Nem emlékszem, hogy valamikor is ennyire rosszul kezdtek volna a BL-ben a topcsapataink. A Veszprém az egyetlen képviselőnk, amely úgy szerepel, ahogy elvárható. A Szegednek nincs pontja egyelőre, a Győr kellemetlen pofont kapott hazai pályán a Metz ellen, míg a Ferencváros egy győzelmet ért el.

Utóbbi csapat sokat áll a kritikák középpontjában, és nem a három mérkőzésen egy győzelem mérleg miatt. Elek Gábor csapata ugyanis a tartalékos Odensét még legyőzte, de aztán 20! gólos vereségbe futott bele a Bietigheim ellen, majd hazai pályán kapott ki a Bresttől. 

Az én személyes véleményem, hogy egy 20 gólos vereséget követően az erkölcsi minimum, hogy valaki beadja a lemondását. Természetesen nem kell elfogadni, de ez egy nyílt gesztusa annak, hogy “ezt bizony csúnyán elrontottam”. A német csapat nem ácsingózik Final Fourra, teljesen más céljaik vannak, éppen ezért volt sokkoló a két csapat közti különbség. Annak ellenére gondolom így, hogy a Fradi keretéből hiányzott néhány játékos. 

A Ferencvárosnál már eleve úgy néz ki az egész történet, hogy mindegy, mi van a BL-ben, mindegy, mi történik a játékosokkal, mindegy hogy játszik a csapat: szezononként elég egyszer megverni az ősi rivális Győrt, és minden meg van bocsátva. A Szeged esetében is ugyanezt érzem. A Final Four hivatalosan nem célkitűzés, legalábbis erről nem olvastam sehol, pedig mindkét magyar csapat kerete, költségvetése és ambíciói jóval többre predesztinálják mind Elek Gábor, mind Juan Carlos Pastor csapatát. 

Szerencsére sokan mernek nagyobbat álmodni, és ki merik jelenteni, amire egyébként rengeteg gondolnak, és reális esélyként tekintenek rá: 

“Nagyon szeretnénk a Bajnokok Ligájában final fourt játszani, úgy is készülünk.”  Ez egy szó szerinti idézet Szucsánszki Zitától a felkészülés elején. 

Mivel döcög a gépezet, és a Final Four reménye évről évre túl hamar meghal, ezért felmerülhet az emberben a kérdés: nem lenne-e jobb, ha a Ferencváros kispadján más ülne?

Elek Gábor a Fradinál először az utánpótlásban dolgozott, 2007-ben vette át a felnőtt csapat irányítását. A Győr dominált az elmúlt években, ennek ellenére több bajnoki cím, és egy magyar kupa győzelem is összejött a fővárosiaknak. Nemzetközi kupát kétszer nyert a csapat, mindkettő esetében a KEK-serleget emelhették a magasba a fradista lányok (2011, 2012).

A Ferencváros a Bajnokok Ligája folyamatos résztvevője, 2012 óta csak egyszer nem szerepelhettek a legmagasabban jegyzett nemzetközi kupában. A nagy álmot, a Final Fourt még nem sikerült elérniük, pedig többször tűnt már úgy a keret és a mutatott játék, hogy ez meglehet, de aztán jött egy – egyébként nyerhető – párharc az egyenes kieséses szakaszban, álomból szomorú valóság lett. 

Elek Gábort imádják a szurkolók, de rengeteg embernek nem szimpatikus. Szerintem a legtöbbet kritizált honi edzők egyike, ebben persze benne van az is, hogy többször volt szövetségi kapitány. Ez a poszt eleve céltáblaként funkcionál, hiszen nem csak a zöld-fehér szimpatizánsok követik figyelemmel, hanem egy egész ország. Elek Gábort több fórumon megvédtem már, szerintem túlzó a kritikák száma, ráadásul legtöbbször kimerül a személyeskedésben, vagy hogy miért úgy rágózik, ahogy. Gondolom, ha Magyarország jól szerepelt volna adott esetben egy EB-n vagy világbajnokságon, akkor mindegy lenne a rágó. Akkor lufikat is fújhatna a közönségbe. 

A legmegalapozottabb kritikák egyike szerintem, hogy Elek Gábor nem tud megújulni. Nekem volt szerencsém több esetben edzését megtekinteni, edzői továbbképzésen is tartott bemutatót, például lerohanás témakörben, és engem magával ragadott a profizmusa, a felkészültsége és a kreativitása. Ez 2007 környékén volt, azóta viszont a sportág rengeteget változott, és a mutatott játékban, a játékelemekben én nem látok változást, és még a lerohanás effektivitása is csökkent; ha egyáltalán forszírozzák. A világ legtöbb csapata él pl. a 7:6 elleni játékkal, és tisztában vagyok, hogy ezt sokan nem szeretik, de ha adott egy ilyen taktikai lehetőség, ráadásul több jó beálló játékos is van a keretben, és ég a ház, akkor érdemes lenne megpróbálni. Nem csak akkor, de akkor kötelező. 

Ami még Eleket antipatikussá teheti, az a politikához való viszonya. Nem titok, hogy melyik oldalon van, de ezzel egyébként nincs gond. A gond az, hogy úgy tűnik, hogy ebből ő és a csapata is profitál. Hovatovább az egyesület is profitál. 

Nem kell nagy összeesküvés-hívőnek lenni ahhoz, hogy az ember észrevegye a Fradit mintha kicsit jobban szeretné a szövetség. Igazából én azt mondom, hogy ezzel sincs akkora gond, van rá példa a világban. Elég pl a spanyol labdarúgó szövegségre gondolni, amely inkább reálos, mint barcelonás, de ettől nem hiszem, hogy csorbulnának érdekek. A Fradi esetében azonban sajnos voltak “áldozatok”, hiszen a koronás, csonka szezont követően a Ferencváros úgy indulhatott  a BL-ben, hogy a Siófokot illette volna ez a lehetőség. Ezt elintézték annyival, hogy ez a magyar kézilabdázás érdeke, de ez annyira nonszensz, hogy még leírni sincs kedvem, milyen amatőr megoldás az ilyen. 

Ráadásul akkoriban – ne felejtsük, ez nem is olyan régen volt – úgy nézett ki a dolog, hogy volt a “nagy Győr”, tele világsztárokkal, és a válogatott gerincét adó Fradi, amely esetében maximalizálva volt az idegenlégiósok száma. Nem titok, hogy nekem, mint a magyar válogatott szurkolójának ez a megoldás szimpatikusabb volt. Zárójelben – sajnos – megjegyezve, hogy tudjuk, hogy csak magyar játékosokkal, illetve néhány légióssal jóval kevesebb az esély a végső győzelemre. 

Nem tudom, ki a felelős a Fradi igazolásaiért, de van egy sanda gyanúm, hogy a végső szót Elek Gábor mondja ki. És idén a légiósok száma és átlagéletkora is növekedett,  ezzel egyidőben természetesen a keret minősége és dinamikája viszont romlott.

Hiába vannak ex-BL-győztes vagy klasszis játékosok a keretben, ha ők nem tudnak segíteni, vagy olyan fizikai állapotban vannak, amilyenben NBII-ben sem illik…

És amikor igazán elő lehetne venni Elek Gábort, és tényleg komolyan elgondolkodni, hogy kell-e a váltás, akkor érkezik az FTC elnöke, Kubatov Gábor, és a következőket nyilatkozza: 

“Soha, de soha nem fogom elküldeni Elek Gábort. Viszont tudom, szereti annyira a Ferencvárost, hogy ha a csapatnak nagyon nem megy, akkor le fog mondani. Amíg azonban van benne erő és úgy érzi, képes arra, hogy az együttes munkáját és eredményességét javítsa, addig ő marad az edző.”

Az ember csak pislog, és elgondolkodik, hogy létezik ilyen? Április elseje? Tehát adott esetben van mondjuk, egy asztalos, aki folyamatosan rossz bútorokat alkot, a székek lába nem egyenlően hosszú, beszakad az ágy, meg hasonlók. És ennek az asztalosnak a főnöke, a helyett, hogy számon kérné a rossz munkát, a flegma hozzáállást, ő azt mondja: nem baj, Gabi, annyi bútort rontasz el, amennyit akarsz, az állásod biztos, sosem foglak elküldeni. Ha úgy gondolod, hogy elég szekrényt és alapanyagot tettél tönkre, akkor ha úgy gondolod, majd te magad elmész. 

Nonszensz? Az. 

Hogy fog-e ettől az információtól az asztalos jobban dolgozni, én nem tudom…

Figyelem: Ez egy véleménycikk. Az oldal véleménye nem feltétlenül egyezik a szerzőével.

 

Fotók: Nász Nikolett, kövessétek Instagramon

5001 megtekintés.

Megosztás

Related posts:

Rövid összegzés: Mindkét női csapatunk veretlen eddig a női kézi BL-ben Kiélezett összecsapáson egy pontot szerzett a Ferencváros Hatalmas izgalmak közepette hozta a kötelezőt a Ferencváros Sorsoltak a női Bajnokok Ligájában is A Bukarest vetett véget a Ferencváros veretlen szériájának Egy el nem készült interjú margójára