Megnéztem a Harmadik félidő című műsort január harmadikán, amelynek vendége Dr. Csík Zoltán, a Telekom Veszprém vezérigazgatója volt. Figyelem, véleménycikket következik, az írottak nem feltétlen egyezik a szerkesztőség álláspontjával.

Megmondom őszintén, sokáig azt hittem, hogy ez valami paródia, szilveszteri kiadás, mert az elhangzottak nagyon messze álltak egy európai topklub vezetőjének a szavaitól. Úgy gondoltam, megér egy írást, amelyben tételesen sorba veszem, miért aggodalmas a világ egyik leghíresebb kézilabda csapatának “fejének” a mondanivalója. Természetesen nem muszáj egyetérteni, nem muszáj támogatni, de a véleményen nagyon is határozott lett a műsort követően: a Telekom Veszprém csapata komolyabb, érettebb, profibb vezetést érdemel, olyat, mint anno Hajnal Csaba idején volt.

Megint csak ott vagyok, hogy előre szabadkozom. Vagyis: nincs bajom a Veszprémmel, a BL-ben természetesen drukkoltam nekik, a hazai pontvadászatban pedig a NEM egy csapatos bajnokság híve vagyok, de egyébként független. Előre leszögezem, hogy nincs bajom Dr. Csík Zoltán vezérigazgató úrral, biztosan van oka, hogy miért ő került oda, biztos mindent megtesz a csapatért, ahogy látom, a játékosok is kedvelik. Ez nem az ő személyének a kritikája, hanem egy reakció azokra a mondatokra, ellentmondásokra, amellyel – én kimondom – hülyíteni akarják az embereket. Tisztában vagyok azzal, hogy egy kedvenc csapat olyan, mint egy vallás, és ha valaki bántja a kedvenceket, akkor azt utálni kell, zsigerből. Éppen ezért gyorsan leírom: a játékosokat vagy David Davis vezetőedzőt még véletlenül sem szeretném kritizálni. Ők annak a folyamatnak a “következményei”, amelyről írni készülök. Mert ugye tudjuk: fejétől bűzlik a hal. 

Kezdődött az egész beszélgetés azzal, hogy úgy volt, hogy el sem mennek a Final Fourra, mert hogy nincsenek meg. Előtte nem olvashattunk ilyenről, utólag, a “kudarcot” követően már mindenki is hibás. Főleg ugye a koronavírus. Adott egy húsz fős keret (csapat honlapja szerint), egyszerre heten lehetnek a pályán, de a Veszprém azon morfondírozik, hogy elmenjen-e Kölnbe. A Kielnek eleve néggyel kevesebb játékosa van feltüntetve a profi keretben, ráadásul tudjuk, hogy ők a kettes csapatból is vittek magukkal játékost a Final Fourra, mert nekik valóban gondjuk volt a létszámmal. Nikola Bilyk, Magnus Landin és Pavel Horak hiányoztak, ifistákkal töltötték fel a keretet. Öten voltak, akik 2000 után születtek, valamint a kapuslegenda Mattias Andersson is nevezve volt, aki 42 éves.

A PSG-ből eleve hiányzott Nikola Karabatic, majd a rajt előtt közvetlenül derült ki, hogy Toft Hansen és Steins sem léphet pályára, mivel pozitív tesztet mutattak. Az eredetileg jobbátlövő Remilinek kellett irányítania, mert belső posztra nagyon megfogyatkoztak. Egyik csapat sem gondolkodott, hogy lemondják a Final Fourt.

Dr. Csík Zoltán elmondta, hogy nagyon büszke a csapatra. Ez szép gesztus, de azért azt ne feledjük el, hogy egy meghívásos torna volt a mostani Final Four (nem vita tárgya, hogy a négy csapat nagyon erős), ahol két vereséggel az utolsó helyen végzett a magyar rekordbajnok. 

Lényegtelen, menjünk tovább. Szóba került –  teljesen jogosan -, hogy ha többen koronásak voltak, ráadásul nem voltak fittek, akkor nem lehetett volna-e a teljes keretet használni a Kiel elleni mérkőzésen (is). A stúdió vendége úgy reagált erre, hogy “mikor kellett volna cserélni?” Mondjuk akkor, amikor még tud futni, gondolkodni a játékos. Mint ahogy pl a nem fitt Duvnjakkal csinálta Jicha… Egyébként is hogy merészelnek ilyek kérdést feltenni…

Szóba került, hogy ha Yahia koronás volt, nem volt fitt, akkor miért nem játszott többet a norvég válogatott Tönnesen. Erre azt a választ kaptuk, hogy abban a két percben, amikor Maqueda két percet kapott, akkor “Tönnesen nem azt a színvonalat nyújtotta”. Érted? A Final Four elődöntőjében két perc alatt kellett volna lenyűgöznie az edzőjét a VB ezüstérmes lövőnek. 

Borsos Attila egyébként végig profi módon reagált és kérdezett, nem hagyta annyiban a közhelygenerátor beindulását. Itt például megemlítette: 

„A cserejátékosok azért ülnek ott a padon, hogy be lehessen őket vetni.”

Teljesen igazat neki. 

Csík úr tovább mesél: ő korrekt dolognak tartja azt, hogy egy játékos önhatalmúlag lejöjjön a pályáról. Nenadicról volt szó, aki úgy ítélte meg, jobb ha a padon nézi a meccset. Hogy Nenadic nem volt jó, ezen nem lehet vitatkozni, ugyanakkor szerintem ez elfogadhatatlan egy profitól, de ez más tészta. 

Többször elhangzik az örültünk, hogy kimehettünk,  a “korona” szó is elhangzik legalább rengetegszer. Mintha csak Magyarországon lenne ez a vírus, nem is világjárványról beszélünk, csak honiról. 

Ezután következett az egyik legelgondolkodtatóbb kijelentése Dr. Csík úrnak: “Az életükért küzdöttek”. Mármint a játékosok, a csapat. Ha valóban így van, akkor az ugye nagyjából büntetőjogi kategória, ha nem így van, akkor meg nettó kamu. SEHOL nem olvasol ilyet, ez egészen biztos. Eme sorok írója Németországban él, és rengeteg oldalt, fórumot olvas. Életveszélyről egyetlen ország képviselője ejt szót… És pontosan ezért írtam meg ezt a cikket, ugyanis rengeteg interjút olvasok, látok, hallgatok klubvezetőkkel, ügyvezető igazgatókkal, elnökökkel. Van összehasonlítási alapom, ezért merem azt állítani, hogy amit a Telekom Veszprém vezérigazgatója állít, az egészen egyszerűen nem állja meg a helyét. Nemhogy Magyaroszágon, de máshol sem a világon.

Szóba került természetesen a játékvezetés, amely szerintem a Final Fourok történetének egyik “legrosszabbja” volt, és akkor még finoman választottam jelzőt. Szerinte a játékvezetők “nem akartak belenyúlni”, amikor teljesen hibásan Corralesnek nem adtak pirosat, és a Kielnek hetest pár másodperccel a rendes játékidő vége előtt. Ez – bár nem vagyok sportjogász – műhiba szintű tévedés, de ha nem is az, elképesztő tévedés. A Bonaventura testvérpárosnak is volt egy hasonló döntése, amelyet hirtelen nagyjából senki sem értett. A holland – spanyol világbajnoki döntőn, ahol ők nem belenyúltak, hanem a szabály szerint jártak el. Ezért vannak ott ugyanis. Aztán jött egy mondat, amely megmosolyogtatott. Sportvezetőről beszélünk, ne feledjük. Az, hogy a Veszprém kapusa nem kapott piros lapot, az “kompenzáció volt” az első félidő miatt. Aztán jött a legkínosabb rész: “50-50%-ban tévedtek” a játékvezetők. 

Na, én tényleg nem tudom, melyik meccset nézte ez a jó ember, de a nemzetközi kézilabdás fórumokon konkrétan csalást emlegetnek, még a keményebb veszprémi ismerőseim szerint is rohadt kínos volt a játékvezetők tevékenysége, és így gáz lett volna döntőbe jutni. Dr. Csík Zoltán szerint ez fifty-fifty. Ugye két dolog van. Vagy az van, hogy fogalma sincs a sportágról, a játékvezetésről, ami gond; vagy tudja, hogy mi történt, mégis “vetít”, ami szerintem még nagyobb gond. Én láttam már nem egy meccset, ahol a játékvezetés – hogy is fogalmazzak – érdekes volt, de olyat, hogy valaki bírózzon, az egészen ritka. Azt már szerencsére csak nevetgélve jegyezte meg Dr. Csík Zoltán úr, hogy az EHF a hibás, hogy a Veszprém nem nyerte meg a BL-t, mert nem lehetett ott a játékos kijáróban, hogy tüzelje őket. Hm. 

Azt hittem, hogy ennél már nem lesz kellemetlenebb a magyarázkodás és a hárítás, de tévedtem. 

Szóba került az ominózus bronzmeccs. És ekkor csak úgy a semmiből: ők, vagyis a Veszprém komolyan elgondolkodtak azon, hogy lemondják a harmadik helyért kiírt meccset. Elnézést, hogy mi van? 

Magyarázat: féltek a fertőzéstől. Elképesztő. Viccen kívül, hogyan várható el, hogy egy csapat játékosai professzionálisan viselkedjenek, ha a vezetőjük ország világ előtt azt mondja, hogy a bronzmeccs előtt féltek a COVID-tól, és kvázi csak azért nem mondták le, mert nem lehetett. Addig nem féltek, a Barca sem félt, a Kielben is volt koronaeset, tőlük sem féltek. Aztán a csalódottság után a bronzmeccs miatt hirtelen rettegni kezdtek.  Mintha ács lennék, és azt mondanám a főnöknek, hogy bár teljes fizetést kapok, és örülök, hogy itt lehetek, de én csak az első napon dolgoznék, hiszen a másodikon leeshetek. Ügyvezető igazgató. 

Azt mondja, hogy így megkockáztatják, hogy nem lehet játszani a vébén, és veszélyben lenne az egész torna. Szerencsére Borsos itt is időben kapcsolt, és próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy a PSG-ben francia, spanyol és dán válogatott játékosok vannak, akiknek eszükbe sem jutott lemondani a bronzmeccset. A Barca vajon gondolkodott azon, hogy lemondja az elődöntőt erre hivatkozva? Milyen sportolói magatartás az, ahol nem tiszteljük meg az ellenfelet azzal, hogy pályára lépünk ellene?

Hozzátette, hogy a PSG játékosok egy repülővel jöttek, egy szállodában laktak, és túl nagy rizikó. Az előtt meg épp azt mondta, hogy Yahia még a torna előtt is pozitív mintát adott, és csak a német szabályok miatt léphetett pályára! A Veszprém minden játékosa külön-külön repülővel ment ki Kölnbe, és külön szállodát kaptak?

Szerencsére ezt követően szóba került, hogy ha nem akarták lejátszani a meccset, nem voltak fittek, fáradtak voltak, akkor hogyan fordulhatott elő az, hogy volt olyan játékos, aki nulla! percet játszott a Final Fourban, míg pl Tönnesen nevetséges két percet kapott. A magyar válogatott Székely Márton szóba sem került David Davisnél. Erre már nem kapunk választ, természetesen erre logikus választ nem kaphatunk. 

Én azért kérdeznék még: 

  • Kinek a felelőssége, hogy Markussen a keretben van? Ki hozta ide és miért, ha látszólag senki sem bízik benne? Ki a felelős az átigazolás politikáért, és mikor vonják le a konzekvenciákat? 
  • Miért visznek három kapust, ha a lemondani kívánt bronzmeccsen az egyiket még csak be sem nevezik? 
  • Miért van akkora keret? Miért kell egy kézilabda csapatba 20 profi sportoló? (szándékosan nem a bevett „adófizetők pénze” kijelentést puffogtatom, az más tészta)
  • Miért viselkedik úgy dr. Csík Zoltán, mintha csak Veszprémben vagy Magyarországon lenne koronavírus? 

A legfontosabb kérdés: Miért kell az embereket hülyének nézni? 

Hogyan várható el, hogy a Veszprém játékosai profik legyenek, ha a vezetés messze nem az? Nulla felelősségvállalás, nulla konklúzió, elrontott igazolások, mindenki mossa a kezét. Miért nem lehet profi módon azt mondani: igen, sajnálom, elrontottam, elrontottuk, ezt meg azt tesszük a sikerért. Persze a válasz kézen fekvő: a szurkolók sok mindent bevesznek, elhisznek. Ők csak azt látják, hogy a Veszprém mindent megtett, de ennyire futotta. NEM. Egy kilenc emberrel felálló szintén COVID-sújtotta Kiel ne legyen már megoldhatatlan probléma a világ egyik leggazdagabb klubjának. De ha veszítenek is, hát ez benne van, ilyen a sport. Ami viszont nem fér bele a sportba, hogyha egy csapat vezetése gondolkodik azon, hogy kiálljon-e egy bronzmeccsre. Ez több szempontból káros, ne feledjük, példaképek, a fiataloknak hősök ezek a játékosok. Ha szóba is került ilyen, akkor azt viszont semmi esetre sem szabad nyilvánosságra hozni… Még egyszer hozzáteszem: szerintem.

Már jó ideje mondom, hogy egy bő kerettel, 20 profi játékossal nagyon nehéz BL-t nyerni, hiszen szinte lehetetlen úgy rotálni, hogy mindenki tűzben legyen. A Vardar és most a Kiel is megmutatta, hogy nem bő keret kell, hanem egy csapat. Terv, stratégia, tudatos igazolás, profi vezetés.

Ennek ellenére természetesen a Telekom Veszprém megnyerheti a pár hónap múlva esedékes Final Fourt, mivel kiváló játékosok alkotják, David Davis a népharag ellenére is jó edző, és nem sokat hibázott a Final Fourban. Ettől függetlenül is szerintem megállják a helyüket a fentebb felsoroltak. 

Hajnal Csaba szintű vezetőt érdemelne a magyar rekordbajnok, és egy egyetlen sportcsapat életébe sem ütheti fel fejét a politika! Hogy utóbbinál mire gondolok, elég beírni a keresőbe a cikkben említett úriembert.

Remélem, akiknek kell, levonják a megfelelő konzekvenciákat, és végre felemelheti a Veszprém a hőn áhított trófeát. Hajrá, Veszprém, hajrá, magyar kézilabda!

 

Kép forrása: Youtube, Sport TV

32005 megtekintés.

Megosztás