A Magyar Kézilabda Szövetség 2014 őszén nevezte ki Talant Dujshebaevet a válogatott szövetségi kapitányává. Rövid és nem is túl dicsőséges kapitányi pályafutását sokan tán már el is felejtették (ők jártak jobban), és én sem erről kívánok most írni. Kinevezésének idején Dujshebaev volt az egyetlen kézilabdázó, aki játékosként és edzőként is megnyerte a Bajnokok Ligáját.

Dujshebaev  edzői pályafutását nem valamilyen vidéki klub utánpótlásánál kezdte, hanem rögtön a világ akkori legjobb csapatai egyikénél, a BM Ciudad Realnál (fiatalabb olvasóink kedvéért itt megjegyeznénk, hogy a klub pénzügyi problémák miatt előbb Madridba költözött, majd 2013-ban megszűnt), így viszonylag könnyebb útja volt a csúcsra, de a klub előtte sosem nyerte meg a BL-t (Dujshebaev évekig játszott is ugyanott, de a Bajnokok Ligáját sokkal korábban, a Santander játékosaként nyerte meg).

A 2010-es évek közepétől azonban megváltozott a trend, és az utóbbi években már az számított kivételnek, ha a BL-győztes edző korábban játékosként nem tarthatta soha a kezében a kupát.

Éppen a már említett 2014-es évben a Flensburg hódította el a címet. A klub akkori edzője, a svéd Ljubomir Vranjes aktív korában ugyan kiváló játékosnak számított, de sosem játszott BL-győztes csapatban. 2015-ben (majd 2021-ben újra) a Barcelona nyert, a klubnál 12 éven át vezetőedzőként dolgozó Xavi Pascual csak azért nem BL-győztes játékos, mert amikor játékosként, szintén a katalán klubbal, elhódította a legértékesebb trófeát, akkor azt még Bajnokcsapatok Európa Kupájának hívták (és a lebonyolítás is más volt), 1991-ben.

2016-ban ismét Dujshebaev örülhetett a végén – ki ne emlékezne a Veszprém ellen megnyert döntőjükre? Ezzel a szovjet származású spanyol edző azt a ritka bravúrt is elérte, hogy egész életében két csapatnál volt edző, és mindkettővel megnyerte a Bajnokok Ligáját. Igen, ehhez az kell, hogy az ember ne csak a csúcson hagyja abba, de ott is kezdje. Amúgy Vranjesnek is a Flensburg volt az első klubja edzőként, szóval ő is magas szinten kezdte – ott megmaradni viszont nem tudott. 2017-ben távoznia kellett Flensburgból, azóta (hat éve) négy különböző klubnál volt állása és még két országnál szövetségi kapitány is volt.

2019-ben másodszor is Észak-Macedóniába került a cím, a Vardar edzője ekkor a spanyol Roberto García Parrondo volt. García játszott Ciudad Realban akkor, amikor Dujshebaev volt ott az edző, és a klubbal kétszer, 2008-ban és 2009-ben, meg is nyerte a Bajnokok Ligáját, hogy aztán tíz évvel később kövesse egykori mesterét, és edzőként is elhódítsa a kupát.

A 2019/20-as szezon a Covid-19 járvány miatt rendkívül hosszúra sikerült, a BL Final Fourt csak 2020 utolsó napjaiban tartották meg Kölnben. A címet a THW Kiel hódította el. A csapatot ekkor (immár másfél szezon óta) a cseh Filip Jícha irányította, aki korábban játékosként is nyolc évet eltöltött Kielben, eközben kétszer a Bajnokok Ligáját is megnyerve. Így két spanyol kollégája után ő is felért játékosként és edzőként is a csúcsra. Érdekes megjegyezni, hogy Vranjeshez és Dujshebaevhez hasonlóan Jícha is egyből a legmagasabb szinten kezdte, igaz, egy rövid ideig Alfred Gíslason másodedzőjeként kezdett, majd utána vette át a csapatot immár vezetőedzőként, hogy rögtön az első szezonjában bajnok és BL-győztes legyen.

Ezután két barcelonai siker következett, előbb a már említett Xavi Pascual, majd a szintén spanyol Carlos Ortega vezetésével. Jíchához hasonlóan a korábban Veszprémben is dolgozó szakember is ugyanazzal a klubbal lett BL-győztes, az oldalvonal mindkét oldaláról.

És, ha egy üzlet beindul: legutóbb a német SC Magdeburg nyerte meg a Bajnokok Ligáját. A Magdeburg ezt megelőzően 2002-ben nyert BL-t, a Veszprém ellen. Bennet Wiegert balszélsőként nem volt igazán kiemelkedő játékos, de rendszeresen játszott akkortájt Magdeburgban, így 2002-ből is BL-győztes, hogy aztán, két elődje példáját követve, ő is ugyanazzal a klubbal vigye haza edzőként is a kupát.

Bennet Wiegert

Miközben a férfiaknál már szinte alapvető, hogy a Bajnokok Ligáját olyan edző nyeri, aki korábban játékosként is sikeres volt, a nőknél erre még sosem volt példa. Eleve nagyon kevés a női edző az élcsapatoknál, még a női mezőnyben is. A Bajnokok Ligáját Anja Andersen nyerte meg még a Slagelsével (ez a klub se létezik már) még a kétezres években, azóta mindig férfi edzők nyerték a versenysorozatot. Az idei mezőnyben a 16 edző közül csak egy nő. Bojana Popović nyert játékosként BL-t, hatszor, három különböző klubbal, szóval elvileg lehetne ő az első női duplázó, de ezzel a podgoricai kerettel még a csoportból továbbjutni és szép kihívás, a nyolc közé jutás pedig már csoda lenne. De a női mezőnyben dolgozó férfi edzők közt sincs egyetlen, korábban magasan jegyzett kézilabdázó sem.

Zárásként jegyezzük meg, hogy Momir Ilić a THW-vel kétszer is megnyerte a Bajnokok Ligáját (2010, 2012), Kárpáti Krisztián ellenben játékosként semmilyen említésre méltó eredményt nem ért el.

6450 megtekintés.

Megosztás