A játékvezetők és az ő videójuk

A kézilabdában is bevezetik lassan a challenge-rendszert. Mit jelent ez, mik a problémái, és hová vezethet?

„A bírónak nincs videója”, volt a szlogen évtizedekkel ezelőtt. Ma már van, sok sportágban, köztük a kézilabdában is. A videó alkalmazása a kézilabdában viszonylag sajátos, és érdemben eltér a labdarúgástól. A futballban van egy videó-asszisztens, elterjedt angol kifejezéssel Video Assistant Referee, rövidítve VAR. Ő folyamatosan követi a képernyőn a mérkőzés eseményeit (sok esetben a stadiontól távol, akár egy másik városban), és, ha olyan szituációt észlel, akkor jelzi a játékvezetőnek. Ezen kívül bizonyos szituációkat, elsősorban góloknál a leshelyzetet, automatikusan, mindig ellenőriznek, de a kulcs a VAR.

A kézilabdában ilyen nincs. Időnként halljuk, olvassuk, kézilabda-mérkőzések kapcsán a „VAR” rövidítést, de ez téves, a kézilabdában nincs videó-asszisztens, nincs egy külső személy, aki menet közben folyamatosan értékelné az eseményeket. Itt maguk a játékvezetők (ill. bizonyos esetekben a versenybírók) dönthetnek úgy, hogy az ítélet meghozatala előtt megnézik a jelenetet videón. A futballban jellemzően van egy rossz ítélet, amit a VAR jelez, a kézilabdában egyáltalán nincs ítélet, csak a videózás után.

Közös azonban mindkét sportágban (és az összes többiben is, ahol van videó), hogy a végső döntést mindig a játékvezető hozza meg. A játékvezetőnek nincs felettese, aki az ő ítéleteit felülbírálhatná, a döntés mindig az ő kezében van. A videó célja nem az esetlegesen rosszindulatú játékvezetők kordában tartása, hanem a játékvezető segítése a helyzet helyes megítélésében. Igen, valóban, sok esetben a játékvezető kontroll nélkül megbízik egy külső személy (vagy akár emberi beavatkozás nélkül üzemelő technikai eszköz) értékelésében, leginkább az abszolút objektíven eldönthető esetekben. Ilyen pl. az amerikai futballban, hogy melyik testrész mikor ért talajt, teniszben, hogy hol pattant a labda, labdarúgásban a les. Itt nincs helye véleménynek, megítélésnek, ha a labda a vonal egyik oldalán van, jó, ha a másikon, nem jó. De a döntés joga még itt is a játékvezetőé.

Kimenjek, vagy ne menjek?

Videózni a kézilabdában nem (a kézilabdában sem) lehet mindig. Eleve csak akkor, ha adott a technikai lehetőség. Mivel még a leggazdagabb ligák sem engedhetik meg maguknak, hogy kimondottan erre a célra technikát építsenek ki, ezért a televíziós közvetítés felvételeit használják. Ha nincs közvetítés, nincs videózás se. Csak hát, mivel a legtöbben tévében néznek meccseket, észre se veszik, hogy azokon a meccseken, amiket amúgy nem is látnak, nincs soha videózás. Kézilabdában a német Bundesliga minden meccse tévés, ezért minden meccsen lehet videózni. De, mivel a tévékamera nincs kimondottan a gólvonalra irányítva, a „bent volt, vagy nem volt bent” kérdésben a videó nem alkalmazható.

Korlátozva van az is, hogy egyáltalán milyen esetekben szabad videózni. Minden lépéshibánál, minden ziccernél, ahol gyanús, hogy leért a góllövő játékos lába, nem lehet. Itt utalnánk vissza arra, hogy nincs VAR, a játékvezetőnek kell a videózáshoz megállítani a játékot, és kimenni a képernyőhöz, ami megakasztja a játékot. Kézilabdában, ami egy igen gyors játék, folyamatos óra mellett, ez ráadásul elvenné pl. a gyors középkezdés lehetőségét is. Ezért csak a kritikus, a mérkőzés eldöntésére képes szituációk videózása engedélyezett, de még ezekben az esetben sem kötelező a videó sosem. Ha a játékvezető enélkül is biztos az ítéletében, nem szükséges visszanéznie az esetet. Ilyenkor tehát tulajdonképpen még a tényleges ítélet meghozatala (vagy éppen a játék ítélet nélküli továbbengedése) eltőtt az első döntés, hogy megszakítsák-e a játékot videózással.

Challenge!

Videózás már van egy ideje, újdonság viszont, és egyelőre inkább csak kísérleti stádiumban van a challenge intézménye a kézilabdában. Más sportágakban már korábban bevezették, a kézilabdában volt egy nem annyira sikeres kísérlet (Dániában tesztelték például), most újra próbálgatják. Miről van szó?

A meghatározás szerint, olyan esetekben, amikor a videó alkalmazása megengedett, de a játékvezetők ettől eltekintenek, az edzők kötelezhetik a játékvezetőket, hogy az esetet mégis nézzék vissza. Ez tehát az első olyan szabályozás kézilabdában, ahol megjelenik egy meghozott téves ítélet utólagos, videó alapján történő revíziója. A jelenlegi (aligha végleges) szabályok szerint mindkét csapat mérkőzésenként egy-egy alkalommal élhet ezzel a lehetőséggel. Ha a játékvezető kitart az eredeti ítélete mellett, az edző elveszít egy időkérési lehetőséget – az logikusan azt is jelenti, csak az kérhet challenge-et, akinek még van időkérési lehetősége. Sőt, ha úgy kér az edző challenge-et, hogy az ellenfélnél volt a labda, és a challenge miatt állítják meg a játékot, ám a játékvezető fenntartja az eredet ítéletet, az ellenfél azonnal hétméterest kap. Ez egyfelől megakadályozza, hogy az edző bármiféle valós alap nélkül, csupán az ellenfél támadását megállítandó, kérjen challenge-et, másfelől komoly kockázat az edző számára.

Az iránymutatás szerint az eredeti ítélet csak akkor változtatandó meg, ha a videóról annak téves volta egyértelműen megállapítható.

A challenge lehetőségét, pár egyéb mérkőzés mellett, a férfi és női Bajnokok Ligája Final Fourban tesztelték. Bár a meccsek többsége szoros volt, a challenge mégis csak a lehetséges legutolsó piillanatban, a nyolcadik meccs végén, a férfi döntő hosszabbításának utolsó másodpercében került elő – amolyan minden mindegy alapon. Némelyik meccset az edzők végigreklamálták, de sose küldték ki a bírókat a videóhoz. Mi ennek az oka? Korábban mindenki arról beszélt, hasznos, sőt, szükséges volna, amikor meg ott van, nem használjuk?

Az egyik ok nyilván, hogy a lehetőség új volt, az edzők, bár tudtak róla, a kritikus helyzetben, eleve nem kifejezetten nyugalmi állapotban, egyszerűen nem jutott az eszükbe. De vélhetően nem ez az egyetlen tényező. Eleve az edző nemigen kér challenge-et egy faultra a 23. percben, akármennyire szoros is az állás, hanem későbbre tartogatja, hiszen csak egy ilyen lehetősége van. Extrém esetben, ha a saját kulcsjátékosa piros lapot kap, vagy az ellenfélé nem, talán bedobnák korábban is, de inkább csak a végjátékra tartják, ha szoros lesz. Akkor viszont már mérlegel: hagyja-e veszni az időkérését egy esetlegesen fel nem használt challenge miatt? A férfi BL-döntőn mindkét edző csak kétszer-kétszer kért időt, pedig szoros meccs volt, hosszabbítás is lett. A challenge tehát az időkéréssel áll szemben – és időt kérni biztosan lehet, a challenge meg lehet, hogy benn marad.

Egy másik ok, hogy a játékvezetők a vonatkozó esetekben sokszor eleve megnézik a videót, mielőtt ítéletet hoznának. Szintén a férfi döntő hosszabbításában, kb. fél perccel a vége előtt, egy hétméteresgyanús esetet például. Itt a challenge eleve kiesik, ha úgyis megnézték, nincs miről beszélni.

A kockázat

A challenge-nek van kockázata is. Lehet, hogy még igazad is van, de a videón pont takarásban van az eset, nem látszik, a játékvezető fenntartja az eredeti ítéletet. És akkor elbuktad ezt a lehetőséget, sőt, egy szoros meccsen, az ellenfél kap egy hetest. És akkor vannak még a nem 100%-ban objektív esetek.

A játékvezető-tanfolyamon úgy oktatják, nincs „kétes” eset, mindig egyértelmű, mi a helyes ítélet. A valóság nem mindig ilyen fekete-fehér. Szerinted piros lap, a játékvezető másodjára is úgy gondolja, két perc. Szerinted egyértelmű hetes, a játékvezető szerint nem volt gólhelyzet. Szerinted faultolták lövés közben a játékosodat, a játékvezető szerint hozzáértek, de ez semmi. Megnyomod a gombot, kéred a challenge-et, a játékvezető megnézi, marad minden a régiben, meg még egy hetes az ellenfélnek. Érdemes kockáztatni? És még egy időkérésed is oda van.

Ilyenkor egyébként a játékvezető is pszichés nyomán alá kerül. Tegyük fel, a videón nem lát semmi olyat, amit élőben ne észlelt volna, de érzi, erősen határeset. Ha enged az edzőnek, elismeri a saját korábbi hibáját. Ha nem enged, egy nem teljesen egyértelmű szituációban belerángatja az edzőt egy bukásba, hiszen jön a büntető az ellenfélnek. A játékvezető egyénisége is befolyásolja itt a döntést, nem csak a kézilabda szabályai.

Meggyőződésem szerint a challenge, ha, legalábbis nagy vonalakban, fennmarad ez a szabályozás, nem fog elterjedni, csak nagyon ritkán, kivételesen fog előfordulni.

(Címkép: Falco Ermert)

2627 megtekintés.

Megosztás