Eddig vártuk a hivatalos álláspontot az Európa-bajnoksággal kapcsolatban, most azonban megkaptuk. Mindez azonban még sokkal elkeserítőbb, mint amit a pályán láttunk. A következőkben véleménycikk olvasható, melynek álláspontja nem feltétlenül egyezik meg a szerkesztőség egészének véleményével.

A Sport TV stúdiójában tehát az MKSZ női szakágért felelős két alelnöke, Kirsner Erika és Pálinger Katalin értékelte a magyar válogatott Eb-szereplését. Az mindenképpen pozitív, hogy a két vezető vállalta a nyilvános szereplést, igen, sajnos a magyar közbeszéd mai állapotában már azt is ki kell emelni, ha egy közszereplő (merthogy ők azok) nem rejtőzik el a nyilvános “szembesítés” elől. Emellett mindenképp dicséret illeti a Sport TV riporterét, Ágai Kis Andrást, aki nagyon korrekten, újságíróhoz méltóan viselkedett, lereagálta a szituációkat, felhívta a figyelmet az ellentmondások többségére.

Ezzel azonban a pozitívumok sora nagyjából véget is ért-még ha nem is teljesen. Ezen kívül ugyanis az történt, hogy a szövetség vezetői elmondták, hogy ők nem tehetnek semmiről. Persze elhangzik a szokásos “együtt ki kell elemezni”, meg a “mindenkinek jobban oda kell tennie magát”, de valójában nem történik más, minthogy mindenki, minden porcikájával hárítja a felelősséget. Nincs ebben egyébként semmi meglepő, a szövetségi kapitányok is ugyanezt csinálták. Ha már kapitányok, régi vesszőparipám, hogy legalább a szövetségen belül egyeztethetnék a kommünikét, mert nagyon kontraproduktív, hogy folyamatosan jönnek az egymásnak is ellentmondó nyilatkozatok. Most Pálinger azt mondja, a mentális teher nem lehet mentség (én ebben tökéletesen egyet is értek vele, szerintem sem lehet erre fogni olimpiára készülő, vagy oda vágyó sportolóknál), ezzel szemben a kapitányoktól mit hallgattunk folyamatosan? Mentális teher, görcs, tele van a gatya. Az mindenképp üdvözlendő egyébként, bár ki nem mondják, de utalnak arra, hogy a szövetségnél is látják, nem működik ez a kétkapitányos felállás, ezért valószínűleg ki lesz alakítva a Gáborok között valamilyen hierarchia. Más kérdés, hogy szerintem Pálinger itt is önellentmondásba keveredik, mert azt mondja, hogy tavaly januárban Rasmussen elküldése után ez egy jó vészmegoldás volt (ez egy védhető álláspont egyébként), de nyáron nem volt lehetőség új kapitányt keresni, hiszen nem lehetett tudni, hogy lesz-e Eb, olimpia. De nem éppen ez lenne az ideális időpont a váltásra? Hiszen ha eltolták volna ezeket az eseményeket, az új edzőnek több ideje lett volna, amúgy meg ugyanúgy nulláról indul, mint a mostani ideiglenes páros, ráadásul nem vesztegetünk el másfél évet egy olimpiai ciklusból.

Kovacsics Anikó: Lehet esélyünk kiemelkedő eredményre az Eb-n

Na de ne szaladjuk ennyire előre, egy rövid Szalai Ádámmal tarkított intermezzo után rögtön előkerül az aduász, a koronavírus. Én ezt már tényleg nem tudom elhinni. Komolyan gondolja még bárki is, hogy ez mentség lehet? A hivatalos kommunikációból úgy tűnik, mintha nem is világjárvány lett volna, hanem egy csak minket érintő. Az senkit nem zavar, hogy a bronzérmes horvát válogatott például B kerettel kellett, hogy részt vegyen a tornán, mert az első csapatuk szinte teljesen kidőlt a járvány miatt. Egész egyszerűen erre nem lehet fogni, ez egy helyzet, amihez úgy néz ki, megint mi alkalmazkodtunk az egyik legrosszabbul. Ágai riposztja tökéletes, ha az Eb előtt nem foglalkoztunk ezzel, most se tegyük, mert ez így kínos.

Következő téma, a játékosok felelőssége. Pálinger azt mondja, ő játékospárti, de most őket is elő kell venni. Két dolog ezzel kapcsolatban. Könnyen lehet egyébként, hogy igaza van a korábbi világklasszis kapusnak, és maguk a kézilabdázók is hibáztak. Ettől függetlenül azonban azt gondolom, hogy vezetőként a minimum gesztus, ami elvárható, az a felelősség vállalása. Ez nem történt meg sem most, sem a kapitányok részéről, egyetlen esetben sem. Hogy miért probléma ez? Egyrészt szerintem bármilyen csapat számára rettenetesen rossz üzenete van, ha a vezetők nem hajlandóak vállukra venni a terheket. Másrészt pedig később szó esik majd a sokat emlegetett mentális teherről (ami egyébként magyar sportszótárban körülbelül a “nem tudjuk mi történt, ezért biztos nem bírtuk el a terheket”-nek felel meg), bár nem vagyok pszichológus (Egyébként az örkényi abszurdot és groteszket idéző módon a magyar válogatottnak van pszichológusa, aki félállásban dolgozik a lányokkal, nem volt kint az Eb-n, de telefonon el lehetett érni. Nyilván a világ egyik legtőkeerősebb szövetsége nem engedheti meg magának, hogy teljes állásban fizessen egy pszichológust), de nem gondolom, hogy ezen segít az, ha a játékosokra tolnak minden felelősséget, és a következő három hónapban n+1-szer mondják el nekik, hogy az olimpiai selejtezőn múlik az életük. Kirsner rákontráz kollégájára, azt mondja: “keressük az okot, pontosabban a megoldást”. Ezt hogy kell elképzelni? Hogy tudnánk bármilyen érdemi megoldással szolgálni, ha magát a kiváltó okot sem ismerjük?

Távozik a Fradi két sztárja - Infostart.hu

Szóba kerül a középkorosztály hiánya a válogatottban. Ez egyébként egy olyan pont, amelyben egyrészt teljesen igaza van Pálingeréknek, másrészt ez valóban nem(csak) a jelenlegi vezetőség felelőssége. Akár a női, akár a férfi válogatottban azt látjuk, hogy hiányoznak azok a 25-30 éves játékosok, akik jelenleg futják csúcsformájukat. Ilyenek nincsenek, vagy nagyon limitált számban vannak, ennek az eredménye az, hogy a csapat nagyjából felét a két évvel ezelőtti juniorválogatott adja. Ez tehát részben adottság, részben viszont szerintem egy elképesztően veszélyes játék, mert a hosszú idő óta legtehetségesebb generációnk jövője mehet el ezen. Ideális esetben azt szokták mondani, egy korosztályból jó, ha 3-5 stabil felnőtt válogatott kerül ki. És még abban az esetben is, ha ez egy különösen tehetséges évjárat, az biztosan nem járható út, hogy nekik kellene vinniük a hátukon a csapatot 20 évesen. Lazán kapcsolódik ide, de divat lett manapság Háfra Noémi kipécézése, mondván, hogy instaceleb lett, meg soha nem is volt igazán jó. Tény, hogy Háfra nagyjából másfél éve igen mély gödörben van, de biztosan csak ő tehet erről? Nem ennek a teljesen elhibázott koncepciónak az állatorvosi lova ő? Annak, hogy egész egyszerűen nem szabad valakit a húszas évei elején folyamatos hatvanpercezéssel kizsigerelni?

Térjünk azonban vissza a fősodorra, jön a beszélgetés egyik legmegdöbbentőbb része, mikor szóba kerül Asma Elghaoui. Egyszerűen hihetetlen, ahogy róla beszélnek, szinte számonkérve Ágait, hogy hogy kérdezhetett rá. Azt mondják, hogy Elghaoui nem volt képes Győrben sem megérteni a taktikai elemeket rövid idő alatt. Még ha egy így is volt, egyik dolog, azóta fejlődhetett, mint ahogy látjuk is, hogy egy BL-csapat húzóembere tud lenni, másrészt pedig azért a Győr akkori játéka Ambros Martinnal egy kimunkált gépezet volt. Ezt nem lehet összehasonlítani semmilyen szinten a válogatott jelenlegi játékával, ne áltassuk magunkat azzal, hogy bármi olyat játszik a nemzeti csapat, amelyet egy nemzetközi szinten is jegyzett beálló ne tudna villámgyorsan megtanulni. De akkor lépjünk egyet hátra, fogadjuk el, hogy Asmának több idő kell. Akkor most miért nem volt kerettag? Annyira el vagyunk látva a poszton, hogy egy hangsúlyozom BL-szinten is elismert játékost csak úgy, minden magyarázat nélkül kihagyunk?

Elek Gábor: ez a legkomolyabb problémája ennek a csapatnak - Infostart.hu

A részletekben talán nem is érdemes a továbbiakban elveszni, mert az egész beszélgetés végkicsengése rettenetesen szomorú. Ismét kiderült, hogy nem vagyunk hajlandóak szembenézni a felelősséggel, hogy releváns kérdések esetén a sportág vezetői csehovi párhuzamos monológokban kezdenek el teljesen másról beszélni. És sajnos mi, szurkolók, újságírók, a sportágban dolgozók egyre kevésbé tudunk majd hinni bármilyen érdemi változásban egy-egy ilyen momentum után.

Képek: Infostart, NSO, Origo

8759 megtekintés.

Megosztás