Érdemben is elkezdődik a világbajnokság a magyar csapat számára. A mieink Németországgal csapnak össze a csoportelsőségért. 

Mielőtt azonban a németek elleni összecsapást vennénk górcső alá, kicsit összegezhetjük az eddigi  tapasztalatokat. Ez nem igazán pozitív. Ez az első világbajnokság, amelyen 32 csapat vesz részt, és bár fontos faktor, hogy népszerűsítsük a sportágat, hogy minden nemzetnek legyen lehetősége letennie a névjegyét a világ kézilabdázásában, azért azt látni kell, hogy átestünk a ló túloldalára. Annak ellenére gondolom ezt, hogy nagyon örültem az uruguayi kapus MVP díjának a németek elleni mérkőzésen, illetve teljes szívemből ünneplem Gauthier Mvumbit, a kongói beállót, aki nem rendelkezik az élsporthoz szükséges testalkattal, de küzdeni akarása és mentalitása mindenféleképpen világbajnoki. Ezt egyébként Shaquille O’Neal, az ex NBA-játékos is észrevette, és videóüzenetet küldött a kongói játékosnak, akinek napok alatt megtöbbszöröződött a követői száma Instagramon. 

Mindettől függetlenül ez az a világbajnokság, amely megmutatja, hogy az Uruguay, Kongó vagy Chile elleni mérkőzések sportértéke például egy európai csapatnak igencsak csekély. Amikor egy világbajnoki résztvevő USA szövetsége játékosokat toboroz, hogy legyen kézilabdázójuk, akkor nehéz komolyan venni. A dél-koreai válogatottat se feledjük: ők egyenesen a “B” csapatukkal jöttek, mert az “A” csapatnak fontosabb dolga volt. Esetleg fontolóra lehetne venni, hogy “A” és “B” csoportos világbajnokságokat rendezzenek. Ez nem lenne ördögtő való, volt már ilyenre példa a kézilabdázásban. 

A VB légjogosultsága ezekben az időkben rendkívül megosztó téma. Én imádom ezt a sportágat, de talán most nem lett volna nagy szívfájdalom, ha eltolták vagy lemondták volna a szervezők. Eddig három csapat – USA, Csehország és Zöld-foki-szigetek –  volt kénytelen visszalépni a világbajnokságtól, és bár előbbi kettő helyére talált még beugrót az IHF, a csoportellenfelünk elleni mérkőzéseket 10-0-val kapják meg a csapatok. Ezek a fent említett történések viszont kontraproduktívvá alakítják a nemzetközi szövetség törekvéseit. 

Jelenleg a kézilabda sportág ország-világ előtt játssza el a hitelét. 

Ennek  a véleménynek egyik szószólója épp Németország,  a szurkolók nagy része “hazahozná a fiúkat”, mintha legalábbis háborúba mentek volna Afganisztánba. 

Ezzel a kis bevezetővel el is érkeztünk a németek elleni mérkőzés bevezetéséhez. Csoportellenfelünknél többen a “B” csapat jelzőt szokták használni, de aki azzal számol, hogy ezt a válogatottat simán verjük, az szerintem tévúton van. Patrick Wiencek volt az első, aki azt mondta, nem utazik Egyiptomba, mert ebben az időben ő nem tartaná helyesnek, hogy három hetet távol legyen a családjától. Őt követte Hendrik Pekeler, aki szintén lemondta a tornát. Ebből volt egy kis feszültség is, mivel Andreas Wolff nem nézte jó szemmel azt, hogy a kölni Final Fourban BL-t nyertek a játékosok a Kiellel, de Egyiptomba már nem akarnak menni. “Más családapák is ott lesznek a világbajnokságon” – fogalmazott a világklasszis hálóőr. Alfred Gislason rajtuk kívül nem számíthat Jannik Kohlbacherre, Fabian Wiedére, Steffen Weinholdra, Finn Lemkére, Tim Sutonra és Franc Semperre sem. Egyiptomban ráadásul megsérült Reichmann is, így cserélni kényszerült Alfred Gislason, Patrick Groetzki, a Löwen jobbszélsője ugrik be helyette. 

Ha egy csapatnak olyan hiányzói vannak beálló poszton, mint Pekeler, Wiencek és Kohlbacher, akkor gondban lehet, de a németeknél ez sem probléma. Ott van ugyanis Johannes Golla, a Flensburg játékosa, aki amolyan félig ember, félig gép. Nagyon gyorsan küzdötte fel magát a válogatottságig, és most az egyik legjobb a csapatában. Ő és az újonc Firnhaber elég jó kis belső hármast alkotnak. 

A sok hiányzó ellenére ott van még a világ egy legjobb kapusa, Wolff, és a világ egyik legjobb balszélsője, Gensheimer, aki egyébként ezen a tornán vált Németország legjobb világbajnoki góllövőjévé (174 góllal). A csapat többi tagjai inkább “vízhordók”, igazi sztárok nélkül, de mindegyik Bundesliga-csapatban edződik hétről hétre, és nagyon együtt vannak. Ehhez jön még a legendás edző, Alfred Gislason, aki jól forgatja őket. 

Ami a mieinket illeti, a felkészülés nem volt optimális, hiszen a szlovákok elleni mérkőzések elmaradtak, viszont szerintem előny, hogy Egyiptomban már kétszer is pályára léphettünk. Bár az ellenfelek játékereje nem volt nagy, mégis játszhattunk, és ez fontos lehet. A németek csak Uruguay ellen játszottak, még az első játéknapon, Zöld-foki-szigetek ellen nem léptek pályára. 

Van-e esélyünk, illetve mit várhatunk a mérkőzéstől? Mindkét csapat tudja, hogy rendkívül fontos ez a találkozó, hiszen nem mindegy, hogy négy van két pontot visz egy csapat a középdöntőbe. A németek is tudják ezt, akik egyébként nagy tisztelettel beszélnek a magyar válogatottról, komoly ellenfélnek gondolják. 

A mieink két meccséből nehéz kiindulni, és nem lenne túl okos dolog messzemenő következtetéseket levonni azokból. Az biztos, hogy minden posztra vannak minőségi játékosaink, és úgy tűnik, “rendben” vannak a fiúk, van csapatunk. A beálló körüli védekezés kulcsfontosságú lehet, és persze a belső hármas és a Wollf elleni támadójátékunk. Jó a német válogatott, nem lesz sétagalopp a mérkőzés, de a magyar csapat képes lehet arra, hogy legyőzze őket. A németek egy éve veretlenek, jó lenne ez ellen tenni valamit!

Mi drukkolunk, az biztos! Hajrá, Magyarország!

 

Képek forrása: MKSZ, DHB, IHF

1277 megtekintés.

Megosztás