A Németország elleni mérkőzés is azok közé tartozik, ahol sajnálhatjuk, hogy a statisztika a teljes mérkőzés adatait mutatja. A két félidő külön-külön kimondottan beszédes lenne.

A magyar válogatott a két félidőben 18 és 17 gólt kapott (erre még visszatérünk), a lőtt gólok száma viszont (na, ez látszik lebontva is) 17 és 11. A második félidőben már csak egyszer sikerült két gólt lőni úgy, hogy közben egyet se kapjon a válogatott, 22-28 után. Összesen 41 kapuralövésünk volt, a legkevesebb az eddigi meccsek közül, a második félidőben ráadásul még kicsivel több is, mint az elsőben, csak a lövési hatékonyság esett vissza meredeken. A félidőben ez még 80% felett volt, a végére csak 68% (az egész meccset tekintve).

A mérkőzést, először ezen az Európa-bajnokságon, nem tudtuk igazán lelassítani, de, főleg a második félidőben, sok támadásunk a kapuralövésig se jutott el, mások meg csak egy reménytelen kényszerlövésig. A magyar csapat 17 labdát adott el, ez nagyon sok. 41 magyar kapuralövéshez 48 német társult. A passzok száma is azt mutatja, mennyivel gyorsabban játszott az ellenfél: Németország 700, Magyarország 850 passz.

A német védekezés a mérkőzésen végig Bánhidi játékból való kivonására koncentrált – teljes sikerrel. A magyar beálló összesen 1-szer lőtt kapura, és ezen kívül 1 hetest harcolt ki. Ilyen védelem mellett persze nagyobb tér jut az átlövőknek, és ezt sikerült ki is használni az első játékrészben, sok sikeres átlövéssel. A végére jelentősen leromlott a mérleg, 21 átlövési kísérletből 10 gólt ért el a magyar válogatott, ez nem rossz arány összességében, de főként az első félidő húzta fel. Azért Ancsin Gábor 6/9 teljesítményét, mindet átlövésből, érdemes kiemelni.

Bodó Richárd volt a legaktívabb játékosunk: 4/8 lövésmutatójához (egy átlövőtől nem rosssz) 7 gólpassz társult, de emellé 4 labdát el is adott. Lékai Máté 4/4-gyel kezdett, de nem volt egyetlen gólpassza sem, és két eladott labda, majd, szokás szerint, elég hamar el is fáradt. Fazekas Gergő esetében azt sajnálhatjuk leginkább, hogy a statisztikában olyan rovat, hogy „nem csinált semmit”, nincs, pedig nála szép nagy szám szerepelhetne ott. Mindenesetre 29 pályán töltött perccel egyetlen betörésgól se, 2 gólpassz mellé 2 eladott labda egy irányítótól szegényes. Igaz, Hanusz Egon neve mellett semmilyen bejegyzés nincs a statisztikában, de ő csak 6 percet játszott.

A szünet után a németek már jobban kiléptek az átlövőkre, ettől azok lövési hatékonysága visszaesett. Ez normális, de az nem, hogy Bánhidit ezután sem sikerült megjátszani, akkor lett beállós-játék, amikor a kevésbé birkózós, inkább mozgékony Rosta Miklós került a pályára, ő 6/6-ot lőtt 18 perc alatt. És a szükségképpen lazábbá váló német falba nem tudtunk betörni se, mert nem volt meg az ehhez szükséges dinamika. Sokat elárul, hogy összesen 2 gólt szereztünk így, mindkettőt a nem kimondottan fürge mozgású Bodó.

Imre Bence 2/2, továbbra is 100%-os lövőteljesítmény, nem az ő hibája, hogy nem kapott több használható labdát, a magyar válogatott játéka ezúttal is nagyon belülre összpontosult.

És amiről eddig nem beszéltünk, bár döntő volt: a kapusok. Összesen 5 védés. Össszesen 1 kivédett átlövés (1/10). Összesen 18 német lövés jött a magyar kapu alsó részébe, és ebből csak 1-et sikerült kivédeni. A német Julian Köster 8 gólt szerzett. 9 lövéséből egyet a védelem lesáncolt, a többi gól. A másik oldalról Christoph Steiner 4/4, és Sebastian Heymann minden lövése is gólt lett (szintén 4/4). Ezek jó játékosok, jó átlövők, de nem ennyire. Ilyen kevés védéssel és ilyen sok eladott labdával nehéz mérkőzést nyerni.

A magyar csapatból a szélsőkön kívül csak Bodó töltött 40 perc feletti időt a pályán. Szöllősi Szabolcs nem lépett pályára, Hanusz Egon csak szimbolikusan, a többiek mind legalább 15 percet játszottak. A németek megengedték maguknak azt a luxust, hogy három U21-es világbajnok, valamint az egy sérülés miatt utólag behívott Lukas Mertens se lépett pályára, Philipp Weber és Lukas Zerbe pedig csak egy-két percet. Így már tán nem is meglepő, hogy Johannes Golla, Steinert és Köster is ötven percet, vagy a felett játszott, és nem ők fáradtak el jobban a végére.

A magyar válogatott ezúttal kevesebbet játszott üres kapuval, a 7-5 elleni játékot pedig teljesen elengedte. Így is 2 szerzett gól mellett 1-at kaptunk üres kapura, ezúttal ez nem volt jelentős faktor.

A statisztika a talán legérdekesebb tényezőt, a két félidő közti különbséget nem hangsúlyozza ki, de a védések, az eladott labdák száma akár már önmagában is megindokolja, miért futott a csapat a második félidőben végig csak, hiába, az eredmény után.

729 megtekintés.

Megosztás