A Svédország elleni selejtezőnek nem csak a végeredménye, de a részletesebb statisztikai adatai is már jobban emlékeztetnek a kézilabdameccseken amúgy megszokott számokra. És gyakorlatilag rögtön az elején látjuk is (amire persze már a végeredmény is utalt) a mérkőzést meghatározó legfőbb adatot.

A magyar csapat 48-szor lőtt kapura a meccsen, ami kb. megfelel a mérkőzés ritmusának, Svédország viszont csak 40-szer, ami elég kevés. Azt látjuk tahát, hogy a svédeknek 8-cal több olyan támadásuk volt, amiben kapuralövésig se jutottak el. Ez a plusz nyolc kapuralövés, nyolc olyan támadás, aminek a végén sikerült kapura lőni, komoly lehetőségeket nyitott meg a magyar válogatott előtt. És még csak nem is azt látjuk, hogy reménytelen helyzetekből, távolról eleresztett lövések csinosítanák a statisztikát: mindkét csapat ugyanannyi, 14-14 alkalommal próbálkozott távolról. És itt kiemelnék egy személyes adatot is, kissé előrehozva: Jamina Robertsnek a mérkőzésen nem volt kaput találó lövése. Összesen 1 lövése volt, az is mellément, pedig kis híján végigjátszotta a mérkőzést. A meccs előtti nyilatkozatokban többen utaltak arra, őt kell semlegesítenünk a védelemben. Adott 6 passzt, szóval nem tökéletes a teljesítmény, de mindenképpen dicséretes így is.

Szükség is volt erre a tartalékra, mert a 23 közeli belső (tehát nem szélső) lövésből csak 12 gól született, ötven szálaléknál csak egy fél góllal jobb helyzetkihasználás, a vonalról elég lehangoló. Svédország ugyanebben a kategóriában 11/17. Igaz, ebből behoztunk valamit szélről: mi 6/7, egyetlen hiba, míg a svédek 5 szélsőlövéséből Böde-Bíró Blanka 4-et kivédett. Összességében a magyar válogatottnak 20 rossz lövése volt, a svédnek csak 15, de belefért.

Ugyanez a kapusok nézőpontjából: Johanna Bundsen 12 lövést védett ki, Böde-Bíró eggyel kevesebbet, de Bundsen kapujára 40 lövés ment, magyar kolléganőjét 34-szer tették próbára (mindkét csapat második kapusa is kapott 1-1 gólt, egyaránt védés nélkül).

Összességében a magyar védelem teljesítménye alapozta meg tehát a sikert. És a statisztikát még kicsit le is húzza a második félidő eleje, a szünet után Svédország 8 perc alatt szerzett 6 gólt, ezt nem annyira a védekezés számlájára írnám, hanem arra, hogy benn maradtunk az öltözőben.

A sok kihagyott ziccer visszatükröződik az egyéni teljesítményekben is: Füzi-Tóvizi 0/3, Debreczeni-Klivinyi 2/6, Vámos 1/4. Érdekes, hogy mennyire olvasta ezeket a lövéseket a kapus: Füzi-Tóvizi és Debreczeni-Klivnyi minden lövése máshová ment, nem lőtt egyikük se két egyformát, mégis sorra védte őket Bundsen. Cserében a kézilabdában általában kevésbé hatékonyan lövő átlövők hozták ezúttal a gólokat: Kuczora Csenge 8/13, Klujber Katrin 7/11, mindkettő elég jó, emellé Kuczora 4, Klujber 3 kulcspasszt is kiosztott, míg ketten összesen 1 labdát adtak el. Még egy kiemelkedő adat: Szöllősi-Schatzl Nadine ugyan csak 2 gólt szerzett (2 lövésből), de szerzett védekezésben 4 labdát, ami extrém sok (a mezőny összes többi játékosan összesen 6-ot). Ráadásul mellőle Nathalie Hagman csak 1 gólt szerzett (további 3-at büntetőből).

A válogatott a szokásosnál kevesebbet cserélt. Valahol érthető, egy papíron erősebb ellenféllel szemben végig vezetsz, nem akarsz kockáztatni, ráadásul a meccs után egy szünnap jön. Három játékos (Kácsor, Faluvégi és Albek) egyáltalán nem lépett pályára, a cserekapus Janurik Kinga csak néhány másodpercre. Márton Gréta is csak a végjátékra állt be, labdához is alig ért. Ellenben öt mezőnyjátékos is 40 perc felett töltött a pályán, Győri-Lukács végig is játszotta a mérkőzést. Szokatlan, hogy a végjátékra a kezdőcsapatot szinte teljesen lecserélte Golovin Vlagyimir.

Ahogy a számok is mutatják: ha elég sűrűn tudod az ellenfelet kapuralövés nélküli támadásokra kényszeríteni, megengedhetsz magadnak több hibát is.

969 megtekintés.

Megosztás