„Olyan élettapasztalatot ad ez, ami csak megerősít” – interjú Planéta Szimonettával

Négy éve légiósként kézilabdázik, tavaly bombaformában tért vissza a válogatottba. A váltásról, tapasztalatairól, makacs sérüléséről beszélgettünk Planéta Szimonettával. 

Nem találta meg itthon a számításait, ezért 2016-ban légiósnak állt. Németországot megjárva Franciaországban kötözz ki Planéta Szimonetta, aki annak ellenére, hogy csak két esztendeje játszik a Chambray színeiben, csapata meghatározó játékosának mondhatja magát. A 198 centiméter magas, balkezes átlövő klubjában támadásban és védekezésben is rendre szerepet kap, és mondhatjuk, hogy rövid idő alatt újra kivirágzott a játéka. A 2018-as francia EB-re bombaformában érkezett, stabilitást adott válogatottunknak hátul, elől pedig kifejezetten hasznos játékot láthattunk tőle. Jelenleg sérülés hátráltatja, de Szimó mindig pozitív. Szorgalmasan végzi a rehabilitációt, készül a visszatérése.

Handballexpert: Szimó, először kezdjük a történeted legelején!  Hogyan és mikor ismerkedtél meg a kézilabdával? Egyértelmű volt, hogy ha sportolni fogsz, akkor az kézilabdázás lesz? 

Planéta Szimonetta: Hét évesen kezdtem kézilabdázni, a szüleim szerették volna, ha sportolok valamit. Először tánccal próbálkoztam, de nem vált be. Nagyon nem tetszett és nem is éreztem jól magam. Aztán láttam ugyanabban az iskolában, ahova táncra jártam, ahogy a kézilabdás lányok mentek edzésre. Megkérdeztem anyukámat, kipróbálhatom-e inkább a kézilabdát, és hát magával ragadott. Soha nem fordult meg a fejemben utána, hogy mást szeretnék csinálni.

Handballexpert: Győrben már nagyon fiatalon, mindössze 16 éves korodban bemutatkozhattál az Nb1-ben. Ezt követően jónéhány Nb1/b-s csapattársaddal Veszprém Barabás Dunatakarék KC néven indultatok az első osztályban. Rövid idő alatt a bajnokság egyik leggólerősebb játékosa lettél. Hogyan élted meg, hogy egy ennyire fiatal, szinte utánpótlás korú csapattal a legjobbak között harcoltatok? Mesélnél erről a 2 évről? 

Szimonetta: Az csodálatos két év volt az életemben. Nagyon örültünk a lányokkal, hogy együtt tudtak minket tartani, és ugyanúgy együtt játszhattunk, ráadásul a legjobbak ellen. Igazi erőmérő volt. Én könnyebnek is éreztem, hiszen nem kellett annyi utánpótlás meccsen részt vennünk, csak az első osztályú meccsekre koncentrálhattunk. Az iskolában is könnyebb volt így, nem szakadtunk sokfelé. Felszabadultan játszottunk az első évben, hiszen nem támasztottak elénk nagy elvárásokat, nem tudták, hogy fog elsülni ez a fiatal csapat. Szerintem nagyon sokakat megleptünk, olyan jól tudtunk játszani. A Magyar Kupában is bronzérmet tudtunk szerezni. Komolyan, ahogy most visszaemlékszek, csak mosolyogni tudok, annyi boldog emlékem van ezekről az évekről. A második évben nemzetközi kupában is részt vettünk. Igaz, nem jutottunk messzire, de legalább utazhattunk és kipróbálhattuk magunkat nemzetközi mezőnyben is. Aztán ugye jött, ami várható volt, a nagyobb klubok megkerestek minket. MI pedig, nagyobb kihívásokat keresve, váltottunk. 

Handballexpert: Miután visszakerültél Győrbe, a megfelelő játékmennyiség érdekében hamar úgy döntöttél, külföldön próbálod ki magad. Kölcsönbe kerültél, Németországba (Thüringer Hc). Milyen tapasztalatokat, élményeket szereztél ebben az időszakban? Az NB1-hez képest milyen különbségeket vettél észre az edzések, a meccsek tekintetében? 

Szimonetta: Igen, az első külföldi szereplésem a Thüringenben volt, izgatottan vártam, milyen külföldön játszani. Az első és legnagyobb dolog, ami feltűnt (amihez mellesleg külföldre kellett mennem, mert itthon nem vettem észre), az az, hogy itthon nagyon kézilabda-fanatikusok az emberek, ami kint nagyon hiányzott. Nem tudnak úgy hangulatot csinálni a szurkolók kint sehol, mint itthon. A kézilabdában pedig a különbség, hogy nagyon harcos, futós, küzdős kézilabda van kint, itthon inkább taktikusabb, nagyobb a hangsúly az egyéni képességeken is. Nagyon jó volt megtapasztalni, milyen más országban játszani. Nagyobb ország, hosszabb utazás a meccsek előtt és után, más mentalitás, más top-játékosok ellen tudtam játszani a bajnokságban.

Handballexpert: Mindezen együtteseket megjárva kerültél abba a csapatba, ahol jelenleg is játszol. Franciaországban élsz , a Chambray Touraine jobbátlövője vagy. Ahogy a német kitérővel kapcsolatban tetted, kérlek, mesélj az itt szerzett tapasztalataidról is! Miben más a csapat, a környezet, mint az eddigiek? 

Szimonetta: Igen, ez a harmadik szezonom Franciaországban. Jól éreztem magam Németországban is a csapatban, mégis hiányérzetem volt, hiszen védekezésben nem számoltak velem. Tudtam, hogy „visszalépés” valamilyen szintem a Chambray, hiszen a nemzetközi kupáról pont lecsúsztak, de mindenképpen szerettem volna elől-hátul játszani, nekik pedig pont szükségük volt balkezes átlövőre.  Úgy voltam vele, hogy inkább csak bajnokságot játszok, de teljes meccseket, mint hogy BL-ben, de csak támadok. Szerencsére bejött a számításom. Véleményem szerint a francia bajnokság a 2. legerősebb a magyar után, a játék stílusát és a mérkőzéseket pedig, ahogy nézem az otthoni bajnokikat, ugyanolyannak tudom mondani. A különbség itt is annyiban van, hogy nincs akkora figyelem az országban a női kézilabda irányt, mint otthon. Aki követ francia lányokat közösségi oldalakon, láthatták, hogy egy rajzot posztoltak, amin azt vonják kérdőre, hová tűnt a női kézilabda a Tv-ből. Férfi meccseket gyakran közvetítenek, míg a női mérkőzések teljesen lekerültek a műsorról.

Handballexpert:  Ez a negyedik év már, amit légiósként töltesz. Általánosságban milyen egy új országba kiköltözni, egy vadidegen közegbe belecsöppenni? Hogyan élted meg, illetve mi volt az, ami az esetleges honvágyas mélypontokon átlendített? Van olyan dolog, amit a légióskodáson gondolkodó társaidnak tanácsolnál?

Szimonetta: A legnehezebb dolog szerintem az a nyelvi nehézség, de általánosságban elmondható, hogy ha próbálkozol, azt nagyon értékelik az emberek és segítenek. Másrészt, ha rá vagy kényszerítve egy idegen nyelvre, nagyon hamar beletanulsz. Persze a honvágy bennem van sokszor, a családom, a barátaim nagyon hiányoznak. Hál’Istennek annyiszor beszélünk, amennyiszer csak szeretnénk, és azt is tudom, hogy nem örök életemre maradok kint. Természetesen, ha egy másik közösségbe csöppensz, ott is megtalálod a barátaidat. Tudom, nem mindenkinek való a légiós élet. Van, aki megtalálja a számításaid a saját hazájában, és értelme sem lenne, ha váltana, de én csak ajánlani tudom. Szerintem olyan élettapasztalatod ad, ami csak megerősít és persze megtapasztalni más kultúrát is nagyszerű dolog.

Handballexpert: 2017 óta élsz Tours-ban. Mik a tapasztalataid a városról, sikerült bebarangolni már az egészet? Hogyan fogadtak az emberek, sőt, hogyan fogadtak a csapattársaid? 

Szimonetta: Igen, Tours városát már kiismerem szerencsére, a környéken is kisebb kirándulásokat csináltunk már a lányokkal is, vagy mikor meglátogatott a családom, velük is. A csapattársaim nagyon kedvesek voltak , de előfordultak gondok a nyelv miatt. Kommunikálni csak pár lánnyal tudtam, Ezért az elején valaki mindig jött velem ügyeket intézni, mert angolul nem sokan beszélnek a városban. Most már szerencsére nincs probléma, igyekszem elmagyarázni, mit szeretnék, és értékelik, hogy próbálkozok. Aztán persze egyből kérdezik, hogy honnan jövök. Az akcentusom miatt… (-nevet-)

Handballexpert: Bombaformában játszottál a 2018-as decemberi Európa-bajnokságon, a magyar válogatott egyik alapembere lettél. Kevesen tudják, de már ekkor is egy makacs, visszatérő problémával küzdöttél. A karriered érdekében aztán azt a döntést hoztad, hogy a végére jársz a dolognak. Szabad erről beszélnünk? Milyen sérülés ez, hogyan történik a kezelése, majd a rehabilitáció? 

Szimonetta: Már régóta húztam a visszatérő sarokfájdalmam. Haglund-saroknak hívják, sajnos egyre gyakrabban fordul elő sportolóknál. Nekem annyiból volt kicsit extrább a dolog, hogy mindkét lábamat meg kellett műteni. Próbáltunk mindenféle kezelést, pihentetést, de nem vált be. Igazából a sarokcsontomon van egy kis csontkinövés, ami irritálja az Achillest, ez ettől begyullad, bedagad, fáj, de a legrosszabb, hogy ha sokáig így hagyják, akkor az ínt el is szakíthatja. Nos, ezt én nem szerettem volna megvárni, szóval ezért is döntöttem a műtét mellett, meg azért is, mert már úgy éreztem, nem bírok tovább a fájdalommal edzeni, játszani. A rehabilitáció pedig azért hosszú, mert az Achilles-inakhoz is hozzá kellett nyúlni, csak fokozatosan lehet őket terhelni a műtét után. 

Handballexpert: Tudom, hogy nem szereted elkiabálni a dolgokat, de van meghatározva időpont, amikorra már a pályán szeretnél játszani? 

Szimonetta: Pontos gyógyulási időt nem tudnak mondani. Attól függ, kinek hogyan reagál az achillese. Nekem a műtétet végző professzor azt is mondta, hogy két láb azért nehezebben gyógyul, mintha csak egynek kellene. 

Handballexpert: Amikor nem az edzésekkel, kézilabdával telnek a napjaid, mivel töltöd a szabadidődet? Akik követik a közösségi médiát, láthattuk, hogy elég sokat kirándulsz. Ilyenkor kiskutyád, Özil is elkísér? Eléggé foglalkoztatnak a pszichológiai, mentális építkezésről szóló olvasmányok is, ahogyan azt a közösségi médiákon láthatjuk. 

Szimonetta: Mindig szeretek a szabadidőmben valamit csinálni, új helyeket felfedezni. Lányokkal a csapatban szervezni szoktunk rendszeresen valami programot (új éttermet próbálunk ki, pikniket szervezünk, kártyázunk, elutazunk Párizsba stb). Ha senki sincs a városban – mert hazautaztak -, akkor egyedül is szívesen elmegyek bárhova. A kutyámat persze viszem magammal mindenhova. Direkt kutyabarát helyeket nézek ki és persze ilyenkor egy jó könyv is van a táskámban. Viszont Özil sajnos a rehabilitációm miatt régóta nem lehet velem. Szerencsére nagyon jó helye van a szüleimnél, akik elkényeztetik rendesen. Özilt a Győri Állatmenhelyről fogadtam örökbe, lassan már 4 éve. Most decemberben lesz már 14 éves, többször viszont még kölyökkutyának nézik. Hihetetlen, mennyire könnyen alkalmazkodik a körülményekhez- Megjárta már velem Németországot, Franciaországban is velem lakik. Nagyon hamar megszerették a lányok, a csapat körül dolgozók.  Szerencsére mindig tudnak rá vigyázni amikor mi  a csapattal több napra elutazunk a meccsek miatt. 

 

 

 

 

Fotó: Planéta Szimonetta

 

 

 

Az interjút Ficzere Péter készítette

1623 megtekintés.