A következő írás a Handballplanet kézilabda szaklapban jelent meg angol nyelven. Ez a bejegyzés annak fordítása.
A Telekom Veszprém ismét elszalasztotta a lehetőséget, hogy a kölni Bajnokok Ligája négyes döntőjébe kerüljön. A David Davis vezette csapatnak egymást követő harmadik évben sem sikerült elérnie a végső célt. Az első idény végén, amelyben Davis Ljubomir Vranjestől (2018 októberéig a csapat élén) vette át a vezetőedzői posztot, a szurkolók elégedettek lehettek a csapat Bajnokok Ligájában nyújtott javuló tendenciájával, annak ellenére, hogy a döntőt viszonylag simán elvesztették a pénzügyi és személyi problémákkal küzdő RK Vardar Skopje ellen.
A második évben a Veszprémnek szintén sikerült kvalifikálnia a négyes döntőre, köszönhetően az EHF döntésének (miszerint a megelőző forduló állásának alapján az A és B jelű csoport négy legjobb csapata lesz majd a résztvevő) a pandémiás helyzetre való tekintettel. A csapat teljesítménye a 2020 decemberében, a Lanxess Arénában tartott eseményen megint nem ütötte meg a legmagasabb szinteket. Az elődöntőben vereséget szenvedtek a THW Kiellel szemben, amely ismét felvetette a kérdést: „Magasba emeli-e valaha a Veszprém a hőn áhított trófeát?”
Öt hónappal később, a legjobb magyar csapat ugyanúgy elveszítette ennek lehetőségét, hiszen már a négyes döntőbe sem sikerült bekerülnie, mivel összesítésben alul maradt a két negyeddöntős párharcban a HBC Nantes ellen. És először 2018 óta – amikor is a kézilabda rajongók tanúi lehettek a Montpellier által megnyert „francia négyes döntőnek” – a „piros-fehérek” megint nem látják majd az övéiket küzdeni a Lanxess Arénában.
Miért?
Természetesen, a profi sportban az edzőt veszik elő legelőször. Ráadásul elég nehéz elképzelni, hogy a veszprémi vezetőség – amely mindig kész volt fejeket hullasztani az elmúlt években – ne használná ki az alkalmat, hogy fedezze magát egy ilyen lépéssel.
David Davis a pandémia óta nem mozdította előre „azt a Veszprémet”. Taktikai megoldások, csapat energia, csapatkohézió és jónéhány játékos formája a döntő pillanatokban nem érte el az elvárt szintet. Már jó ideje a csapat játéka Petar Nenadic elképzeléseitől és fantáziájától függött.
Ha Petarnak épp olyan a kedve, mint a 2019-es Kielce elleni negyeddöntőben volt, akkor a Veszprém szárnyal. Ha nincs, akkor nagy bajban vannak. A sérülések sorozata megakadályozta Rasmus Laugét abban, hogy megmutassa azt, amit a Flensburgi idejében produkált (de ilyen az élet, Kielben sajnos ugyanilyen sorsa jutott anno). Lékai Máté is rendkívül jó játékos, de több esetben nem tudja hozni a tőle elvárt szintet a kritikus pillanatokban.
Ez látszódott a Nantes ellen is, mindkét mérkőzésen. Nenadic elfáradt a második meccs végére, ezért elvesztette a fejét, és már nem tudott jó döntéseket hozni az utolsó percekben. Az átlövőktől semmilyen támogatásra nem számíthatott, szint alatt teljesített mind. A Veszprémnek pedig nincs „B terve”. Csak és kizárólag Petar egy ez egy elleni őrült megoldásai, illetve kettő a kettő elleni összjátéka a beállóval. Ez korán sem volt elég a nagybetűs CSAPATként játszó nantes-iak ellen, akiknek rengeteg variációs lehetőségük volt minden veszprémi lépésre…
Könnyen mondhatnánk, hogy teljesen más lett volna a helyzet egy 100%-os Rasmus Laugéval a Veszprém soraiban, de mint mondtam, sajnos ilyen az élet…
Davisnak és a veszprémi vezetőségnek a következőre kell válaszolnia – Hogyan lehetséges az, hogy a klub legjobb átlövője Omar Yahia, a 23 éves egyiptomi játékos, aki azért érkezik, hogy segítse az olyan világsztárokkal teletűzdelt alakulatot, mint Tönnessen, Borozan vagy épp Markussen?
Borozan és Markussen, játékstílusukkal és fizikai adottságaikkal együtt már egy idejétmúlt kézilabda korszak játékosai. Túl lassú, túl nehéz, könnyen olvasható, híján a robbanékonyságnak és a gyorsaságnak, nem úgy, mint az „új fiúk” Prandi, Calvacanti, akik most foglalnak maguknak helyet az európai kézilabdázás elitjébe. Elszórt pénz? Nem ők az elsők a klub története során. A lista elég hosszú az elmúlt években…
Új koncepció?
Az elmúlt két évtizedben mindenféle modellt követett a Veszprém, ami épp modernnek számított. Az elsőt Zdravko Zovkoval a 2000-es évek elején, aki vegyítette a balkáni és kubai vért, és Sterbik vezérletével sikerült is a 2002-es Bajnokok Ligája döntőig menetelni. Mindez két negyeddöntőre volt elég egészen 2007-ig abban a korban, amikor a spanyol óriások és a sikerre mindig éhes THW Kiel uralta a férfi kézilabdát.
Ezek után megpróbálkoztak egy hazai modell bevezetésével Mocsai Lajossal, akinek egyidejűleg a válogatottat is egy magasabb szintre kellett volna emelnie. Európai viszonylatban viszont ez a modell is távol volt a versenyképestől.
A spanyol iskola bevezetése Antonio Carlos Ortegaval és Xavi Sabatéval, nemzetközi játékoslimit nélkül, Chema Rodriguezzel, Momir Iliccel és Nagy Lászlóval a frontvonalban már majdnem elegendő volt a mennyországhoz. Ezzel szemben a 2015/2016-os szezon elején edzőváltás történt, amikor is a „klub atyja Csaba (Hajnal Csaba)” Renato Sulicot támogatta Ortegaval szemben, mindez pedig jól mutatja, hogy a Veszprém nem érdemli meg, hogy megnyerje a címet. A 2016-os döntőben elszenvedett vereség a mai napig megmagyarázhatatlan. A csapat remek periódusban volt, mégis a Kielce 15 perc alatt megfordította a mérkőzést.
Hogy elhozzák a győztes stratégiát, kivásárolták szerződéséből Ljubomir Vranjest, ám ez a lépés sem bizonyult sikeresnek. Ljubo távozása (egy év 2 hónap után) nagy vihart kavart. Állításai nem mindig voltak összhangban a csapat, a média és a szurkolók hangjaival. Vezetése alatt a Veszprém több skandináv játékos megszerzésére törekedett, mint Tönnessen, vagy Lauge.
Hogyan tovább? Netán Davis kap még egy esélyt, ám ez szembe megy a klub kultúrájával. Esetleg a klub felépítésében kellene változást eszközölni? Kérdéses, hogy egyáltalán sikerül-e megőrizni hazai elsőségüket a következő években úgy, hogy Szegeden nemsokára elkészül a 8000 férőhelyes aréna, és a kékek infrastruktúrája is jobbnak tűnik egyelőre.
Rengeteg kérdés…
Az eredeti cikket itt lehet olvasni. Ha valahol hibát láttok, kérlek, jelezzétek.
Borítókép: Telekom Veszprém honlapja, Vörös Dávid
5547 megtekintés.