Közismert, hogy a holland női kézilabda-bajnokság alacsony színvonalú, Hollandia minden meghatározó játékosa külföldön játszik. A legutóbbi világbajnokságon például a válogatott keretében csupán egyetlen játékos, az egy sérülés miatt utólag behívott (és még a VB alatt le is cserélt), 18 éves Loïs van Vliet játszik a hazai bajnoságban – és vélhetően ő se sokáig.

Azt már talán kevesebben látják, hogy nem csak a közvetlen élmezőny, de a második, sőt, a harmadik vonal is szívesen igazol külföldre. Kis túlzással azt is mondhatjuk, Hollandiában, aki legkésőbb húsz éves korában nem igazol külföldre, az nem komoly kézilabdázó. Természetesen a kevésbé sikeres játékosokért 19-20 éves korukban nem kapkodnak Európa vezető klubjai, egy húsz éves, nemzetközi szinten még semmit fel se mutató, esetleg az ifjúsági válogatottban se meghatározó kézilabdázó mindenképpen alacsonyabb szinten nézhet csak körül. Mennek néhányan a spanyol bajnokságba, néhányan a dán tabella alsó felében található klubokhoz, a legtöbben pedig a szomszédba, a Bundesligába

A „Bundes” előtag németül annyit jelent, hogy „szövetségi”, mindent így neveznek, ami nem tartományi vagy regionális, hanem országos, a Szövetségi Köztársaság teljes területén valósul meg. Így minden sportágban, aminek van országos, összenémet bajnoksága, ezt Bundesligának nevezik. Sőt, ahol a másodosztály is országos, ott azt is így hívják, jellemzően 2. Bundesliga. Ebben a cikkben ez a kifejezés minden esetben a női kézilabda első osztályt jelöli. 

Bár gyakori, hogy egy ötlet eszembe jut, de csak később írom meg, de ennyi idő az ötlettől a cikkig sosem telt el, mint ennél az írásnál. Egy picit visszalépünk, abba az időbe, amikor Németországban csak három Covid-oltással mehettünk kézilabdameccsre. Ezt elvileg az oltási igazoláshoz kapott QR-kóddal lehetett ellenőrizni, amit a legtöbben, én is, a telefonjukon mutattak be. De, mivel, több más klubhoz hasonlóan a Bayer Leverkusen is spórolt az ehhez szükséges szoftverrel, ténylegesen a Neckarsulm vendégjátékát a helyszínen megtekinteni kívánó érdeklődők oltását a bejáratnál a szöveges rész alapján ellenőrizték. Ez hosszadalmas volt, meg nem is teljesen legális, de alapvetően működött, egészen addig, amíg a sorban közvetlen előttem álló három holland fiatalember sorra nem került, akiknek oltási igazolását a német biztonsági őr nem nagyon tudta értelmezni. Végül azért bejutottak, én meg elgondolkodtam, vajon kihez jöttek. Akkortájt nálunk három, Neckarsulmban öt holland játékos szerepelt (mint lentebb látni fogjuk, ez sokat azóta se változott), így elég nagy volt a választék.

A Bundesliga 14 csapata összesen 247 játékost foglalkoztat (a kiadott játékengedélyekből levontam a maximum 3 mérkőzésre nevezett ifijátékosokat), ebből 95 külföldi. A legtöbb külföldi játékos, 15, Bietigheimben szerepel, Zwickauban 12, Neckarsulmban és a Thüringer HC-nél 10-10. Ebből a legtöbben a hollandok vannak, összesen 23 játékos. A HSG Bensheim-Auerbach csapatának 5 külföldi játékosa van, mind holland, 4 hollandot találunk Neckarsulmban, hármat több klubnál is. A 14 első osztályú csapatból 9 keretében találunk legalább egy holland kézilabdázót.

Majd a szezon végén páran biztosan búcsúznak, azt például már tudjuk, hogy Kelly Dulfer Győrbe igazol, többen abbahagyják, de a nyári U20 után megint lesz több holland fiatal, akinek Németország felé vezet majd az útja.

Sőt, ezt nem számoltam össze, de még a másodosztályban is találunk holland játékosokat, de a harmadosztály nyugati csapataiban is előfordulnak. Tulajdonképpen többen úgy látják, még a 2. Bundesligában játszani, és közben valahol Németországban egyetemre, főiskolára járni is komolyabb, mint a hazai bajnokság. Nyelvi problémáik jellemzően nincsenek, ritka az a holland játékos, aki ne beszélne folyékonyan németül, bár jellegzetes akcentusuk hamar elárulja őket, a kommunikációt ez aligha zavarja.

Vannak, akik innen indulnak, ismeretlen, fiatal játékosként, mint, sok egyéb példa mellett, annak idején Kelly Dulfer vagy Tess Lieder (szül. Wester) Oldenburgban, Angela Malestein Blombergben, Rinka Duiijndam Bad Wildungenben, aztán meg se állnak a csúcsig, mások nagy reményekkel érkeznek, de nem tudják ezeket valóra váltani, megint mások csak egyszerűen komoly szinten szeretnének kézilabdázni. Hollandia ontja a fiatal tehetségeket, minden évben külföldi klubhoz szerződik onnan egy fél csapatra való fiatal játékos, a legtöbben a Bundesligában kötnek ki. Ők már fiatalon megismerkednek a légiós élettel, már az ifiben egyértelművé válik számukra: ha bármit is akarsz ettől a sportágtól, útlevélre lesz szükséged. A német csapatok meg szívesen szerződtetik őket, mert jellemzően jó a munkabírásuk, nincsenek kommunikációs problémáik, gyorsan beilleszkednek, és nem is annyira ügyetlenek. Mondhatjuk, win-win szituáció.

Ez így megy évek óta, és egyelőre semmi se utal változásra. Hogy meddig marad így? Majd meglátjuk. Egyelőre mindenkinek jó így.

Nyitókép: Két holland játékos, Inger Smits (kék) és Miranda Robben (piros) egy német bajnoki mérkőzésen. Fotó: Steffen Prößdorf, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons

2790 megtekintés.

Megosztás