Tisztelt dr. Csík Zoltán, Tisztelt Tulajdonosi Kör!

Mielőtt ezen levél sorait papírra vetném, fontosnak tartom tisztázni, hogy a levél csak és kizárólag a Telekom Veszprém érdekeit és jövőjét tartja szem előtt. Semmilyen személyes támadás vagy emberi értékek és individuumok megsértése nem célja. 

A veszprémi klub történetének 47. évét tapossuk, amikor is válaszút elé érkezett a szervezet. Nem lehet elmenni amellett, hogy azt, ahol ez a társaság jelenleg van – hívhatjuk Európa vagy akár a világ kézilabdás elitjének – rengeteg ember fáradságos, kőkemény munkával harcolta ki. Kezdve az alapítóktól, a mindenkori vezetésen keresztül, a vezetőedzőkön, a stábon, a játékosokon át, és persze nem utolsó sorban az egyik legfontosabb láncszemig, a szurkolókig. 

Ez így egy kerek egész! 

A lánc bármelyik szemének kiesése, elgyengülése azt eredményezné, hogy a Veszprém abból a jeles társaságból esik ki, melynek 2014 – az első FINAL4-ba kerülés – óta stabil tagja. Előtte is értek el kitűnő eredményeket (lásd a 2002-es BL-döntő), ám a szűk elitbe csak az elmúlt évtizedben váltottak bérletet a veszprémi kézisek. Ennek a tagságnak azonban ára van.

Elengedhetetlen, hogy stabil és tőkerős szervezet álljon a klub mögött, valamint átlag feletti szakmai munkára van szükség, melyre ráadásul folyamatos külső nyomás hat a finanszírozók, támogatók, a média és nem utolsó sorban a szurkolók részéről. Olvasván ezeket, nem tűnik épp hálás feladatnak egy ilyen szervezet irányítása, ám az elért eredmények, trófeák, győzelmek és az ezekből fakadó mámorító érzés mindenért kárpótol. 

Azt gondolom, mint minden szervezetnek, a klubnak is megvan az a fajta szervezeti struktúrája, amiben minden abban dolgozó egyénnek megvan a maga szerepe. A marketinges, a pályakarbantartó, a jegypénztáros épp oly fontos eleme a klub hatékony működésének, mint bármely másik tagja. Ez akkor mondható el, ha a marketinges marketing tartalmakat gyárt, a pályakarbantartó felelősséget vállal, hogy a játékosok nem sérülnek meg az edzéseken és a mérkőzéseken a pálya állapota miatt, és a jegypénztáros is megfelelően beszedi a szurkolóktól a megváltott jegyek ellenértékét, és ami rendkívül fontos: az említett személyek egyike sem lépi át a hatáskörét. Hogy ne csak rébuszokban beszéljünk, a klub tulajdonosa tőkét fektet be a klubba, melyből jövedelmezőséget vár (marketingérték, cégérték, részesedés stb.). A tulajdonosi kör megbízásából került kiválasztásra Ön is azzal a feladattal, hogy a klub működéséhez szükséges anyagi- és jogi feltételeket megteremtse. Ebben Ön elismert szakember, ezen terület az Ön irányítása alatt – azt gondolom – kifogástalanul működött. Az Ön munkáját hivatott segíteni az a négy tagból álló vezetőség, amely a klub szakmai munkáját irányította. Nevesítve: Sevinger Zsolt, Szabó János, Fazekas Zsolt és Nagy László. Azt gondolom, nincs köztünk vita, ha azt mondom, hogy ez a gárda az Ön által előteremtett anyagi és jogi feltételekhez mérten a tőlük telhető legtöbbet megtette a klub eredményessége érdekében, amely a csapat által elért trófeákban mérhető. A sportban nagyon sok körülmény alakulása szükséges ahhoz, hogy a végső győzelmet egy csapat az adott versenyben megszerezze. Vannak ezek között olyanok, amikre kevesebb hatással lehet bárki a klubban (napi forma, szerencse stb.), és vannak olyanok, amikre inkább (játékosigazolás, szakmai munka, megfelelő felkészülési feltételek stb.). 

Amennyiben az Ön elvárása a szakmai vezetés felé, hogy az Ön által előteremtett feltételekből a legtöbbet hozza ki, úgy az az ő felelősségük, hogy ezen erőforrásokat hogyan és miként használják fel. Legyen ez pénz, idő, akár emberi erőforrás. Sevinger Zsolt minden évben jelesre vizsgázott a tekintetben, hogy a cég, amely a klubot üzemelteti, minden olyan feltételt megteremtsen, melynek nyomán a stáb és a játékosok zavartalanul csak a munkájukra koncentrálhattak. Szabó János és Fazekas Zsolt, az ÉPÍTŐK nagyköveteként minden energiájukkal a klub sikereiért tevékenykedtek. Nagy László egyike azon kézilabdázóknak, akik a világ minden országában elismert ikonként tisztelnek, és az ő munkásságának nyomai látszódnak a ma itt játszó játékosok névsorából. Az úgynevezett spanyol éra és leginkább Carlos Ortega kinevezésével új korszak vette kezdetét, amelynek egy – a nyilvánosság számára – máig tisztázatlan ügy vetett véget, hiszen azt kevesen gondolják, hogy egy év eleji döntetlen eredmény befolyással tudna lenni a csapat végső sikereire. Helyét Xavi Sabaté másodedző vette át, aki Ortega mester tanait vitte tovább, ám abban az időben még kevés tapasztalattal bírt ahhoz, hogy egy sztárcsapatot sikerre vezessen. Nagyon alapos és precíz szakember volt, akiből sajnos hiányzott akkor a rutin és az a fineszesség, amivel az ellenfél minden hájjal megkent dirigálói rendelkeztek. Ezt egy olyan döntés követte a vezetőség részéről, amely talán (utólag) kissé kevésbé volt szakmailag átgondolt, hiszen Ljubomir Vranjes edzői hitvallása nagyon távol állt az akkori veszprémi játékosok addig elsajátított játékstílusától. A Bundesliga egy egészen más kávéház, és ha az edző nem képes alkalmazkodni ezekhez a különbségekhez, akkor nem tud eredményes lenni. David Davis kinevezése egy újabb tűzoltás eredménye, és az ő menesztése vezetett végül ahhoz az logikusnak tűnő döntéshez, hogy hátralép egyet a klub, és a Bajnokok Ligája cím megszerzésének kényszerű üldözése helyett egy merőben új projektbe kezd. A magyar fiatalok beépítése és ezáltal egy új identitás kialakítása örvendetes volt mindenki számára, és ehhez a projekthez kifejezetten passzolt a két klubikon, Momir Ilic és Gulyás Péter megbízatása. Ez a koncepció azonban már az első évben megdőlni látszott, hiszen sorozatban érkeztek a bejelentések külföldi, klasszis játékosok érkezéséről. Ez azt jelentette, hogy a Veszprém továbbra is Európa trónjára vágyik. Ezzel alapvetően nincs probléma, ám „elit csapathoz, elit vezetőedző szükséges”. A szakmai munka megkérdőjelezhető az edzőpárostól, hiszen a jelenlegi keret többre volt hivatott. Ennek nem az az oka, hogy nem értenek a kézilabdához, vagy rossz szakemberek lennének, de egyelőre nem rendelkeznek kellő tapasztalattal. A rezidens nem végez szívműtétet, a gokartversenyző nem ül F1-es autóba, és a kőműves kisiparos segédmunkás sem épít házat. Nem azért, mert nem ügyes, hanem mert még nincs azon a szakmai szinten, hogy ezt kellő hatékonysággal megtegye. Ilic és Gulyás szakmai munkájáról az idei, utolsó szerződéses időszak adott végső jellemzést. Ezt többen megállapították már szakmai berkekben. Tudni véljük, ahogy azt már Ön is lenyilatkozta nem, hogy Nagy László és a vezetőség megtette tavaly a szükséges lépéseket, hogy a játékoskerethez illő vezetőedzőt hozza a bakonyiakhoz, ám ezt Ön felülbírálta. Carlos Ortega visszatérése valamilyen okból kifolyólag meghiúsult, ám Xavi Pascual a mai napig nyitott a tárgyalásokra, sőt a saját kivásárlási árába is hajlandó lenne beszállni, csak azért, hogy ezt a mindenre képes keretet irányítsa. Ő egy olyan szakember, aki már megjárta azt az utat, amire „Momo és Gulyi” még csak ráléptek. Továbbá tudni vélem, hogy az Ön személyes viszonya a két klublegendával kiváló. Ki ne szeretné őket az évek alatt a klubért folytatott elhivatott munkájuk miatt. 

Most azonban a klub jövője a tét! Több meghatározó játékos gondolkozik azon, hogy jövőre elhagyja a Veszprémet, mert ők is látják azt, hogy a jelenlegi edzőpáros még nem áll készen erre a kihívásra. Ebből a – levelem elején említett – elit társaságból kikerülni könnyű, azonban oda visszakapaszkodni rendkívül nehéz. Nem beszélve arról, hogy utóbbinak olyan következményei lehetnek, amely kihatással van az egész magyar kézilabdára. Óriási sportdiplomáciai sikereket értünk el az elmúlt években (Eb-rendezés, női FINAL4 stb.). Sok csapatunk a nemzetközi bajnokságokban szerepel, mert megkapjuk a szükséges kvótákat. Így térül meg igazán az Önök és a magyar állam által éveken keresztül befektetett sok-sok milliárd forint, amelynek köszönhetően ma itt tartunk. A magyar kézilabdának szüksége van egy erős Telekom Veszprémre, sőt a Szegednek is szüksége van a Telekom Veszprémre, bármilyen furán hangzik. Az Ön renoméja sem feltétlenül billenne pozitív irányba, ha minden logikus és ésszerű magyarázat ellenére makacsul kitartana korábbi döntése mellett, miszerint az edzőpáros a jövőben is irányítaná a szakmai munkát. Tovább megyek, az edzőpáros szempontjából is sokkal logikusabb döntés lenne, ha a karrierjüket a megfelelő szinten folytatnák, és képeznék magukat, hogy egyszer, kellő tapasztalattal felvértezve ezt a szintet is gond nélkül abszolválják, akár a Veszprém kötelékében. 

Kérem, ezeket legyen szíves végiggondolni, mikor a klub jövőjét illetően fog meghozni létfontosságú döntéseket! Hagyja dolgozni a szakembereket! Hadd végezhessék ők a munka szakmai részét! Hadd vezethessék sikerre ezt a klubot! Hadd okozzanak örömöt a szurkolóknak továbbra is, akik tátott szájjal nézik ezeket a csillagokat, akik a pályán harcolnak a klub sikereiért! Ezúton is szeretném megköszönni, hogy eddig megteremtették a klub működéséhez szükséges feltételeket! 

Maradok tisztelettel! 

Egy lelkes szurkoló 

66134 megtekintés.

Megosztás