A középdöntő utolsó, Franciaország elleni mérkőzésén nem Magyarország volt az esélyes. A végeredmény viszonylag szoros mérkőzésre utal, a helyszínen (én ott voltam Kölnben ezen az estén) vagy a tévé előtt akár simábbnak is tűnhetett a találkozó. Mit mutatnak az adatok?

Ezen a mérkőzésen a magyar csapatnak végképp nem sikerült lelassítania az ellenfél játékát. Minden korábbi ellenfélnél több, 52 kapuralövése volt a franciáknak, a magyarok 53-szor lőttek kapura. Nagyon árulkodó a passzok száma is: a francia csapat mindössze 620-at passzolt a mérkőzésen, ami egy kimondottan alacsony szám, gyors játékot jelez; a magyaroknak jóval több, 860 passza volt.

A magyar kapusoknak összesen 8 védése volt (Bartucz László 1, Andó Arián 7 védést mutatott be), a franciáknak 9, mindkettő viszonylag gyenge, 19 ill. 22%. Alapvetően nem itt dőlt tehát el a mérkőzés. A franciáknak 9 olyan lövése volt, ami nem találta el a kaput, a magyaroknak 12, ebből 5 kapufa. A francia csapat tehát, az adatokat nézve, sokkal gyorsabban játszott, de kb. ugyanannyit lőtt kapura, a kapusaik ugyanannyit védtek, egy kicsivel kevesebb kaput se találó lövésük volt, és a végére ez kiadott egy háromgólos különbséget.

A mérkőzés legfontosabb kérdése, hogyan alakult volna mindez, ha a franciák teljes erőbedobással játszanak. De a statisztika nem ismeri a feltételes módot, az adatsorokban csak azt látjuk, mi volt, azt nem, mi lett volna, ha.

A francia válogatott az első félidőben többször is 2-3 gólt lőtt egymás után, így a kezdeti magyar roham (4-1 ide) után átvette a kezdeményezést, és stabil előnyre tett szert. Az első félidő végén és a második elején azonban tíz percen át nem lőttek gólt, ekkor több lövésük is elakadt, másokat az EB-n először pályára lépő Andó Arián védett ki. Ekkor a magyar válogatott 14-20-ról kiegyenlített 20-20-ra. Onnan viszont a francia csapat már végig kézben tartotta a mérkőzést, a 35. perc után csak egyszer tudtak a magyar két gólt lőni egymás után, az utolsó percben, amikor a meccs már eldőlt.

Mivel a franciák, ellentétben az előző két ellenféllel, nem védekeztek túl szigorúan a beállókon, ismét helyreállt a régi rend: Bánhidi Bence 5/6, Rosta Miklós 5/5 (ebből kettőt büntetőből), mindössze egy hiba, ezen kívül még kiharcoltak négy büntetőt is. Az irányítók közül Lékai Máté mutatott egy 3/6 lövőstatisztikát, amiből 1 gólt hetesből, 1-et üres kapura középkezdésből lőtt, és még volt egy kihagyott hetese is. Felépített játékból tehát 1/3, összesen 2 gólpassz és 3 eladott labda, összességében negatív teljesítmény. Fazekas Gergő 4/4, szintén 2 gólpassz, nincs eladott labda, majdnem ugyanannyi játékidő alatt (Lékai 24, Fazekas 28 perc).

Az átlövők mind gyengén lőttek, Ancsin Gábor 4/12, Bodó Richárd 3/7, Ancsinnak egyenesen 4 lövését sáncolták le, ami egészen elképesztő. Összesen 4-szer találta el a kaput – az mind gól lett. Bodó a gyengébb lövőteljesítmény mellett azért kioszott 4 gólpasszt, és nem volt eladott labdája. Szita Zoltán 1/3 és 2 eladott labda, ő is erősen negatívban van. Imre Bence talán most fáradt el, az elős három lövése gól lett (eddig bezárólag a teljes EB-n hibátlanul lőtt), majd az utolsó 3 lövését kihagyta, 2 is kapufa lett.

A magyar válogatottból Szöllősi Szabolcs most se lépett pályára, a többiek terhelése nagyjából a szokásos módon oszlott meg. A két szélső 50-50 percet volt pályán, jóval többet, mint szoktak (40-45 perc közt). Ennek az oka, hogy védekezésben a kispadhoz közelebbi szélsőt a magyar csapat mindig lecseréli, de ezen a meccsen nem sokat védekezett a csapat felállt védelemmel, hogy cserélni lehetett volna.

A franciáknak három kiállításuk volt, de a magyar csapat sosem támadott 7-5 ellen, ezt a játékot teljesen feladták. Az egyetlen 7-6 elleni támadásban eladták a labdát.

A statisztika szépen visszaadja a két csapat sebessége közti különbséget, amit a pályán is láttunk. Ez pedig ezen a mérkőzésen is döntő volt.

724 megtekintés.

Megosztás