Tegnap játszották a férfi bajnokságot eldöntő mérkőzést, ahol hihetetlen izgalmak után a Pick Szeged győzedelmeskedni tudott a Telekom Veszprém otthonában. Bánhidi véleményes (?) piros lapján kívül van egy téma, amely a kézilabdás társadalmat megmozgatatja, ez pedig a versenykiírás. 

Egészen pontosan, hogy kell-e rájátszás a férfiaknál, vagy hogy igazságos-e ez a fajta lebonyolítás. 

Nekem határozott véleményem van erről, amivel persze nem kell egyetérteni.

Kell rájátszás, ilyen mezőnyben ez a legjobb szerintem. 

Az egyetlen ellenérv, hogy hiába dolgozik egy csapat egész évben, és ér el – akár egymás ellen is – jobb eredményeket, a végén minden csapat tiszta lappal indul, és ugyanannyi az esélye. 

Más ellenérvet én nem tudok, de ha van, írjátok meg nyugodtan kommentben.

Amit viszont sok ember elfelejt, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy melyik csapat végez az első helyen, hiszen a döntő második mérkőzését rendezik az alapszakasz győztes otthonában, amely mindig egy nagyobb előny. Ráadásul megvan az esély, hogy hazai közönség előtt ünnepelhet bajnoki címet a csapat, ez is egyfajta motivációs szegmens. 

Szerintem a rájátszás mellett több minden szól, mint ellene: 

  • Izgalom: láthattuk, hogy az izgalomfaktor milyen fontos, ez eleve benne van a hasonló play off jellegű lebonyolításban. Nem véletlen, hogy a honi kupadöntőket vagy a legnagyobb nemzetközi klubtornákat is ebben a formában rendezik. Minden döntés befolyással bír, a tét sokkal nagyobb ezáltal, tényleg bármi megtörténhet.
  • A kézilabda népszerűsítése: ezek a pluszmérkőzések kiélezett találkozók, amelyek a sportág ünnepei. Ennél jobb reklám nincs a kézilabdázásnak. Nem megsértve egyetlen másik  NBI-es csapatot, de ennek több értelme van, mint a 20 gólos győzelmeknek, és a végén számolgatásnak, ha úgy alakul. 
  • pénz: a bajnoki döntő plusz bevétel mindenkinek. A csapatoknak, a tévétársaságoknak, a büféseknek, mindenkinek. Bár Magyarországon nem piaci alapon működnek az élcsapatok, azért ez sem elhanyagolható faktor. 

Ha Magyarországon kiélezett és erős bajnokság lesz (szerintem soha sem lesz), akkor van értelme a hagyományos bajnoki típusú lebonyolítási rendszernek. Nem véletlen, hogy a Bundesligában nincs bajnoki döntő, de ott kis túlzással mindenki verhet mindenkit. Nem teheti meg egy Kiel, hogy elutazik Balingenbe egy kvázi B csapattal, mert jó eséllyel vereséggel tér vissza. Sajnos a Veszprém vagy Szeged “C” csapata is simán veri a mezőny közepén, végén levő csapatokat. Ez nem az ő hibájuk, sajnos gyenge a bajnokság. 

Én már évek óta mondom, hogy a nőknél is be kellene ezt a rendszert vezetni. Így is, úgy is a Fradi és a Győr között fog eldőlni a bajnoki cím sorsa (úgy fest, sokáig), de annak szerintem nulla esélyt kell adni, hogy a végén egy őrült gólkülönbségi verseny alakuljon ki. Ez már kétszer megtörtént, és ha ezt követően nem úgy alakult az egyik mérkőzés végeredménye, akkor azonnal bundát kiabáltak a vérmesebb szurkolók. Sőt, már a mérkőzések előtt ment, hogy na, biztosan lefekszik ez a csapat ennek a csapatnak, vagy fordítva. A bajnoki döntőt a nők esetében is korrektebb lebonyolítási rendszernek gondolom. 

Bajnoki döntővel a nőknél ez a káosz elkerülhető Forrás: M4

Mi szól akkor ellene? 

Elek Gábor szerint – az ő véleményére határozottan emlékszem a témában – nem kell plusz meccs, mert így is túlzsúfolt a naptár. Utóbbival egyetértek, de egyrészt ezért kapják a játékosok a fizetésüket, másrészt szerintem két mérkőzés pluszban már nem oszt, nem szoroz. Harmadrészt ez csak akarat kérdése. Lehet úgy szervezni a versenynaptárt, hogy plusz két meccs beleférjen. Ez is jó reklámja lenne a kézilabdázásnak, jobb, mint a számolgatás, hogy a Fradi a végén mennyivel nyer a Vác ellen. Igazságosabb lenne szerintem. 

Miért nem ugyanaz a versenykiírás a férfiaknál, mint a nőknél?

Na, igen, ez egy okos kérdés a témában, hiszen a férfi és a női bajnokságunk teljesen hasonló. Van két nagy, és mögötte kisebb-nagyobb szünet. Ha megnézzük az utóbbi tíz év bajnoki végeredményeit, akkor nagyon sematikus listát láthatunk. 

Amennyiben jól tudom – és ha valaki úgy gondolja, tévedek, nyugodtan írja meg -, a nagycsapatoknak van beleszólása a lebonyolításba. A Fradi és Győr nem akarnak rájátszást, így nincs, míg férfi vonalon más a helyzet. Szóval ha az ismereteim nem tévesek, akkor nem az MKSZ-en kell elverni ezt a döntést, hanem a csapatoknál “reklamálni”. 

Azt már meg sem említem, hogy a versenykiírást nem szezon közben alakítgatják, hanem a szezon előtt teljesen világos, milyen szisztéma alapján lehet valaki bajnok. A Szeged is tudta és a Veszprém is tisztában volt ezzel.

Itt még lenne egy kiegészítés:

“Apró változás, hogy, igazodván a Siófok visszaeséséhez, a férfiaknál és a nőknél is 2-2 csapat választhat magának beosztást, a többieket sorsolják. A kiemelt csapatok se állíthatják össze a programjukat ízlésük szerint, hanem eléjük teszik a bajnoki programot, amelyben csapatnevek helyett még csak sorsolási számok szerepelnek, és ők kiválaszhatják, az 1-14. számú programok közül számukra melyik a legszimpatikusabb. Ez egyben azt is jelenti, hogy, ha ez a két-két klub a választását összehangolja, ők határozhatják meg az egymás elleni meccseik időpontját – vagy legalábbis azt, hogy mely fordulóban kerüljön azokra sor. A többieknek pedig sorsolnak egy-egy számot.” Forrás: válogatott.blog.hu

Én így látom, de elfogadom, ha vannak ellenérvek. Szerinted milyen lebonyolítás lenne a legjobb? 

 

Fotók: Peka Roland, Kovács Anikó

Borítókép: Tumbász Hédi

1188 megtekintés.

Megosztás