Kizárás, jelentés
Table of Contents
A kézilabda szabálykönyve alapján a súlyos szabálytalanságokért és sportszerűtlenségekért adható két legszigorúbb büntetés a kizárás jelentés nélkül ill. a kizárás jelentéssel (a szabálykönyv hivatalos angol nyelvű szövegében „disqualification” ill. „report”). Még a rendszeres meccsrejárók, ill. mérkőzéseket a tévében gyakran követők közül se mindenki számára világos, mit is jelent ez a két kifejezés.
A kizárás azt jelenti, hogy a büntetett játékosnak vagy hivatalos személynek (edző, másodedző, gyúró, stb.) el kell hagynia a játékteret, a kispadot, oda a mérkőzés ideje alatt már nem térhet vissza, és az ott lévőkkel nem is kommunikálhat. Manapság elterjedt, hogy a kizárt játékosok számára külön fenntartanak egy helyet a sportcsarnokban, de erről a szabálykönyv nem rendelkezik, ilyet esetleg a mérkőzést szervező szövetség írhat elő. A szabálykönyv alapján a kizárt személy felülhet pl. a lelátóra, bárhová, bemehet az öltözőbe – vagy akár haza is mehet. A kizárás jelzése a piros lap. Sokszor, nem hivatalos környezetben, a „végleges kiállítás” kifejezést is halljuk. Ez hibás, a helyes fogalom a „kizárás”. Sőt, régen volt a kézilabdában egy „végleges kiállítás” nevű büntetés, amíg az létezett, addig végleges kiállítást emlegetni nem csak hibás, hanem még félreérthető is volt. A kizárás lehet egy súlyos szabálytalanság vagy sportszerűtlenség közvetlen következménye (köznapi szóhasználattal „egyből piros”), de ki kell zárni azt a játékost is, aki a mérkőzés folyamán harmadszor kap két perces kiállítást.
Durva szabálytalanság vagy sportszerűtlenség esetén, extrém esetben, a kizáráshoz jelentés is társulhat. Ez azt jelenti, hogy a játékvezetők a játékost vagy hivatalos személyt kizárják (ld. az előző bekezdést), és ezen kívül még az esetről írnak is egy rövid, jellemzően egy-három mondatos, jelentést a mérkőzést rendező szövetség illetékes testületének. A jelentést ténylegesen a mérkőzés után írják meg, de 2016 óta egy kék színű lap felmutatásával kötelező egyből a kizárás után jelezni, hogy jelentés is lesz. Kizárás jelentéssel tényleg csak, ahogy a szabálykönyv is fogalmaz, kirívó, extrém esetekben történhet, a magyar bajnokságban évente néhány ilyen eset fordul elő. A mai cikk azzal kíván foglalkozni, ami egy ilyen esetben a mérkőzés vége után történik.
A ténybeli tévedések támadhatatlansága
És most követezzék egy olyan gondolatmenet, ami látszólag egyáltalán nem tartozik ide. Más sportágakhoz hasonlóan a kézilabdában is létezik egy kitétel, miszerint a játékvezetők ténybeli tévedésen alapuló ítéletei ellen óvásnak helye nincs. Ha tehát a játékvezetők egy mérkőzésen nem veszik észre, hogy valamilyen szabálytalanság történt, és azt nem büntetik megfelelően, vagy éppen ellenkezőleg, büntetést alalmaznak, pedig csak rosszul látták, valójában nem történt szabálytalanság, akkor az a hiba által sújtott csapat számára kellemetlen, de kénytelenek ennek terhével élni, egy ilyen hiba miatt nem lehet óvni (ill. óvni bármi miatt lehet, azt óvást elfogadni viszont semmi esetre). És ez még az extrém esetekre is érvényes. Ha egy 31-30-ra végződött mérkőzésen a győztes gól úgy születik, hogy a labdát birtokló csapatnak 8 játékosa volt a pályán, ebből a gólszerző egyébként ki is volt éppen állítva, nyolcat lépett, ebből az utolsó kettőt a kapuelőtéren belül, majd lábbal rúgta a gólt (azt hiszem, ezt most nem tudom tovább fokozni), de a figyelmetlen játékvezetők mindezt nem veszik észre, és megadják a gólt, az a vesztes csapat számára pech, a két játékvezető számára minden bizonnyal a karrierjük utolsó állomása, de óvásnak helye nincs, a végeredmény nem támadható. Ez így van egyébként a labdarúgásban, meg úgy általában a legtöbb sportágban.
Fegyelmi eljárás
A szabálykönyv illetékessége a mérkőzés végén lejár. Innen kezdve a rendező szövetségek határozhatják meg, milyen fegyelmi eljárást folytassanak a kizárással és jelentéssel büntetett személy ellen. Az egyszerűség kedvéért koncentráljunk most a játékosokra!
Magyarország
A Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) versenyein (a Nemzeti Bajnokság felső három osztálya, a Magyar Kupa, valamint rengeteg különböző utánpótlás-bajnokság), az eset a Fegyelmi Bizottság elé kerül. A bizottság megtekinti az esetről készített videofelvételt. Ma már az NB II-ben is kötelező videófelvételt készíteni, és azt online beküldeni a Szövetség részére, minden esetben. A felvétel alapján a bizottság eldönti, milyen büntetéssel sújtsák az érintett játékost. Ritkán, az esetek egy nagyon kis hányadában, előfordul, hogy egyáltalán nem büntetik, mert úgy ítélik meg, a játékos a terhére felrótt szabálytalanságot nem követte el (azaz a játékvezetők tévedtek), helyes ítélet lett volna a kizárás jelentés nélkül, vagy akár még az se, esetleg jogos volt a büntetés, csak éppen nem a vétkes játékos kapta. A legtöbb esetben a jelentett játékost 1-3 mérkőzésre szóló eltiltással büntetik.
A fegyelmi bizottság nem ülésezik minden nap, könnyen előfordulhat, hogy a játékos csapatának következő mérkőzését még a bizottság következő ülése előtt játszák. Ilyen esetekben a játékos a bizottság határozatáig nem léphet pályára. Nagyon ritkán (többévente egyszer), ha minden jel arra mutat, hogy a játékost nem fogják büntetni, előfordul, hogy a bizottság az ügy tárgyalására összehív egy rendkívüli ülést, még a csapat következő meccse előtt. Ha pedig a játékost például egy mérkőzésre kívánják eltiltani, de az érintett meccs és a bizottság ülése közt ő már kihagyott egy mérkőzést, akkor további büntetést nem alkalmaznak, tehát a várakozás alatt kihagyott mérkőzést úgymond beszámítják.
Ez az eljárásrend viszonylag összetett és időigényes, hiszen a bizottságnak meg kell tárgyalnia az eseteket (igaz, nincs belőlük túl sok, de akkor is), továbbá bizonytalan, mert a csapat és játékos a bizottság üléséig nem tudhatja, milyen büntetésre számíthat. Cserében igen rugalmas, lehetőséget biztosít a körülmények figyelembe vételére, és az ország kis földrajzi távolságai miatt azért annyira nem is körülményes.
Németország
Egészen más a német eljárásrend. A magyar olvasók számára ez nem annyira érdekes, hiszen egy másik ország bajnokságáról beszélünk. Bár idén a német férfi és női bajnokságokban a megszokottnál több játékos szerepel, kék lapot még egyikük sem kapott. De talán ennek ellenére is érdekes lehet látni, mennyire eltérően szabályzhatja két nemzeti szövetség ugyanazt a kérdéskört.
Németországban, ha egy játékost kizárással és jelentéssel büntetnek, az automatikusan egy mérkőzésre szóló eltiltást jelent. Ez a büntetés a jelentés leadásával azonnal, automatikusan, egyéb intézkedés nélkül életbe lép. A legtöbben ezt egyszerűen tudomásul is veszik, de volt már rá példa, hogy egy csapat fellebbezett. És innen a történet egészen izgalmas.
Arról már fentebb írtunk, hogy a játékvezetők ténybeli tévedéseivel szemben nem lehet óvni. Ha tehát egy játékos piros lapot kap, pedig vétlen volt, és a csapata később vereséget szenved, nem óvhatják meg a meccset a hibás ítéletre hivatkozva. A Német Kézilabda Szövetség (DHB) elsőfokú fellebbviteli testülete egy, az eltiltásra vonatkozó fellebbezés kapcsán kimondta: a fenti elv csak a hibás döntések mérkőzésen belüli vonzataira vonvatkozik, a mérkőzés utániakra, tehát az eltiltásra, nem.
Ezzel együtt egy ilyen tárgyalás elég pikáns. Hiszen, ha az előírások alapján automatikusan életbe lépő eltiltást a fellebbviteli eljárás folyamán feloldják, azzal konkrétan kimondják, hogy hibás volt az ítélet. Különösen erős ez, ha a játékvezetők az ítélet meghozatala előtt még videóztak is (erről a témáról majd a közeljövőben külön is értekezünk). Ezért is vert fel nagy port a Magdeburg játékosának, Janus Smárasonnak az ügye. Smárason a Füchse Berlin ellen kapta a létező legszigorúbb szabálykönyvi büntetést, és az ezzel járó eltiltást. A Magdeburg fellebbezett, első fokon ennek helyt adtak, és az eltiltást feloldották (igen kellemetlen hír ez a mérkőzésen közreműködött játékvezetőknek). De az ügy másodfokra kerülhet, ami több okból is érdekes.
A másodfokú fellebbviteli testület csak ritkán ülésezik, konkrétan több mérkőzést is játszik a Magdeburg a következő ülésig. Ha ők az első fokú ítéletet eltörlik, és az eltiltást helyben hagyják, de közben a játékos játszott a meccseken, akkor jogosulatlan szereplés miatt az érintett mérkőzést (a Hamburg ellen) 10-0-val az ellenfél kapja, ezt a Magdeburg aligha engedheti meg magának. Radásul ha egy eltiltás hatálya alatt álló játékos mégis nevezve van egy mérkőzésre, az az eltiltás megduplázásához vezet. Különösen kockázatos ez azért, mert a másodfokú testület egy másik, korábbi ügyben az elsőfokúval ellentétes döntésre jutott: szerintük a hibás ténybeli döntések felülvizsgálatára nincs mód, az utólagos következményekre nézve sem. Tehát, mivel az eltiltás a kék lap automatikus következménye, ezt sem lehet felülvizsgálni.
Itt tehát az első- és a másodfokú bizottság nem egy konkrét esetet tekintve, hanem alapvető jogértelmezés terén került egymással homlokegyest eltérő álláspontra. Ha a magyar esetre azt mondjuk, bizonytalan, akkor mit mondjunk itt? Smárason esete kapcsán jogi szakértők hosszasan fejtegették a szituációt.
A Magdeburg a játékost a következő mérkőzésre nem nevezte, biztos, ami biztos. Ezután a liga jogtanácsosa, a korábbi kiváló kapus, dr. Andreas Thiel, írásban biztosította az egyesületet, hogy akárhogy is alakul a továbbiakban az eljárás, a játékos mindenképpen pályára léphet a következő mérkőzéseken. Az, hogy egy ilyen nyilatkozatra egyáltalán szükség van, világosan mutatja, mennyire problémás ez a helyzet.
Smárason ügye nagy valószínűséggel már csak elvi síkon folytatódik tovább. De, bármennyire is igyekszünk, a jövőben is lesznek még játékvezetői tévedések. Ez a nagy port felvert ügy talán rákényszeríti a német illetékeseket az eljárásrend újragondolására. Talán például a magyar példát is figyelembe véve.
4843 megtekintés.
