Szerettünk volna interjút készíteni Háfra Noémivel, a Ferencváros jelenlegi, a Győr jövőbeli játékosával. Ez azonban nem jöhetett létre, mivel a Fradi illetékese ezt “nem találta aktuálisnak”. Egy olyan igazi “magyaros” történet következik. 

A magyaros talán nem állja meg a helyét – legalábbis pejoratív értelemben -, ugyanis rengeteg játékossal sikerült már interjút készítenünk, Bajnokok Ligája-győztes kézilabdázók, válogatottak, külföldön játszók, de nem csak magukat a főszereplőket kérdeztük többször. Lehetőségünk nyílt többek között a Vámos-lányok anyukáját, a szurkolói csoport vezetőjét “mikrofon végre kapni”, vagy legutóbb a Csapó-lányok apukáját.

Háfra Noémi a magyar kézilabdázás egyik legnagyobb tehetsége, szoktuk mondani, de ez nem igaz, hiszen többről van szó, mint tehetségről. Mostanában rengeteg kritikát kap, többször nem játszott jó formában, köztudott, hogy Győrbe igazol, és szerettük volna megkérdezni, hogy érzi magát, illetve a női válogatottat érintő kérdését is szerettük volna feltenni. 

Megkérdeztük a játékost, hogy van-e kedve egy interjúhoz. Noémi mondta, hogy szívesen, de előtte a klubbal kell egyeztetni. Ez teljesen természetesnek vettük. Azt nem árt tudni, hogy mindegyik egyesület máshogy jár el az interjúkat illetően.

Írtunk a klub illetékesének, hogy szeretnénk interjút készíteni a játékosukkal, Háfra Noémivel. Leírtuk, hogy természetesen a kérdéseket az egyesület is megkaphatja, valamint a végső, szerkesztett interjút elküldjük a Ferencvárosnak, és amennyiben ők igent mondanak rá, akkor közzé tesszük az írást. 

A klub illetékese felhívta a figyelmünket, hogy először velük kell felvenni a kapcsolatot, nem szabad a játékossal beszélni, de egyébként “Noémi kérdéseit pedig küldje nekem, és amint lesz rá lehetőség, egyeztetünk az interjút illetően.” Nyilvánvalóan tudtuk, hogy nem kérdezhetünk bármit, és azt is tudtuk, hogy Háfra Noémi rendkívül intelligens lány, aki tudja, mit mondhat. Válaszomban elküldtem a kérdéseket a klubnak, ezeket a kedves olvasók is láthatják: 

  • Először is nagyon szépen köszönjük, hogy válaszolsz a kérdésekre. Az első kérdésem az lenne: hogy vagy? Hogy érzed magad?
  • Sokszor felmerült már a szurkolókban: mennyit foglalkoznak a játékosok a hozzászólásokkal, üzenetekkel. Eljut hozzád valamennyi, vagy teljesen ki tudod zárni ezt a faktort?
  • A szezon végén elhagyod a Ferencvárost. Volt szó külföldi szerződésről, vagy csak a Győr jöhetett szóba? Hogy zajlott ez?
  • Tudom, nagyon nehéz kérdés: látsz még esélyt rá, hogy visszatérsz valamikor a Fradiba?
  • Mik a hosszú távú céljaid klubszinten egyénileg és válogatott szinten? Vagy inkább úgy kérdezném: mi számodra a legfontosabb a kézilabdázásban?
  • Hogy látod az olimpiai selejtező esélyeit? Ott leszünk Japánban? Mit jelent neked az olimpia?
  • A szurkolók úgy gondolják, hogy mivel utánpótlás szinten nagyon jók vagyunk, ezért a felnőtt siker sem várathat magára sokáig. Aki sportol, tudja, hogy ez nem ilyen egyszerű. El tudnád mondani, hogy mi a különbség a két szint között? Mekkora ugrás ez egy játékosnak?

Jó pár nap késéssel érkezett is a klub illetékesének a válasza: 

“Kedves Zoltán!

Köszönöm szépen, hogy elküldted a kérdéseket. Ebben a témában ez az interjú most nem aktuális, ezért köszönjük, de nem kívánunk élni a lehetőséggel.”

Hogy vulgárisabban fogalmazzak: köpni-nyelni nem tudtam a válasz láttán, ezért tudtam, hogy jobb, ha várok egy kicsit a válasszal. Végül a következőket írtam neki: 

 

“Kedves Illetékes (nevet a személyi jogok miatt nem írok)

Kérdéseink több témát is érintenek, mégis melyik téma lenne aktuális Önöknek? Ha jól értem, meg szeretnék szabni, hogy mit szabad kérdezni és mit nem, ráadásul melyik témában? Miért nem aktuális az interjú?  Melyik kérdés nem aktuális? Válaszát előre is köszönjük!

Tisztelettel:

Sellei Zoltán”

 

Rövid időn belül érkezett a válasz: 

“Kedves Zoltán!

Elnézést kérek, rosszul fogalmaztam, de a lényegen nem változtat. A Háfra Noémivel való interjúkészítés nem aktuális, ezért köszönjük, nem kívánunk élni a lehetőséggel.”

Megmondom őszintén, sok elképesztő jelenséggel találkoztam már, mióta ebben a sportágban valamilyen módon jelen vagyok (28 éve), de ilyen fokú kommunikációval még sosem álltam szemben. Ne feledjük: Magyarország és a Európa egyik meghatározó kézilabda-csapatáról van szó. Úgy illik, ha személyes “érintettségemet” megemlítem:  Ezen sorokat úgy írom, hogy mivel mindig is a magyar válogatottakat tartottam a legfontosabbnak, ezért a Fradi által lefektetett alapszabályokkal teljes mértékben egyetértettem. Itt a légiós kérdésre gondolok elsősorban; köztudott, hogy a klubnál megszabták, megszabják, hogy mennyi külföldi kézilabdázó lehet a csapatban. Akkoriban a Győrben elvétve voltak csak magyar játékosok, így úgy gondoltam, hogy a Ferencváros szabályrendszere jót tehet a honi kézilabdázásnak, és az támogatandó. Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, a Győr is elkezdte a tehetséges magyar játékosok beépítését, ráadásul magyar edzője is lett, így a helyzet számomra “kiegyenlítődni” látszik. Elek Gábort a kritikacunami ellenére is szinte mindig megvédtem, csakúgy, mint a csapatot, illetve a klub játékosait.

Ezt csak azért írom le, hogy nehogy bárki megvádoljon, hogy én Fradi-ellenes vagyok. Nem vagyok, azt viszont azt kijelentem, hogy amatőrizmus- és cenzúraellenes vagyok. 

Mert ilyen egészen egyszerűen nem létezik, hogy egy klub egyrészt megszabja, hogy mit szabad kérdezni, és mit nem, majd miután bekérte a kérdéseket, közli, hogy “ja, bocs mégsem”. A 21. században, a világ kézilabdázásának egyik fontos országában mindez. Mindig is tudtam, hogy a sok pénz nem jár automatikusan profizmussal, de ez az eljárás egészen egyszerűen felháborító, erkölcstelen és ízléstelen. Minek kérte be a kérdéseket az illető, ha aztán közli, hogy nem aktuális. Hogy lehet, hogy a fent említett kérdések, amelyek egy játékos lelkével, az utánpótlás és a felnőtt kézilabdás közti különbségről, a közeledő olimpiáról, valamint egy átigazolás létrejöttéről szólnak, nem aktuálisak egy klub számára? 

Mégis melyik játékossal lehet interjút csinálni, és érdeklődni felőle? Melyik játékos interjúja aktuális? Egy klub akarja eldönteni, hogy mi aktuális és mi nem? Ezt nem lehet meghagyni az olvasóknak?

Háfra Noémi nem a Ferencváros belügye, Háfra Noémi a női kézilabdázás egyik legnagyobb kincse, 

és a magyar kézilabda szerelmeseinek szerintem joga van tudni, hogy hogy van. A bevezetőben említettem: rengeteg játékossal, a sportághoz kapcsolódó személlyel készítettünk interjút. Egyetlen esetben sem kellett a kérdéseket beküldeni, kvázi cenzúrára, a klub megkapta a végső, szerkesztett írást, és 100%-ban “leokézta” azt. Pont. Mit csinál a Ferencváros, illetve annak egyik, magát nagyon komolyan vevő illetékese? Láttuk fent. Elképesztő és minden kétséget kizárólag felháborító magatartás. 

Mi az, hogy “nem kívánnak élni a lehetőséggel”? Nem felajánlottunk valamit a klubnak, amelyet visszautasíthatnak, hanem szerettünk volna egy játékossal interjút készíteni, akiről egyébként rengeteg ember szeretné tudni, hogy mi újság van vele. 

A szavaimból sértődöttség is beszélhet, pedig az a legutolsó motiváció, amikor a bejegyzést írom. Nem. Rengeteg interjút nézek meg, illetve olvasok el, mivel érdekel az, amit látok, és érdekelnek a résztvevők véleménye. A külföldi riporterek kérdéseihez szoktam hozzá, akik kertelés nélkül megkérdezik azt, ami a nézőket érdekli. Szó szerint “beleállnak” mindenkibe. Mi ilyen interjúkat sosem szeretnénk készíteni, próbálunk emberbarát kérdéseket feltenni, hiszen érdekünk, hogy az interjúalany a következő felkérésünkre is igent mondjon. 

Elfogadhatatlannak találom a klub illetékesének viselkedését, de mielőtt dühös véleménycikket írtam volna, érdeklődtem a témában. Több újságíró, szakmában dolgozó kolléga véleményét is kikértem a témában, és mindegyik nyomatékosan aláhúzta, hogy ez nagyon nincs rendben. Ezt a többi médium nevében is aggályosnak találjuk. Az, hogy egy klub bekéri a kérdéseket, és megmondja, hogy mit lehet kérdezni egy játékostól, már ez is túlmegy egy határon, de azt mondom, talán – ismétlem TALÁN – belefér. De hogy ezek után lekezelően visszavonja az egészet, minden indoklás nélkül, ilyet ne lehessen megtenni egyetlen sajtóban dolgozó munkatárssal sem. Nem Észak-Koreában vagy az átkosban vagyunk ugyanis.

Ezúton szeretném megkérdezni a Ferencváros vezetőit, hogy ők rendben találják-e az ilyen stílusú kommunikációt, a cenzúrát, amely eddig  – számunkra legalábbis – egyedülálló Magyarországon?  El tudom ugyanis képzelni, hogy a klub vezetőinek tudomása sem volt az e féle gyakorlatról. Tesznek-e lépéseket, hogy hasonló ne történhessen meg egyetlen honi médiummal sem? Nyomatékosan felhívnám a figyelmet, hogy a Ferencvárost, azon minden játékosát, edzőjét, hivatalos személyét maximálisan tisztelünk. Tudni szeretnénk ugyanakkor, hogy ez az egyesület által bevett gyakorlat, vagy csak egy személy magánakciója? Előbbinél ez minden klub esetében aggodalmas, utóbbi esetében pedig el kellene gondolkodni, hogy a legjobb embert választották-e a posztra.

A honlapunk a kézilabda szeretők szolgálatában áll, 38500 ember követi a Facebook-oldalunkat, és 12 ezer követőnk van Instagramon, a cikkeink –  a statisztikák szerint – érdeklik az embereket.  Nonprofit módon, szabad időnkben írjuk a cikkeket, amelyek minden bizonnyal nem mindig profik, hiba is lehet bennük, de teljes lelkesedéssel, a kézilabda iránti szenvedély által vezérelve készülnek. Ezt minden kollégám nevében elmondhatom. Nem tartom korrektnek, hogy akik viszont ebből élnek, akik ezért pénzt kapnak, nem tisztelik a munkánkat, ezáltal a kézilabda szerető olvasókat.

Háfra Noémivel és más játékosokkal is szeretnénk továbbra is interjút készíteni. Remélem, a kritikánkat pozitívan fogadják, és ez a jövőben nem ütközik az elveikbe, és megkérdezhetjük azt, amit szeretnénk. Ezúton ígérem meg, hogy a klub, illetve a játékosok számára kényelmetlen kérdéseket nem teszünk fel, és a végső bejegyzést megmutatjuk a klubnak.

 

“A cenzúra nem eredményezhet mást, mint tudatlanságot.” Eva Stachniak

 

Logó forrása: Wikipédia

Borítókép: Canva

 

10432 megtekintés.

Megosztás