Közeledik a 2023-as lengyel-svéd közös rendezésű férfi kézilabda-világbajnokság, mi pedig egy sorozattal jelentkezünk, amelynek minden részében egy-egy csoport tagjait mutatjuk be, képbe kerülve a világbajnokság erőviszonyaival. Hatodik részünkben az F csoport csapatait nézzük végig.

Az F csoport ígérkezik talán a legizgalmasabbnak, hiszen, bár Norvégia felfelé lóg ki a négyesből, a másik három válogatott, Észak-Macedónia, Argentína és Hollandia öldöklő harcot folytathat egymással a középdöntőbe jutásért. A helyszín ismét Kielce és a Tauron Aréna, ahonnan a katowicei Spodekbe teszi át a székhelyét a három továbbjutó válogatott.

Norvégia

Norvégia eddig tizenhatszor vehetett részt férfi kézilabda-világbajnokságon, azonban a női csapatukhoz képest jóval szerényebbek az eredményeik. Kétszer jutottak el az elődöntőig, majd mind 2017-ben, mind 2019-ben a döntőt veszítették el (először a franciák, majd a dánok ellen). A tavalyi Eb-n, hosszabbítás után megszerzett ötödik helyükkel kvalifikáltak az idei világbajnokságra, tehát nem kellett selejtezőt játszaniuk.

A keret legnagyobb sztárja egyértelműen a Kiel balátlövője, Sander Sagosen, azonban nem idén futja élete szezonját. Csapattársa, Harald Reinkind sérüléssel bajlódik, pihen a felkészülési meccseken, hogy a tornára kiheverje sérülését. A kapuban nagyon jól állnak, hiszen 3 nagyjából azonos képességű játékossal, Torbjørn Bergeruddal, Emil Kheri Imsgarddal, valamint Kristian Sæverås-szal indulnak a világbajnokságra. Ugyanez elmondható a szélekről is, bal oldalon a Szeged szélsője, Alexander Blonz, valamint az Aalborg játékosa, Sebastian Barthold, míg a másik oldalon Barthold csapattársa, Kristian Bjørnsen és a Göppingen játékosa, Kevin Gulliksen is képes megbízható teljesítményre.

Jonas Wille áprilisban vette át a válogatott irányítását, miután Christian Berge a Kolstad edzője lett. „Olyan csapatot szeretnék, amely minden világversenyen az érmekért küzd, és természetesen az arany az álmunk. Emellett azonban van egy másik, nagyobb dolgunk is – mindenkinek, aki a norvég férfi kézilabdában dolgozik –, közösen dolgozni azon, hogy több, jobb játékost neveljünk ki.” – fejtette ki igen ambiciózusan a kapitány.

 

Észak-Macedónia

Észak-Macedónia története nyolcadik világbajnokságára készül, egymás után pedig a hatodikra. A legjobb eredményüket Katarban, 2015-ben érték el, ahol a 9. helyen végeztek. A selejtezők során először a románokat, majd Csehországot győzték le, ezzel kijutva a világbajnokságra.

Az észak-macedón keretben nagyon kevés igazi klasszis maradt. A Hannover balátlövője, Filip Kuzmanovski mellett ki kell emelni a válogatott másik idegenlégiósát, Nikola Mitrevskit, aki a Porto játékosaként a Bajnokok Ligájában is megmutathatja tudását. Bár jelenleg nem légiós – a Vardar Szkopje játékosa –, a korábbi Veszprém-játékos, Dejan Manaskov a csapat legnagyobb neve. A balszélsőt macedón források hírbe hozták a Barcával, ahol Aitor Arino-t pótolhatja.

A keretből több korábbi kiválóság is hiányzik. A beálló Stojanche Stoilov, valamint a kézilabdázás egyik legnagyobb legendája, a jelenlegi szövetségi kapitány, Kiril Lazarov is visszavonult. Ez lesz Észak-Macedónia történetének első olyan világbajnoksága, amelyen Lazarov nem vesz részt játékosként, hiszen már az 1999-es egyiptomi vb-n is részt vett.

 

Argentína

Az argentinok tizennegyedszer vesznek részt világbajnokságon, a legjobb eredményüket pedig a két éve Egyiptomban érték el. A középdöntő során végig magabiztos dél-amerikaiak még tovább juthattak volna, ám sokáig emlékezetes meccsen egygólos vereséget szenvedtek Katartól, amivel az ázsiaiak jutottak a legjobb 8 közé. Az idei világbajnokságra a Dél- és Közép-Amerikai Bajnokságról jutottak ki, ahol elvesztették a két évvel korábban megszerzett címüket Brazília ellen.

Ahogy a közelmúlt eredményei, a keret összetétele sem jogosít fel senkit, hogy egy legyintéssel elintézze az argentinokat. A 2018-as BL-győztes és Final4-MVP Diego Simonet mellett a játékosok nagyrésze Spanyolországban játszik. Vannak azonban Simonethez hasonlóan kivételek is: Lucas Moscariello a klasszis irányító csapattársa Montpellierben, Leonel Maciel a Sporting kapusa, a balátlövő James Parker pedig az egyiptomi kirakatcsapat, a Zamalek játékosa.

A tokiói olimpia 12. helyezése után a korábbi kapitányt, Manolo Cadenast menesztették, helyére pedig Guillermo Milano került. A kapitány elmondta, hogy nem ez az ideális sorsolás, nem feltétlenül ilyet álmodtak meg maguknak, de már a jövőbe tekintve azt is kiemeli, hogy ezek ellen a csapatok ellen tudják emelni a játékuk színvonalát, hogy jobbak és jobbak legyenek.

 

Hollandia

A holland válogatott mindössze egyszer, 1961-ben vett részt világbajnokságon, akkor a 11. helyen végeztek. A selejtezők után nem is gondoltuk volna, hogy 62 év után ismét ott lehetnek, hiszen a portugálok elleni selejtezőt elbukták, annak ellenére, hogy az első meccset 3 góllal megnyerték. A holland kézilabda fejlődésének elismeréseképp azonban az IHF nekik adta a második szabadkártyát.

Luc Steins, a PSG irányítója posztján a világ egyik legjobbjává nőtte ki magát, de ott van mellette a Magdeburg Bundesliga-győztes és kétszeres IHF Super Globe-győztes balátlövő, Kay Smits is. Utóbbi formája azonban több, mint aggasztó, hiszen nagyon keveset játszik idén a német bajnokcsapatban. Irányítóként, de Steins mellett inkább balátlövőként bevethető Dani Baijens a Hamburgban, a jobbátlövő Tom Jansen a Gummersbachban, a jobbszélső Bobby Schagen pedig a Lemgo színeiben játszhat a világ legerősebb bajnokságában.

A szövetségi kapitány, az egykori legendás svéd átlövő, Staffan Olsson a következőket mondta a csapatáról: „Nem tudom, miért ne mondhatnám, hogy az érmekért szeretnénk küzdeni? A játék minden szegmensében vannak nagyon tetszetős dolgok abból, amit eddig láttam a csapattól.”

A kiemelt kép forrása: ihf.info

Korábbi részek:

A csoport

B csoport

C csoport

D csoport

E csoport

259 megtekintés.

Megosztás