Site icon Handballexpert

Hol vannak a mieink?

IHF 2023

IHF 2023

A Nemzetközi Kézilabda Szövetség (IHF) pár napja közzétette a 2023-as év legjobb kézilabdázója címére jelölt játékosokat. Összesen négy kategóriában (férfi, női, fiatal férfi, fiatal női), kategóriánként három-három játékos szerepel a jelöltek közt. Magyar nevet hiába keresünk a listában.

Ebben a cikkben különösen is a fiatal női kézilabdázókat tekintenénk át. Az IHF három játékost jelölt a címre:

A jelölésből egyértelművé válik, hogy a szövetség elsősorban (sőt, kizárólag) a saját versenyein való szereplést veszi figyelembe, a nőknél ez 2023-ban egyedül a decemberben rendezett világbajnokságot jelenti (a férfiaknál voltak nyáron utánpótlás-világbajnokságok is). A német Leuchter úgy lett stabil válogatott kerettag, hogy klubszinten még életében soha, egyetlen nemzetközi mérkőzést sem játszott, hiszen klubja, a TSV Bayer 04 Leverkusen, ebben az időszakban sosem vívta ki a nemzetközi szereplés jogát (a játékos a következő szezonban már a HB Ludwigsburg csapatát fogja erősíteni). Ha a teljes naptári évből csak a karácsony előtti két és fél hétre koncentrálunk, az jelentősen, leszűkíti a figyelembe vehető játékosok körét – ha valaki pl. a Bajnokok Ligájában jól szerepelt, de a VB előtt megsérült, kiesett a választásból.

De azért ezzel együtt, érdemes ezen a jelölésen kicsit elgondolkodnunk. A nevezett játékosok 2002-04 közt születtek. Ezekben a korosztályokban a magyar csapatok sorra nyerték az EB-ket (konkrétan a négy érintett Európa-bajnokságon mérkőzést sem veszítve). Négy éve a Covid miatt elmaradtak az utánpótlás VB-k, az ideiek pedig majd nyáron lesznek esedékesek, a két ténylegesen lejátszott versenyen a magyarok egy ezüst- és egy bronzérmet szereztek, a francia, a német és a cseh csapat mindig mögüttünk végzett.

De mégis, lehet-e igazán hiányérzetünk? Van-e ezekből a korosztályokból olyan magyar játékos, aki akár csak a jelölés közelébe kerülhetett volna? Erre nem létezik objektív, mérhető válasz. Én úgy látom, Leuchter biztosan, Grandveau valószínűleg és talán Cholevová is kezdő lehetne a magyar felnőtt válogatottban. Eközben a jelzett évfolyamokból Simon Petra mellett Juhász Gréta került csak be a magyar válogatott keretébe, ez utóbbi is inkább csak amolyan „nincs jobb” jeligére. A 2002/03-as magyar csapat éveken át minden mérkőzést megnyert, a teljes utánpótlás-pályafutásuk alatt csak egyszer kaptak ki – a legutolsó meccsen, az U20-döntőben. Abból a csapatból a húzóemberek közül Farkas Johanna az MTK-ban játszik, a válogatottnál nem igazán merül fel a neve. Kajdon Blankát két utánpótlás EB-n is legjobb játékosnak jelölték, most egy norvég középcsapatból igazán nem emelkedik ki. Ő és Kukely Anna voltak már válogatottak, de ott megragadni egyelőre egyikük se tudott, Grandveau-hoz vagy Cholevovához mérni őket legalábbis komolytalan volna.

Mit profitált a magyar válogatott a futószalagon érkező utánpótlás-sikerekből? Lettek-e olyan játékosaink, akik akár középtávon előrébb vihetik a magyar válogatottat? Mi az oka a csapatszintű és az egyéni teljesítmények közti irdatlan szakadéknak?

Egyesek azt mondják, az utánpótlás-nevelés kiváló, de az NB I-ben dolgozó magyar edzők annyira rosszak, hogy ott teljesen megakad a játékosok fejlődése. Ugyan nem teljesen alaptalan a magyar edzői gárdával szembeni kritika, de tényleg annyira rosszak ezek az edzők, hogy a Baník Most (Cholevová tavaly nyárig ott játszott) vagy a Leverkusen jobban készít fel a nemzetközi versenyre, mint bármely NB I-es csapat, és tényleg annyira rosszak, hogy egy-két év alatt építsenek le kiemelkedő képességű játékosokat?

Nem arról van-e szó inkább, hogy az utánpótlás-nevelésnél nem a felnőtt pályauftásra való felkészítésre, hanem az utánpótlás-versenyeken való jó szereplésre kerül a hangsúly? A magyar szövetség (MKSZ) jópár éve büszkélkedik a kiváló női utánpótlás-eredményekkel, és annyiban joggal, hogy az utolsó hat EB-n összesen egy mérkőzést vesztettek a magyar csapatok. A sorozatban besöpört aranyérmek mellett, de akár helyettük, szívesebben látnánk olyan, a magyar utánpótlásból kikerülő játékosokat, akik legalábbis potenciálisan a világelithez tudnak tartozni, és akikkel majd pár év múlva, mire beérnek, a magyar válogatott is kiléphet a kétszámjegyű helyezések bűvköréből.

Címkép: IHF

1835 megtekintés.

Megosztás
Exit mobile version