jutásért fogadják a Debrecent, majd jön szintén otthon a Szombathely elleni bajnoki, végül a két nagy, a Ferencváros és a Győr elleni mérkőzések. Világosan látszik tehát, hogy nemcsak a bajnokságban veszítheti el minden esélyét a Mosonmagyaróvár a nemzetközi kupaindulásra, de az ilyen szempontból sokkal reálisabbnak tűnő kupa Final Four is elúszik majd. A csapat idénye tehát nagyjából itt véget is ér, legalábbis ami a kitűzött célok elérését illeti, ha pedig egy együttes nem jut nemzetközi kupába, az középtávon is befolyásolja a klub perspekíváit. Nem tudom ezt a döntést nem úgy értelmezni, mint amely példát statuál azoknak a csapatoknak, akik esetleg a jövőben hasonló kiállásban gondolkodnának.
Ezt ilyen erővel felülről meghatározni vitán felül túlzó, nem beszélve arról, hogy az óvári akcióval kapcsolatos egyik legfőbb kritika az volt, hogy a sokat emlegetett mérkőzés ilyetén igen furcsán alakuló végeredménye a többi csapat sorsát is befolyásolja. Ez a döntés vajon hány csapatat életét érinti közvetlenül? Mit szólnak azok a gárdák, akiknek a közvetlen riválisai az eltiltás alatt játszanak a kisalföldi együttessel, míg ők a teljes kerettel küzdő EL-résztvevő ellen akartak pontot szerezni?
Végezetül idéznék Dr. Lóránth József, az MKSZ Etikai- és Fegyelmi Bizottságának elnöke szavaiból:
„(…) az eljárás alá vontak súlyosan sportszerűtlen megnyilvánulása teljes mértékben játékidegen volt a kézilabda sportághoz, a sportszervezetük, valamint a Magyar Kézilabda Szövetség hírnevéhez pedig méltatlan volt, továbbá rendkívül rossz példát mutattak, mind más kézilabdázóknak, mind pedig az utánpótláskorú játékosoknak”
Azt gondolom, aki ilyet nyilatkozik, rendkívüli módon egyszerűsíti le a sportolók szerepét. Kevés annál dehonesztálóbb mondatot tudok elképzelni annál, mikor elhangzik, hogy „a sportoló csak sportoljon.” Csak azt nem teszik hozzá az illedelmesebbek, hogy maradjanak is csendben (már ha úriemberhez méltóan fogalmazunk). Azzal mutatnának rossz példát a mosonmagyaróvári lányok, hogy kiállnak az igazukért? Hogy nem hagyják, hogy kizárólag a fejük fölött döntsenek? Én az előbbiekkel ellentétben azt gondolom, kifejezetten jó lenne, ha felnőne itthon is egy olyan sportolói generáció, amely tudatosabban használja azt a figyelmet, amit a teljesítménye nyomán megkap.
Képek: Nemzeti Sport. JochaPress, MKC, 24.hu
Vélemény, hozzászólás?