A magyar női kézilabda-válogatott számára véget ért az Európa-bajnokság, az Elek Gábor és Danyi Gábor által vezetett csapat a 10. helyen végzett a kontinensviadalon. Az eredmény – főleg az elmúlt időszak világversenyeit nézve – reálisnak mondható, mégis nagyon keserű a szánk íze, ugyanis véleményem szerint több volt ebben az egészben.

Arra vállalkoztam, hogy cikksorozatban mutatom be a válogatott szereplését, posztokra, vezetőségre lebontva, főleg annak fényében, hogy hamarosan olimpiai selejtező vár ránk. Elöljáróban leszögezném, hogy a cél nem a válogatott bármely tagjának a kritizálása, és az is lehetséges, hogy ha valaki máshogy látja a dolgokat, akkor neki van igaza. Az ötödik rész a beálló játékosokkal foglalkozik.

Ennek a pozíciónak a megítélése rendkívül nehéz, ráadásul úgy tűnhet, hogy kritizálom Tóvizi Petrát és Helembai Fannit. Erről szó sincs, előre leírom, hogy a két fiatal játékos minden tőle telhetőt megtett a magyar válogatottban, a magyar válogatottért.

Az azonban tény, hogy szegény Kulcsár Anita óta nincs nemzetközi szintű beállónk. Ennek a posztnak a megítélése azért is nehéz, mert sokan csak gólokban mérik a játékosokat, pedig a beállójátékosok elsődleges feladata átalában nem a gólszerzés. Zárásokkal, mozgással, helyezkedéssel segíteni a belső posztokon levőket, minden játékelemet ismerniük kell, minden játékostársuk mozgásáról világos képük kell, hogy legyen. Ezen sorok írója maga is beállójátékos, valamint ebben a témában írta és védte meg a diplomadolgozatát a szakedzői szakon. Kézilabdázók eredményességének vizsgálata az elzárások függvényében volt a címe egyébként, ha valakit érdekel. Tehát az ezen a poszton levő Helembai és Tóvizi teljesítményét természetesen nem lehet megállapítani dobott gólokban vagy kiharcolt büntetőlben, persze ezek is nagyon fontos faktorok a teljesítményükben. Ez a poszt még inkább csapattársfüggő, mint a szélsőké, nagyon nem mindegy, hogy a belső posztokon levő játékosok milyen átadási készséggel rendelkeznek. Hiába valaki a világ legjobb beállója, és helyezkedik tökéletesen, ha ezt a „mezőnyjátékosok” nem veszik észre. Férfi vonalon megemlíteném Andy Schmidet, aki a lehető legelképesztőbb módon játssza meg a beállókat, ráadásul úgy, hogy mindenki tudja, hogy mi fog következni, mégis eljutnak a labdák a beállókig. A német válogatott Pekeler rengeteg gólt lőtt ennek köszönhetően, aztán átigazolt a Kielbe, ahol teljesen más stílusú irányító és más taktikai felépítés jellemzi a csapatot. A góljai száma pedig kevesebb, pedig nem lett rosszabb játékos a rekordbajnoknál.

De kanyarodjuk vissza az EB-hez, illetve a magyar válogatotthoz. A szövetségi kapitányok két fiatal beálló mellett tették le a voksukat, Pásztor Noémi volt a tartalék.

 

Tóvizi Petra (21 éves)

Tóvizi Petra kapta a több bizalmat ezen a poszton. A Debrecen játékosa 190 percet volt pályán, ez idő alatt lőtt négy gólt, volt négy gólpassza, valamint kiharcolt öt büntetőt. Védekezett is, méghozzá belső hármas poszton. Természetesen a négy gól hat mérkőzésen minden fent felsorolt tényezők ellenére is kevés, ráadásul Tóvizi a négy gólját hét kísérletből érte el, ami 57%-os mutató. Az effektivitás is kevés, a hét helyzetbe kerülés, illetve kapura lövés pedig még szerényebb adat. Tóvizi ugyanakkor rengeteg dolgozott a falban, zárt, küzdött, sokszor azonban ezt társai nem vették észre.

 

 

 

 

 

Helembai Fanny (23 éves)

Helembai Fanny, a Vác beállója keretbe kerülése számomra kisebb meglepetés volt. Igazából az ő teljesítményére nem lehet panasz, ha azt nézzük, hogy a maximumhoz képest mit tud magából kihozni a 23 éves játékos. Ennél többet sajnos egyelőre nem nagyon, de önmagához képes jól teljesített. Helembai mindegyik mérkőzésen pályára lépett, 162 percet játszott. Ez idő alatt lőtt hét gólt, ráadásul ehhez csak kilenc kísérlet kellett, tehát jól sáfárkodott a helyzeteivel. Volt két gólpassza és egy kiharcolt büntetője. Az esetek nagy többségében hármast védekezett, egy labdaszerzése és egy sánca volt.

 

 

Kik jöhetnek szóba az olimpiai selejtezőn? Többször is említettem, hogy a magyar válogatott kerete az EB-n nagyjából rendben volt, ennél erősebb keretet nehéz kiállítani. Egy poszton azonban lehetséges, ez pedig a beálló poszt. Igen, az elmúlt időben sokat emlegetett tunéziai születésű Asma Elghaoui-ról van szó. A Valcea játékosa jó formában van, BL-ben játszik, ráadásul öt meccsen 24 gólt lőtt. A Győr ellen egyenesen hat találatig jutott, és itt a legfontosabb kérdés, hogy mi a helyzet vele kapcsolatban? Ő nem vállalja a válogatottságot, megkérdezte-e egyáltalán valaki őt, vagy egyszerűen csak nem számítanak rá a szövetségi kapitányok. Utóbb kettő esete mindenképp hiba, hogy ne vállalná adott esetben a címeres mez viselését, arról én nem tudok, vagy nem olvastam. Gólerős, hasznos játékos, az ő segítségére mindenképp szükség lenne a selejtezőkön, mert ott valóban a lehető legerősebb kerettel kell kiállnunk, kvázi rövid távban gondolkodni.

Ha nem nézzük Asma Elghaoui-t, akkor kik jöhetnek szóba ezen a poszton? A mostani tartalék Pásztor Noémi mellett Szabó Laura is optimális választásnak tűnik, sőt talán az egyik legesélyesebb a poszt esetében. Kisfaludy Anett volt ég a bő keretben. Ő ebben a szezonban öt meccsen hét gólt szerzett a bajnokságban.

A beálló poszt az egyik legfontosabb poszt; általában az ezen a poszton játszóknak rendkívül fontos szerepe van a védekezésben is, mert általában hármas védőt játszanak. A magyar válogatott egyik leggyengébb posztja ez, főleg ha megnézzük, hogy pl az a világ első tíz válogatottjában milyen beállók vannak. A lesajnált románok második beállója, aki csak Pintea kiesése miatt jutott fontos szerepet,  Lorena Ostase is lőtt öt meccsen 26 gólt, valamint adott 8 gólpasszt, és kiharcolt öt büntetőt. Még egyszer: ez nem a mostani beállók kritikája, ők mindent megtettek. Nagyon szimpatikus, aranyos beállóink vannak.

 

A következő rész a szövetségi kapitányok munkájával foglalkozik.

 

Fotók, képek, statisztikák: MKSZ, EB hivatalos honlapja

 

 

 

 

 

 

5079 megtekintés.

Megosztás