Szombaton rendezték a férfi kézilabda bajnokság döntő párharcának visszavágóját a Veszprém Arénában. Az eredmény ismert, a szegediek – egy utolsó pillanatban szerzett Rosta Miki góllal – maguk javára fordították a mérkőzést, valamint a párharcot is. Mindezt úgy, hogy a körülmények figyelembevételével nagyon kevesen gondolták, hogy a Pick versenyben lesz a Veszprém Arénában az aranyért. Előzmények, tények és utózöngék következnek szegedi szemmel, de magyar kézilabdás szívvel. A bejegyzés a szerző véleményét tükrözi, nem a teljes szerkesztőségét.

Már történelem, de a párharc szegedi odavágóján a veszprémiek szereztek vékonyka előnyt, egy nagyon furcsa mérkőzésen. A Pick a szezonban talán azon a napon játszott a legjobban, de a rengeteg kialakított helyzet nem volt elegendő, döntő szituációkban megremegett a kéz, a veszprémi kapuvédők pedig bravúrt bravúrra halmozva tartották a szoros eredményt. Itt jegyzem meg, hogy a tavaszi párharcok során a Telekom kapujából olyan magabiztosság áradt, hogy valamennyi összecsapást a piros oldalra döntött el. Egészen szombatig.

A párharcnak teljesen más állapotban vágott neki a két gárda. Veszprémben a szezon elején enyhítettek a korábbi merev eredménykényszeren, és csupán a bajnoki címet jelölték meg, míg a Bajnokok Ligája négyes döntője nem került be az elvárások közé. Ezzel párhuzamosan változtattak a kispadon, a klubikon, Momir Ilic ült le vezetőedzőnek, míg egy-két jól fizetett, de szerény produkciót nyújtó légiós távozott, és a klub tehetséges veszprémi fiatalokkal töltötte meg a keretét. Bravúrokkal indult számukra a BL szezon, a PSG-t valamint a Barcelonát verték hazai pályán rendkívül érett játékkal, a kielcei vereség pedig egyáltalán nem volt elkeserítő, a lengyelek kifejezetten az idei kiírás egyik favoritjának tűnnek. Két újabb győzelem következett ezután, a Porto és a sérülésektől tizedelt Flensburg volt a két áldozat. Ezútán érkezett a fordulópont, az eddigi csillogást kínlódás váltotta fel, kellemetlen vereség következett Bukarestben, majd az ukrajnai Motor is jobban ment, mint a Veszprém. Hiába indult tehát jól a szezon, ezzel a két vereséggel már elszálltak a jó helyezés esélyei. A két kínos idegenbeli vereség után mindkét csapat ellenében javítottak Ilicék, de a szünet előtti flensburgi túra pont nélkül zárult. Az ősz után talán félig üres volt az a pohár. Tavasz végére viszont összekapta magát a társaság, bár a kezdés feledhetőre sikerült. Otthon iksz a Porto ellen, majd egy barcelonai fiaskó után győzelem a Kielce valamint a francia bajnok ellen. A tavaszi periódusban folyamatosan javult a csapat formája, és erőtől duzzadva ütötték ki a Vardar, valamint a másik ágat uraló Aalborg csapatát. Az utóbbi kölni repülőjegyet ért már, ezekben a hetekben a korábban megszokott magabiztos Veszprémet láthattuk, ebben az időszakban háromszor is legyőzték legfőbb riválisukat, elsősorban remek védekezésükkel és kapusteljesítményeikkel, Cupara és Corrales „Isten módban” védtek, és sorra bizonytalanították el a szegedi lövőket. A veszprémi párcharc előtt mindenképpen favoritnak számítottak, az udvarias nyilatkozatok mögül viszont sugárzott egyfajta túlzott magabiztosság, ami aztán visszaütött. Egészen pontosan szombaton.

Eközben a szegedi szezonkezdet is szépre sikerült. A kékeknél újra a kölni négyes döntőt célozták meg, ehhez érkeztek új játékosok, de a szintlépés végül idén sem sikerült. Montpellierben hajrában mentett pontot a csapat, azután pedig a Zágrábot és a Brestet gyalulták le. A Tisza partján következett a feketeleves, a norvég bajnok Elverum olyan simán vitte el a pontokat Szegedről, hogy az már nagyon fájt. De a hullámvasútnak még nem volt vége, ezek után Kielből hozott pontot a Szeged, majd hazai pályán a későbbi csoportelső Aalborgot is megleckéztette. Ezután a Szkopjét rendezték le oda és vissza, nyolc kör után remekül állt a szegedi együttes. Aalborgban nem szégyen kikapni egy olyan meccsen, ami hóvihar miatt pár órás csúszással került megrendezésre. Így érkeztünk el a decemberi csarnokavatóra, a gyönyörű létesítményben a THW Kiel kapott leckét korszerű kézilabdából, és vereséggel távozott. Ekkoriban minden szépnek tűnt Szegeden, annyira, hogy már csak elromolhatott, és ez is történt. 2022 februárra fordulva egy vállalhatatlan zágrábi zakó, és egy szűk Brest elleni hazai következett. Csapaton belüli széthúzásról, elégedetlenkedőkről szóltak ekkoriban a pletykák, ráadásul a kulcsember, a világklasszis Bánhidi is tartósan sérült volt, olyannyira, hogy csupán a szezon hajrájára tért vissza. Az együttes játéka is látványosan visszaesett, mind védekezésben, mind támadásban, és kvázi újra fel kellett építeni a csapatot, mire a BL egyenes kieséses szakasza jött. És hát a feladat nem sikerült, a nyolcba kerülésért a B csoport hatodikját kellett volna lerendezni, aki a Flensburg lett végül. A németek sérülés- és betegséghullám közepette vészelték át az őszi időszakot, és az eredményeik is nagyon gyengék lettek, áprilisra viszont rendezték soraikat, és a két mérkőzés alapján teljesen simán ütötték el a Szegedet a továbbjutástól. Ekkoriban a Pick neve mellé felkerült egy gyöngyösi blama is, valamint a bajnokságban és a kupában is sikerült elvérezni a veszprémiek ellen. Ezekkel az előjelekkel, valamint egy teljesen meccs mentes három héttel hangolt a Szeged a bajnoki döntőre, aminek az első mérkőzésén fájó vereséget szenvedett a rendkívül taktikus és magabiztos, bár játékban nem sokat mutató bakonyiaktól. Már ott feltűnő volt, hogy a Szeged játékban előrébb lépett a tavaszi időszakhoz képest, de a mentális felkészítés nem sikerült megfelelően. Nagyon kevesen hittek abban, hogy csoda történhet a Telekom oroszlánbarlangjában. Legalábbis szombatig.

Szoros, végig kiélezett mérkőzést láthatott a veszprémi tábor, a lelátóról érkezett mindkét oldalra a biztatás. A csapatok viszonylag keveset játszatták a széleket, a bakonyiak sok gyors góllal, fal előtti előnyszerzésekkel szerezték góljaikat, míg a Szeged kreatív irányítójában és beállósjátékában, valamint feljavuló kapusteljesítményében bízhatott. Játékban valamelyest visszaesett a Szeged egy hét alatt, de a veszprémi mérkőzésen ők tűntek koncentráltabbnak, valamint taktikusabbnak. Teljesen ellentétes volt a meccs képe, mint a szegedié. Érkezett a mérkőzés egyik legvitatottabb jelenete, a visszatérő Bánhidi visszatérő szabálytalansága, és a videózás utáni kizárás. Itt most az ítélet jogosságát nem érintjük, eldöntheti mindenki saját vérmérséklete vagy hovatartozása alapján. Ami bizonyos, hogy a videófelvételen látható események nem indokolták a szigorú ítéletet, de attól még megtörténhetett. A vezérét vesztett Szeged ezután sem roppant össze, és szívosan tapadt a Veszprémre. A második félidő elején egy remek sorozattal háromgólos előnybe került a Pick, a csarnok vörösből sápadt rózsaszínbe váltott, többen akkor érezték legelőször, hogy ez a cím el is mehet. A Telekom a hajrára új erőre kapott és egalizálta a mérkőzést, és újra jobban állt a párharcban. A végjátékban a mesterek elővették a nálunk ritkán alkalmazott „hét a hat elleni” játékot, és ezzel a Szeged elérte, hogy gyűltek a góljai, és a vége előtt elérték a meccsnullt, 29-28-ra vezettek. Valószínűtlenül hosszú támadás után veszprémi találat jött és elhibázott szegedi támadás után a hazaiak kezükben érezték már a serleget. A megérkező passzív utáni játékba hiba csúszott, és a Szeged támadhatott a bajnokságért, és a befutó, beállóban üresen hagyott Rosta Miklós a dudaszó előtt bedobta az aranyat érő gólt. Óriási szegedi ünneplés vette kezdetét, egy megdermedt, teljesen sokhatás alatt lévő díszletben. A csalódott veszprémiek nem is várták meg az éremátadást, ezt a sajtot bizony kiénekelték a szájukból. A mérkőzésen a szegedi csoda egyik faktora a kapus volt, Mikler rengeteg ziccert hatástalanított (a túloldali betlivel szemben). Emellett nem lehet elmenni az új hős, Rosta produkciója mellett sem, az ifjabbik Miki szombaton szintet lépett, és kilépett abból a terebélyes árnyékból, amit Bánhidi jelentett számára. A játékvezetéssel kapcsolatban nem először írjuk le, ha bármelyik dolgozó ember ilyen produkciót nyújtana a munkahelyén, másnap már lehet nem kell mennie dolgozni. A két sípmester a magánéletben biztosan jó ember, elképzelhető, hogy egy sört is szívesen innék velük, de remélem legközelebb kevesebb hibás ítélet születik.

A szombati csoda harmadik pillére viszont a padról érkezett. A szegedi klubtörténelem legsikeresebb és legtöbb meccset letudó szakvezetője remekül összerakta a döntőre a romokban lévő csapatát, újra megtanította őket hinni, és nyerni. Taktikai húzásai bejöttek, támadásban bejött a kétirányítós játék, védekezésben pedig aránylag jól levédekezték a beállós közeli területeket. 2018-hoz hasonlóan, amikoris egy ugyanilyen viharos szezont zárt a Szeged, újra megszerezte az aranyat, mert a döntő pillanatokban frissebb és koncentráltabb volt ellenfelénél, volt három teljes hete, hogy milliméterre pontosan begyakorolja a szükséges figurákat. A szegedi jövő a vezetők kezében van, pro és kontra hallani érveket, hogy szükséges-e váltás a csapat élén. Bár az előző sorokban Pastorról megénekelt óda minden sora igaz, sűrű kalapemelgetések közepette, de új korszakot kell nyitni a szegedi csapatnál, minimum a struktúra szintjén, de akár személyi kérdések is felmerülhetnek.

A veszprémiekre még vár a kölni megmérettetés, ahol tudják oldani a szombati sokkot, őszintén reméljük, hogy a Telekom a szebbik arcát mutatja majd a Lanxess Arénában. A csapat debütáló szakvezetése jó munkát végzett a szezonban, a munka folytatása szebb jövőt ígérhet.

Eddig volt a sport, most jöjjenek az utózöngék. Az elmúlt két évtized a két klub folyamatos rivalizálásáról szólt, az aranyérmek többségében Veszprémbe kerültek, Szegeden pedig tőzsdézni lehet a megszerzett ezüstkészletükkel. Az utóbbi években viszont a Pick egyértelműen felnőtt a bakonyiak szintjére, az utolsó 5 évben 3 bajnokságot nyertek egy vesztett ellenében. Ahhoz, hogy így legyen nem volt elég a Veszprém relatív visszaesése, kellett hozzá egy biztonságos anyagi háttér és egy szisztematikusan felépített csapat, amely sokra lehet hívatott, ha az értékeit helyén kezeli, nem pedig leépíti őket. Mosolygós jövőkép rajzolódhat ki akkor, ha a szombati döntőn remek produkciót mutató Rosta-Martins kettős a jövőben több bizalmat kap, ugyanis kettejüknél érezhető volt a mellőzöttség az egész szezonban.

A történelem és a hagyományok furcsa dolgok. A mérkőzés utáni szurkolói kommentháborúban kirajzolódott az évtizedek alatt kialakult bakonyi felsőbbrendűségi érzés, komoly arroganciával és a vereség folyamatos tagadásával párosulva bizonyos szurkolói körökből. A szegediek is több esetben bizonyították, hogy öröm esetén is előbb rúgjunk egyet az ellenfélbe, majd még egyet és azután örüljünk csak. És ezt nem csupán a szurkolóktól, hanem a játékosoktól is látni. Sajnos, ha valaki szombat este táncol (és közben ellenfelét alázza ünneplés közben), fejre áll az egész világ, és nem csak a Neoton világa. Nincs mese, Veszprémben nagyon rossz vesztesek élnek, a Szegeden pedig sokan nem tudnak “jól” nyerni. Ez a mérkőzés utáni online háború sajnos sok ember kedvét veszi el a sportágtól (a válogatottra pedig szintén rossz hatással lehet), pedig az utóbbi évtized egyik legjobb derbijét láthattuk. Igen, most szombaton.

 

Fotó: MKSZ honlap, EHFCL honlap

2353 megtekintés.

Megosztás