A magyar csapat játéka nagy vonalakban ugyanazokra az elemekre épült a Horvátország elleni győztes mérkőzésen is, mint a korábbiakon az Európa-bajnokságon. A 48 kapuralövés a legtöbb eddig az EB-n, de nem lóg ki nagyon a sorozatból, és a 800 passz is a lassú játék egyik indikátora.

Úgy tűnik, az első számú irányítónak, Lékai Máténak, még ez a tempó is túl erős már kétnaponként. A mai mérkőzésen 4 gólt szerzett, de ebből 3-at büntetőből, 1-et egy rontott hetes utáni kipattanóból, amúgy mezőnyből 0/3, és a 2 gólpasszhoz 1 eladott labda is társul. A (főként a második félidőben) a helyére beálló, a mai meccsre frissen megborotválkozó (most csaltam, ez nem a statisztikából derül ki) Fazekas Gergő játéka még kicsit öncélú, de így is szerzett 3 gólt 4 kísérletből, plusz 2 gólpassz és 1 kiharcolt hetes – az ellenoldalon 2 eladott labdával. A magyar csapatnak egyébként összesen 7 eladott labdája volt, ebből 3 Bodó Richárd nevéhez fűződik, ez, Bodó kivételével, rendben van.

Ha már Bodó! A meccset 5/10 lövési statisztikával, 4 gólpasszal (a legtöbb a teljes mezőnyben) 3 eladott és 1 szerzett labdával zárta. Sajnos a statisztikából elsőre nem látszik a teljesítményének időbeli alakulása: 4 gólt az utolsó húsz percben szerzett (a legelsőt a meccs elején, a földön fekve egy eléggé nem tipikus játékhelyzetből). A második félidő elején is egy kiállítás, két eladott labda, az egyiknél ráadásul teljesen ártatlan helyzetben esett ki a kezéből a labda, majd a mérkőzés utolsó harmadára remek teljesítményt mutatott.

Bánhidi Bence viszont épp a végére tűnt el teljesen. Az alig 4 kapuralövés (és abból is csak 2 gól) amúgy is szokatlanul kevés tőle. De a számokból az is látszik, hogy 3 hétméterest harcolt ki (ezeket váltotta gólra Lékai), és a 6 horvát kiállításból is 4 alkalommal róla küldték ki a védőt. A mérkőzés utolsó szakaszában viszont már a magyar támadások inkább elkerülték a beálló körül összpontosuló horvát védelmet. Ezért is tudtak újra és újra labdák a jobbszélre lejutni. Imre Bence ezen az Európa-bajnokságon még nem hibázott lövést, ezt a mérkőzést 7/7-tel zárta. És, bár a második félidőben nem védekezett (a magyar csapatban mindig a kispad felőli szélső lemegy védekezésnél), így is megemlítendő, hogy a horvát balszélsők összesen háromszor lőttek kapura a mérkőzésen.

Ha már védelem, a mérkőzés legjobbjának választott Bartucz László 17 védést mutatott be. Ebben a védekezésnek is nagy szerepe volt, hiszen sokat lőttek a horvátok úgy kapura, hogy az be volt csatornázva, csak egy helyre tudtak lőni. Bartucz 11 átlövést védett ki, egyedül Mateo Maraš négy lövését hárította: a horvát átlövő 2/7 lövésmutatóval zárt.

Egyértelműen gyenge pontja a csapatnak az emberelőnyös támadás, még ha ez most bele is fért. 6 alkalommal támadott a magyar csapat 7-5 ellen, ebből csak 2 gól született, és 3 eladott labda. Az ellenfelek ezt már megtanulták, készülnek rá, és látszik, hogy hiába a pályán a kettős előny, a játék a pálya közepére összpontosul, le lehet védekezni. 6 emberelőnyös támadásból összesen negatívan kijönni mindenképpen rossz mérleg. A horvátok emberelőnyben 6-6 ellen támadtak, és 4 ilyen támadásból 4 találatot értek el.

A rotáció is nagyjából megfelel az eddig látottaknak. A megszokottnál korábban jött, és több lehetőséget kapott Fazekas, 28 percet töltött a pályán (Lékai 26-ot), a cserekapus Palasics Kristófon kívül a tartalék balszélső Krakovszki Bence valamint, és ez már meglepőbb (főleg Bánhidi teljesítményét látva), Rosta Miklós sem lépett pályára. A beteg Szita Zoltán hiányában Bodó Richárd játszott a szokásosnál többet, 49 percet.

A statisztika ezúttal is nagyjából azt mutatja, ami a pályán is láttunk: a védelem és a kapusteljesítmény rendben volt elöl pedig több variációval, szélesebb repertorárral játszottunk, mint a korábbi mérkőzéseken.

9269 megtekintés.

Megosztás