Ezúttal a magyar válogatott Szerbia elleni, egy góllal megnyert  mérkőzését elemezzük a statisztikai adatok tükrében.

Montenegró ellen kissé keveselltük a 44 kapuralövést, ezúttal még ettől is elmaradt kissé a válogatott, mindösszesen 42 alkalommal lőttünk kapura (Szerbia 44-szer). Ez sem volt egy túl gyors mérkőzés, ráadásul a magyar válogatott eléggé lassította is a játékot. Ezt mutatja a passzok száma is: Szerbia 470, a magyar csapat 670 alkalommal passzolt, ez jelentős különbség, ami mutatja, mennyivel lassabbak voltak a magyar támadás-felépítések.

Az eladott labdák számát se sikerült jelentősen visszaszorítani, Szerbia 11, Magyarország 13 labdát adott el. Magyar oldalon kiemelhető, hogy a hibák fele, 7 eladott labda, Lékai Máté nevéhez köthető, ez nagyon sok.

A 42 kapuralövésből ezúttal csak 3 tévesztette el a kaput, a 39 kaput találó labdából pedig 28 gól lett, mivel a két szerb kapus csak 11 védést tudott bemutatni. Vladimir Cupara a beállása után kissé megijesztett bennünket, az első hét percben rögtön védett hármat, de utána a hátralévő 23 percben is csak még hármat tudott (6/20, 30%). A 28 magyar találatból 21 valamelyik alsó sarokba ment,  az oda tartó lövésekből Dejan Milosavljev egyet sem tudott hárítani, és Cupara is csak kettőt.

Szerb kapusok védései

Szerb kapusok védései

A magyar oldalon ezúttal is a beállósok szerepeltek a legjobban, különösen Bánhidi Bence, 9 lövés, 9 gól, plusz 1 kiharcolt hetes és csak 1 eladott labda. Emellé Rosta Miklós és Sipos Adrián is betalált 2-2 alkalommal, igaz, ez utóbbi egyszer lerohanásból. A szélekről viszont a mai mérkőzésen jóval gyengébben szerepeltünk, Krakovszki Zsolt és Bóka Bendegúz is csak 1-1 találatot szerzett, ráadásul összesen csak hatszor lőttek egyáltalán kapura (ebben Krakovszki 1/4-es lövésmutatója is szerepet játszhatott, utána a társak már nem annyira bíztak benne). Kiemelendő Máthé Dominik, aki Montenegró ellen hibát hibára halmozott, most viszont 5/6 és még 1 gólpassz. Igaz, a végére begyűjtött 3 eladott labdát is (ő és Lékai felelősek összesen 10 hibáért, a csapat maradék része 3 labdát adott el).

A beállók, főként Bánhidi megjátszhatósága és magas hatékonysága segített a gólpasszok gyűjtésében is: Lékai 6, Szita Zoltán 4, Bodó Richárd 3 gólpasszt osztott ki. És a beállós-statisztikát ezúttal is teljessé tehetjük, ha jelezzük, a két szerb beállós összesen 4 gólt szerzett, abból is egyet lerohanásból. Mijajlo Marsenićet a magyar védelem a mérkőzés nagy részében teljesen eltüntette.

Mindkét félidő közepén volt egy 4-0 sorozatunk, előbb 5-7 után lett 9-7, majd 18-18 után 22-18, ezek döntő fontosságúak voltak. A magyar csapat 8 gólt szerzett kapus nélküli támadással. Itt kiemelendő a más csapatoknál ritkán alkalmazott 7-5 elleni játék, az ellenfél minden emberhátrányánál levittük a kapust és 7 mezőnyjátékossal támadtunk (kivéve, amikor magyar oldalon is volt kiállítás), ezekből most 4 gólt szereztünk.

A magyar válogatottból Hanusz Egon nem lépett pályára, a többiek közül ezen a mérkőzésen is a két szélső töltött 40 perc feletti időt a pályán, valamint rajtuk kívül most Lékai – Bánhidi főként védekezésben kapott kicsit több pihenőt. A magyar csapat 11 percet játszott az alapfelállásban. Az egyértelműen lassabb játék és az erős rotáció ellenére is mi fáradtunk el hamarabb, bár az utolsó percek összeesésében az is szerepet játszhatott, hogy 25-20-nál többen úgy érezhették, ez már megvan. Ekkor három gólt kaptunk két perc alatt, és megint nyitottá vált a mérkőzés. Összesen a mérkőzés utolsó 7 percében 7 gólt kaptunk – előtte 53 perc alatt 20-at. Nagyon kevés híja volt, hogy ez a kiengedés egy pontunkba kerüljön, de végül sikerült megnyerni a mérkőzést.

1386 megtekintés.

Megosztás