Nem kezdte túl jól a szezont a Ferencváros női csapata. Az eredményeket mindenki, akit érdekel a Fradi, ismerheti, itt a Handballexperten is beszámoltunk róluk, pl. a múlt heti kristiansandi vereségről. Ráadásul az eddig lejátszott öt tétmérkőzés közül csak a nagyon sima békéscsabai győzelem nem került élőben képernyőre egyik televíziós csatornán sem, így az érdeklődők ezeket láthatták is élőben, ha pedig erre nem volt lehetőségük, tájékozódhattak a Handballexpert már említett cikkeiből.

Az öt meccs közül a Dunajváros és a Békéscsaba ellen a Ferencváros maximum szándékosan tudott volna kikapni, de talán még az sem lett volna könnyű feladat. A Bajnokok Ligájában két súlyos vereség, így egyedül a Mosonmagyaróvár elleni hazai győzelem tekinthető valamilyen formában sikernek.

Természetesen elkerülhetetlen a párhuzam a tavalyi szezonkezdéssel. Akkor a BL első fordulójában Ludwigsburgban volt jelenése a zöld-fehéreknek (akik tavaly éppen nem zöld-fehérben játszottak, de ez most mindegy), azon a meccsen én is ott voltam, és a húszgólos vereséget nem volt könnyű megemészteni. A végén a Bietigheim a csoportból nem jutott tovább, a Fradi pedig a döntőig ment. Mindazonáltal én azt mondom, egy éve volt egy nagyon durva kisiklás rögtön az elején, de nem voltak a csapatnak olyan strukturális problémái, mint most.

Nem kell igazán mély szakmai ismeretekkel felvértezett meesteredzőnek lenni, hogy lássuk a Fradi idei kereténe problémáit, ezen kívül pedig a szurkolók gyakran emlegetik, hogy ez nem az új dán edző, Martin Albertsen kerete, ezt úgy örökölte meg, ez egy átmeneti év, és majd jövőre, vagy ki tudja mikor, vonhatjuk le igazán az ő munkája mérlegét.

A keret

No, nézzük először a keretet! A négy beállós rögtön szemet szúr. Bár Elek Gábor követett már el kisebb-nagyobb hibákat az edzői karrierje folyamán, az átigazolások kapcsán is, mégis, azt, hogy ő ezzel a négy játékossal tervezte végigjátszani a szezont, ráadásul úgy, hogy védekezőspecialistaként még Tomori Zsuzsanna is rendelkezésre áll, nehéz elhinni. Valószínűbb, hogy a Népligetben azzal számoltak, Beatrice Edwige, Kisfaludy Anett és Tomori közül legalább egy, de tán kettő is távozik ill. visszavonul a szezon végén, és erre igazolták Bordás Rékát, majd végül, amikor az említettek mindegyike mégis maradási szándékot jelzett, senki nem érezte úgy a klub részéről, hogy nemet kellene mondania.

Ennél is feltűnőbb a montenegrói Jelena Despotović szerződtetése. Despotović alapvetően nem volna rossz játékos (bár egy magát a BL élmezőnyébe pozicionáló csapatnál talán azért már rezegne a léc), de egyrészt gyakorlatilag két teljes szezonon át nem játszott, csak szimbolikus mértékben, másrészt jobbátlövő poszton kellene szerepelnie, ahol sosem alkotott igazán maradandót. Ha a bal oldalra jött volna, cserének, az még úgy, ahogy, elfogadható lenne, bár még akkor is felmerülhetne, hogy amit a montenegrói a jelenlegi formájában tud, azt Kukely Anna is tudja. Így viszont oda jutottunk, hogy a Fradi külföldit igazol tartaléknak, aki néha beáll öt percre, néha a nézőtérről nézi a mérkőzést – semmi nem jelzi ennél jobban a Fradi irányváltását.

Két-három profi játékost kell a lelátóra ültetni a bajnoki meccseken, és legalább egyikük a BL-ben is a lelátóra szorul, ha nem sérül meg senki. A három harminc feletti beállós ezt aligha fogadja el, és Bordás se azért igazolt a Fradiba, hogy szurkolói kártya kiváltása nélkül is a helyszínen nézhesse a mérkőzéseket. A feszültség borítékolható – eközben pedig más posztokon fájó hiányok mutatkoznak.

Bár biztosat nem tudhatunk, de minden jel arra mutat, a keret már kész volt, amikor Elek Gábor még úgy tudta, idén is ő irányítja majd a csapatot, szóval aligha „az utódomnak jó lesz így is” mentalitás alakította ki a csapatot. Sokkal inkább arról lehet szó, amit a Fradiban már tíz évvel ezelőtt is láthattunk. Miközben a Győr már most szinte kész van a 2024/25-ös kerettel (2023 szeptemberét írjuk), és más klubok akár már 2025-től gondolkodnak, a Ferencváros júniusban akarja összerakni a következő évi játékoskeretet, amikor igazából már csak a maradékból lehet válogatni. Éveken át hiányzott a tervszerű keret-összeállítás, túl sok volt a kockázatos igazolás, túl sok az utolsó pillanatig halogatott döntés. Ez meg olyan, hogy néha bejön, néha szakítasz egy nagyot, de azért több a hiba, a félresikerült lépés. Elek tizenöt éven át megengedhette magának ezeket is. De már nem ő ül ott.

Albertsen és a csapat

És mi a helyzet Albertsennel? Nem az ő kerete, ez tény. De baj-e ez, ill. egyáltalán, van-e értéke ennek a kijelentésnek, beszélhetünk-e tényleg átmenti évről?

Nos, valójában egyáltalán nem magától értetődő, sőt, inkább nem is jellemző, hogy egy edző maga állíthassa össze a csapatát. Egy edzőnek rendszeresen csak két-három szezon adatik egy helyen, kb. mire tényleg az ő keze nyomát viseli a keret, már más van ott. A Fradiban viszont az emberek hozzászoktak ehhez: Elek Gábor, akárcsak előtte Németh András, egyaránt tizenöt éven át irányította a klubot, Zsiga Gyula egyévnyi irányítását a legtöbben már el is felejtették. Elek ráadásul nagyon erősen kézben tartotta a klubot, nagyjából mindenről (mindenről is) ő döntött a Fradinál, nem lepődnénk meg nagyon, ha kiderülne, a portás és a takarítónő is az ő embere volt. Sem egyik, sem másik nem tipikus a profi sportban. Nem is olyan régen volt egy szezon, amikor a német Schalke labdarúgó-csapatának egy szezonon belül volt öt edzője, és, bár kézilabdában ez valóban nem tipikus, de a bukaresti Rapidtól is már két edző kényszerült távozni a 2023-as naptári évben. Egy váltás kettő, vagy három szezon után pedig szinte természetes. A tavalyi BL Final Four mezőnyének négy csapata közül háromnál távozott a szezon végén az edző (ki önként, ki kevésbé), és Jesper Jensennek is ez az utolsó éve Esbjergben. Annyi türelem, hogy megvárják, míg egy edző több év alatt összeállít egy neki szimpatikus keretet, majd még azt is, hogy ez a keret hogy szerepel, legfeljebb ott van, ahol napi pénzügyi túlélés a tét.

Ráadásul jellemzően nem is az edző feladata a keret összeállítása, hanem a klubvezetésé. A futballhoz képest még inkább így van ez a kézilabdában. Láttuk már, hogy a THW Kiel már a 2025 nyári igazolásait is megkezdte, ki tudja, Filip Jícha lesz-e még az edző, vagy valaki más, akire ma nem is gondolnánk? Bár a legtöbb klub vezetői igyekeznek az edzővel együttműködni, de azért kétely esetén nem a tréneré a végső szó. Ha pedig egy külföldi edző túl nagy hatalmat kap, az Magyarországon, a Dánia vagy Szlovénia felől nézve korlátlan lehetőségek hazájában, legalábbis komoly kísértést jelent, hogy ne feltétlenül az alkalmasság, hanem más szepont szerint válogassanak. Igaz, a Fradinál most egy kicsit légüres tér alakult ki a kérdésben, mert Elek Gábor már nincs ott, és nem került a helyére senki más, aki kiismerné magát a közegben, és át tudná venni ezt a feladatot. Kubatov Gábornak, ha már beleavatkozott a kézilabda-szakosztály életébe, legfontosabb feladata lenne ennek rendezése.

Martin Albertsen tehát még, ha jól mennének a dolgok, és biztos lenne a helyzete a Népligetben, akkor se nagyon tervezhetne azzal, hogy majd egy-két év múlva, akkor, majd meglesz az, ami igazán az ő kerete, és azzal majd igazán szárnyalni fog a Fradi.

Az edző szerepe

Az edző dolga, hogy azzal a kerettel dolgozzon, amit a klub alája rak. Ha egy edző csak egyféle taktikát ismer, olyat, amire az adott játékosállomány nem alkalmas, akkor ez az edző nem a megfelelő ember a csapat vezetésére. Egy profi edzőnek azzal kell számolni, hogy, ha szerencséje van, befolyásolni tudja a keret kialakítását, de alapvetően az ő dolga az: hozza ki a legtöbbet abból a keretből, ami van.

Bár a szezonból még három hét se telt el, eddig nem úgy tűnik, hogy Albertsen ezzel a feladattal meg tudna bírkózni. Az eredményeket mindenki látja, a csapaton belüli hangulatot inkább csak sejtjük, de az se tűnik sokkal szebbnek. Biztos, hogy a feladat nem könnyű. Nem optimális a keret, a játékosok egy része elégedetlen a szerepével, eközben az elvárások magasak. De mindez nem érhette az edzőt meglepetésként. A BL-döntővel, és az abból fakadó elvárásokkal nem számolhatott, de ha mondjuk májusban a Fradi csak 4 góllal nyer Metzben, és nem jut a Final Fourba, akkor is egy stabilan a Bajnokok Ligája első felében szereplő egyesületről beszélhetnénk, amelynél ráadásul a hosszú ideje itt dolgozó edző eltávolításánál egyértelműbben a klub aligha jelezhette volna, többet, jobb eredményeket várnak. A keretben se beszélhetünk derült égből érkező villámcsapásról, amikor Albertsen aláírta a szerződését, elég jó közelítéssel ezzel a játékosállománnyal számolhattott, ezzel vállalta a feladatot. A kulcsjátékosok zöme hosszú ideje a nemzetközi élmezőnyben mozog (Tomori 14 évvel ezelőtt szerepelt már BL-döntőben, Lekić több elveszített döntő mellett tíz éve egyszer el is vitte a kupát), de a fiatalabbak, Emily Bölk, Márton Gréta vagy Klujber Katrin se lehetnek ismeretlenek.

A csapatból Szöllősi-Zácsik Szandra sérült, de egyrészt nála ez azért nem annyira rendkívüli állapot, másrészt egy sérültje szinte mindig, minden csapatnak van.

Szóval Albertsen igazából semmire nem hivatkozhat, semmire, ami kívül állna a saját felelősségén. Most már teljesítenie kellene. Mondjuk hozhatná legalább azokat az eredményeket, amik akkor is jönnének, ha a már említett takarítónő állna a csapat élén.

Nyitókép: Ricsováry-Takács László

11516 megtekintés.

Megosztás