Ilyen se sűrűn fordult még elő a kézilabda történetében, a magyar válogatott ezúttal Nagy-Britannia csapata ellen léphetett pályára. A várakozásoknak megfelelően nagyarányú magyar győzelemmel végződött találkozó gyakorlatilag minden statisztikai adata jelentős magyar fölényt mutat. Azért kiemelnénk pár érdekességet.

Kiindulásként mindig a kapuralövések számát szoktuk nézni. Ezúttal a magyar adat extrém értéket mutat: a magyar játékosok összesen 65-ször lőttek kapura. Egy átlagos női meccsen ez olyan 45-50 körül szokott alakulni, ez a magas érték a mérkőzés kimagasló tempóját jelzi. A magyar támadások átlagos hossza mindössze 17 másodperc volt, szintén feltűnő adat, pláne, ha mellé rakjuk, hogy a britek bő kétszer ennyit, 36 másodpercet támadtak átlagosan. A 65-ből összesen 6 távoli lövés volt, a legtöbbször ziccerig sikerült vinni a labdát. Érdemes megnézni, hogy a magyar lövésekből 59 ténylegesen el is találta a kaput. A brit kapus Clio Stephanides 9 magyar labdát megfogott, de kereken 50 lövés ment a kapujára, szóval ez csak 18%. A britek 40 lövéséből 14 el se ment a kapuig (8 mellé, 5 sánc, 1 kapufa), a két magyar kapusnak összesen csak 26 alkalommal kellett védenie. Azaz, ha a kapusok semmit se védenek, akkor is 23 góllal nyert volna a magyar válogatott. Az 5 sánc mellett egészen extra érték a 14 védekezésben szerzett labda – ami brit oldalról persze eladott labdaként jelenik meg.

Szélről és beállóból ráadásul elég jó hatásfokkal is lőttünk. Egyedül Klujber Katrin rontott sok lövést, 5/10 lövésmutatóval zárt – igaz, kiosztott 8 gólpasszt.

A brit csapatból összesen két mezőnyjátékos mozgott úgy, ami megfelel a magyar másodosztály szintjének, a többiek vagy az NB II (ez a harmadosztály), vagy inkább csak a vármegyei bajnokságok szintjét mutatták. Nem meglepő, hogy ők ketten lőttek a 11 brit gólból 7-et. Nagy-Britannia egyébként 24 alkalommal próbálkozott a távoli zónából, ahogy már sokszor láthattuk, ha ez a szám nagyon magas, az rendszerint arra utal, a támadók nem jutottak közelebb a kapuhoz. Túl sikeresek nem voltak, a 24 átlövésből 1 ment be, Lea Davis mutatott távolról 1/12 lövésmutatót. Fentebb utaltunk már a britek eladott labdáira, összesen 32 volt nekik a mérkőzésen, megintcsak extrém magas érték.

Összességében minden adat azt igazolja vissza, amit a mérkőzésen láttunk is: a két csapat tudásszintje közt nem egy, de inkább három kategóriányi különbség volt. Egyszerűen olyan számokat látunk a statisztikában, amit, ha vaktában, olyan meccsről mutatnak, amit egyébként nem láttam, azt gondolnám, kizárt, hogy ez igaz legyen.

A magyar csapatból minden játékos pályára lépett. A sokszor igen gyors lefolyású támadójáték miatt a támadás-védekezés cserék nem működtek úgy, ahogy szoktak, ettől eltekintve a tipikus cserélési sablont látjuk viszont. Kiemelkedő, hogy Debreczeni-Klivinyi Kinga kevesebb, mint hat percet töltött pályán, ezalatt lőtt 3 gólt (3/4, mind mezőnyből) és kiosztott 5 kulcspasszt. Nem vesztegette az idejét, mondhatjuk. Rajta kívül mindenki legalább 16 percet játszott, és egyedül Papp Nikoletta 35 perc felett.

A következő két selejtező-mérkőzés alighanem kiegyenlítettebb, és, mondjuk így, a megszokott számtartományokba belesimuló adatokat fog mutatni. Igyekszünk azokról is beszámolni.

1064 megtekintés.

Megosztás