Magyarország ma megkezdi középdöntős szereplését. Az első ellenfél Brazília lesz.

Válogatottunk egy elképesztően kiélezett mérkőzésen győzte le a nála esélyesebbnek kikiáltott Németországot, így jó magyar szokáshoz híven elkezdődtek a számolgatások. Igazából én nem nagyon számolgatnék, kétszer kell győzni, és “kész”. Szerintem mindegyik csoportellenfelünk abszolút verhető kategória, igen, a spanyolok is. Persze nem annyira egyszerű ez, tudjuk. Első ellenfelünk a brazil válogatott lesz, de mielőtt írnék pár szót a találkozóról, menjünk kicsit vissza a Németország elleni mérkőzéshez.

Az már tavaly kiderült, hogy a férfi válogatott fejben nagyon rendben van. Egy olyan helyzetből sikerült megnyerni a németek elleni mérkőzést, amely esetében nem sokan fogadtak volna ránk. Átvették Gensheimerék a vezetést, de mi nem törtünk meg, sőt. Mindezt úgy, hogy a mérkőzés majdnem egy negyedében emberhátrányban voltunk. Még egyszer leírom a tisztánlátás végett: a német válogatott NEM “B” válogatott volt. A német válogatottnak voltak hiányzói, több is, de ez a csapat nem egy “futottak még kategória” volt. A fogadóirodák egyértelmű esélyesként jelölték Németországot, így tessék nézni az egészet.

Mi viszont győztünk, és ennek több oka is volt, és mielőtt ezeket leírnám, kicsit ünneprontónak is kell lennem, ugyanis az extázis mámorában sem szabad megfeledkezni a hibáinkról. Nem azért, hogy mindenképp kritizáljak, egy ilyen meccs után amúgy is inkább öngól ez, de volt néhány jelenet, amelyet érdemes megnézni, tanulni lehet belőle.

Néhány pozitívum:

  • Azt, hogy nagyon akartunk, és jól küzdöttünk, meg ehhez hasonló dolgokat a vak is látta. Fontosabb kiemelni, hogy van csapatunk. Látszik, hogy a srácok együtt vannak, mindegy, hogy valaki a kispadon vagy a lelátón van. Lejön az, hogy a magyar férfi válogatott tagjai meghalnának egymásért, hogy – patetikusan fogalmazzak – együtt lélegeznek.
  • Ebből is fakad az, hogy az emberhátrányokat nagyon jól hoztuk le. A két játékvezető szerintem úgy összességében korrekten fújta a mérkőzést, mindkét oldalra hibáztak. Voltak eltúlzott büntetéseink, de sajnos a nagyja rendben volt.
  • A bevezetőben írtam, hogy a németeknek alapjából beállógonddal kellene küzdeniük, hiszen kiesett Pekeler, Wiencek és Kohlbacher is, de itt van a nyerserő Golla, aki védekezésben és támadásban is fontos tagja lett a csapatnak. Ez így is volt, a mieink elleni mérkőzésig. Az első félidőben szerintem nem jutott el hozzá labda, az egész találkozón mindössze egy gólt szerzett. Ez elképesztő jó eredmény, és biztos vagyok benne, hogy abszolút jól sikerült taktikai felkészítés is van mögötte.
  • Mindig volt valaki, aki lendített azon a bizonyos szekéren. Ancsin, Bodó, Mikler vagy Lékai, de bárkit lehetne mondani.  (Bánhidi végig mozgatta a szekeret)

 

 

Csak röviden arról, ami nem volt annyira jó, és lehet rajta változtatni.

  • Szélsőjáték. Nagyon nem használtuk őket, nem mentek le úgy szélre a labdák, hogy abból igazi helyzet alakult volna ki. Mivel jó lövőink és világklasszis beállónk van, érdemes lenne több hangsúlyt helyezni erre. Erről Nagy László is beszélt az NSO-nak: „Sokat beszélgettünk erről, de azt látni kell, hogy nagyon erős beállóink vannak, az átlövőinknek különösen az első félidőben a németek ellen is sült a kezük. E köré épül a játékunk, ezért valóban, a szélsőinknek sokszor inkább csak előkészítő szerepük van. Jó esetben a lerohanásokból szerzett gólokkal tudják hozzátenni a magukét a játékhoz. Viszont biztos lesz olyan mérkőzés, amikor majd nagy feladat hárul rájuk. Lehet, hogy éppen a brazilok elleni meccsen.”
  • Túl sok két percet kaptunk, többnyire a mi hibánkból. A két játékvezető felfogása érdekes volt, de mindig tudni kell alkalmazkodni ehhez. Annak a csapatnak van több esélye a győzelemre, amelyik gyorsabban alkalmazkodik a játékvezetői felfogáshoz. (nem Coelho, de tény)
  • Első félidő végjátéka. Ez egyrészt rossz, hiszen nem szabad úgy kapura lőni a végén, hogy az ellenfél még gólt szerezhessen. Mi lőttünk, szinte előkészületlenül, majd nem zártunk vissza, és a helyett, hogy hárommal mentünk volna a félidőben, nagyon visszahoztuk a németeket. Ami viszont egészen jó, hogy tanultunk belőle. Ezt lehetett hallani az utolsó időkérésnél is. Megbeszélték, hogy csak a végén szabad lőni. És ugye Lékai a legvégén lőtt 🙂
  • És az időkérés. Ez persze lehet, hogy teljesen tudatos, és igazából csak kíváncsiság, hogy miért nem kértük ki az összes időnket. Ez olyan meccsen, ahol “mindegy”, rendben van, de a magyar válogatott a második félidőben hosszú perceken át bizonytalankodott, és felmerült bennem a kérdés, nem kellene-e időt kérni. A stáb nem kért időt, és megnyertük a mérkőzést; én nagyon kíváncsi vagyok, hogy ez tudatos volt-e, pedagógiai-pszichológiai oka van, vagy valami más?

 

Mit kell tudni a brazilokról? Ezt Gulyás István szövetségi kapitány foglalta össze nekünk: „Nagyon kellemetlen ellenfél Brazília, jó játékosai vannak, európai topklubokban játszanak. Fel kell rájuk készülni, ugyanazzal az elánnal, tűzzel kell kézilabdáznunk, mint a németek ellen, és akkor versenyképesek lehetünk. Lehet, ők lesznek a legkellemetlenebbek a következő ellenfeleink közül, de ha jól játszunk, képesek leszünk legyőzni őket. Ötvözik a dél-amerikai forrófejűséget, miközben megtanulták az európai kézilabdát. Rúgnak, csípnek, harapnak, mindent bevetnek” (NSO)

A válogatottnak nem megoldhatatlan feladat Brazília legyőzése, de ne feledjük: ez egy nagyon fiatal, átalakulóban levő válogatott, és ellenfelünknél is kiváló játékosok vannak. Úgy gondolom, az náluk nagyon napi formafüggő, hogy hogyan játszanak. Ikszeltek a spanyolokkal, de tízzel kaptak ki a lengyelektől. Olyan elánnal kell játszani, hogy mindegy legyen, hogy milyen lábbal keltek fel! Hajrá, Magyarország! Hajrá, srácok!

A mérkőzés 18 órakor kezdődik.

Fotó: MKSZ, NSO

1427 megtekintés.

Megosztás