A pályafutását nemrégiben befejező játékos nyilatkozott oldalunknak.
Ferencvárosi pályafutásodból mely pillanatokra emlékszel vissza a legszívesebben?
Azokra a pillanatokra emlékszem vissza a legszívesebben, amikor BL-meccseket játszottunk és világsztár játékosokkal találkozhattam. Rengeteget utaztunk, olyan helyekre jutottam el, ahova valószínűleg soha nem mentem volna magamtól.
Sajnos sok sérülés sújtott pályafutásod során. Ilyen esetekben hogy lehet akár fizikálisan, akár mentálisan formában maradni?
Véleményem szerint nehezebb mentálisan formában maradni, mint fizikálisan. Nyilván borzasztó hamar leépül az ember teste egy komoly műtét után, de megfelelő szakemberek segítségével még jobb állapotba lehet kerülni, mint előtte. A mentális részen talán úgy lehet a legtöbbet segíteni, hogy bármennyire is kilátástalan az ember helyzete, mindig pozitívnak kell maradni. A két vállműtétemet minden mentális nehézség nélkül végig csináltam, viszont a térdműtétemnél már jelentkezett, hogy fejben túlságosan túlgondoltam a dolgokat és feleslegesen aggódtam, hiszen ahogy több játékos is, én is ugyanúgy vissza tudtam térni a kézilabdához.
A szezon végeztével befejezed a profi pályafutásodat. Milyen tényezők játszottak szerepet a döntésben?
Igen, 20 év elteltével úgy döntöttem, hogy befejezem a pályafutásomat. Igazából egyetlen egy dolog játszott szerepet a döntésemben. Anno 2016-ban, mikor elszakadt a bal térdem, megfogadtam magamnak, hogyha a jobb térdem is el fog szakadni, akkor befejezem a kézilabdát, hiszen lassan már nem lesz ép testrészem.
Ha fel kellene idézned egy pillanatot a pályafutásodból, melyik lenne az?
Rengeteg szép időszakom volt ezalatt a 20 év alatt, de talán, ahol a legjobban éreztem magam, az a 2017/2018-as bajnokság volt, amikor is az NB 1/B – s Szegedben játszhattam. Nagyon jól éreztem magam, nagyon jó csapatunk volt, nagyon szerettem Szegeden élni.
Pályafutásod befejezése után Siófokra kerültél. Milyen szereped lesz a klubnál, milyen célokkal vállaltad el a munkát?
Siófokon az utánpótláscsapatnál vállaltam munkát, Horváth Csaba munkáját fogom segíteni, mint technikai vezető. Borzasztóan örültem, hogy jött ez a lehetőség, hiszen azt már a térdműtétem után eldöntöttem, hogy a kézilabdának minden szinten vége, viszont fix elképzelésem nem volt, hogy mit is fogok utána csinálni. Csak abban bíztam, hogy ha bezárok egy ajtót, akkor egy másik ki fog nyílni és ez hál’ Istennek meg is történt. Úgy kimondott cél nem fogalmazódott meg bennem, csak annyi, hogy amennyire csak tudom, segíteni szeretném a siófoki utánpótlás játékosokat, hogy eljuthassanak a legmagasabb szintekig. Igaz, nem edzőként leszek velük, de néha egy-egy beszélgetés is sokat tud segíteni játékosoknak.
Melyek a legfontosabb tulajdonságok, melyekkel egy játékosnak rendelkeznie kell, ha a felnőtt mezőnyben is eredményesen szeretne szerepelni.
Talán a legfontosabb tulajdonságok az alázat, a tisztelet, a szorgalom és az önfegyelem. Nyilván a tehetség sem egy utolsó szempont, de azt lehet „helyettesíteni” szorgalommal. Hiszen hiába van meg valakinek a tehetsége egy adott sporthoz, ha nincs meg benne a szorgalom, hogy fejlessze magát, míg egy kevésbé tehetséges játékos szorgalommal tudja kompenzálni a hiányosságait.
Később esetleg el tudod magad képzelni felnőtt edzőként, vannak ebbéli ambícióid?
Megmondom őszintén, hogy egyáltalán nem foglalkoztat az edzői munka. Talán még 18-19 évesen megfordult a fejemben, ezért is kezdtem el gimnázium után a Testnevelési Főiskolán az edzői szakot, de hamar rádöbbentem, hogy nekem nem ez az utam
Mi a legfontosabb dolog, amit megtanított neked a sport?
Rengeteg mindenre, de talán amik a legfontosabbak, az a kitartás, az önfegyelem, a tudatosság, a precizitás és a tisztelet,