Elképesztő szombaton vagyunk túl. Tegnap rendezték a női kézilabda Final Four elődöntőit, ahol izgalmas mérkőzéseket láthattunk Budapesten és a képernyők előtt. 

Sajnos a Győr túl nagy előnyt adott a Vipers csapatának, ennek ellenére majdnem kisebb fajta csodát hajtottak végre, hiszen már hét gólos hátrányban is voltak, mégis reális esélyük volt a döntőbe jutásra. Stine Oftedal világklasszis formában játszott, de kvázi egyedül kevés volt a jól felkészített norvég csapat ellen. 

A másik ágon a Ferencváros fantasztikus bravúrt mutatott be, hiszen legyőzte az Esbjerg csapatát. Emily Bölk az utolsó másodpercekben lőtte be a győztes gólt.

Extázis, öröm és libabőr. 

Hollywoodban írnak hasonló forgatókönyveket, de tudjuk a közhelyekből, hogy a legjobb sztorikat az élet írja. Azt is tudjuk, hogy a közhelyek azért közhelyek, mert igazak. 

Elek Gábor utolsó mérkőzése, egy ikonikus edző eredményes pályaszakaszának lezárása következik. Azt írtam, hogy edző, de tudjuk, ez azért nem nagyon fedi a valóságot. Elek Gábor ugyanis intézmény a Ferencvároson belül. Ez az írás most nem az ő fényezése, félreértés ne essék, de úgy gondolom, teljesen korrekt leírni, hogy Ferencváros és – szakaszokban –  magyar válogatott edzője sokkal több kritikát és szidalmat kapott, mint bármely más edző Magyarországon.

Az utóbbi időkben kapott hideget-meleget, egyszerűen nem tudott olyan tenni, ami jó lett volna. Rosszul cserél, miért rágózik, minek ez a sok kiöregedett sztár stb. 

Ne feledjük, ez a Ferencváros a csoportkörben 20 góllal kapott ki a Bietigheim csapatától. Mi sem hagytuk békén, többször érte kritika a mi oldalunkról is, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy azt is mindig hozzátettük: mindegy, mi mit gondolunk, a lányok szeretik, és ez a legfontosabb egy edző esetében. 

Volt olyan szakasz, ahol a Fradit minden évben elhagyta egy magyar válogatott játékos.Ki gondolta volna, hogy a “kiöregedő” légiós sztárok ennyit tudnak tolni a Ferencváros szekerén? Ki gondolta volna akár pár évvel ezelőtt, hogy az a Cvijic, aki “mutogatott” a Fradi-tábornak, most közönségkedvenc lesz? Megannyi kérdőjel, egy valami azonban megkérdőjelezhetetlen. 

A Ferencváros egy kiváló CSAPAT. Nem az ő keretük a legerősebb, nem ők játsszák a legtaraktívabb vagy legmodernebb kézilabdát, de egy nagybetűs csapat, akik az utolsó másodpercig küzdeni fognak. Most Elek Gáborért is. 

Mire mehet a Fradi a Vipers ellen? Szerintem kijelenthető, hogy nem ők a favoritok. Van esélyük a Vipers ellen? Naná! Elképesztő hangulat lesz, abban biztos vagyok, olyan, amelyben akár a skandináv csapatok játékosainak keze is megremeghet. A sport legtöbbször nem csak technika, taktika és kondíció. Pont ezért szeretjük, bármi megtörténhet, és bármi meg is történik. Miért ne lehetne meseszerű ez a nap?

 

Egy korszak tökéletes lezárása lenne a Fradi győzelme. 

Elek Gábor dán utódjának nem lesz egyszerű feladata. Sőt, azt gondolom, lehetetlen küldetése lesz. Bármi is lesz ma a végeredmény, elődje szobrán keresztül kell minden egyes nap bemennie a csarnokba. És az átvitt értelem sem biztos ebben az esetben. 

 

A program: 

Bronzmérkőzés, 15:15: Győr – Esbjerg

Döntő, 18:00: Ferencváros – Vipers

Hajrá, Győr, hajrá, Fradi! Hajrá, magyar kézilabda!

 

Borítókép: Nász Nikolett

Fotók: MKSZ, Blasius Photography

5872 megtekintés.

Megosztás