Következő írásom témája az elmúlt évek talán legmegosztóbb kérdésköre a kézilabda-berkeken belül. Az egyik oldal a légiósok szerepét preferálja a hazai ligákban. A másik oldalon pedig sokan úgy vélik, hogy lehetőséget vesznek el a magyar tehetségek elől, ami hosszú távon kihat a nemzeti csapatra is.
Véleményem szerint az adott szituáció ennél összetettebb, ezért mélyrehatóbban kell megvizsgálni a témakört. Már csak azért is, mert a probléma hatásai nem egyformák a hölgyek és urak hazai sorozatában.


A legfőbb kérdések, amik mentén válaszokat kaphatunk:

Mi lehet az oka a sok légiósnak?
Mely csapatoknak van nemzetközi célja?
Mekkora költségvetésből dolgozhatnak az egyesületek?

Alapvetően úgy gondolom, hogy szükségünk van külföldi játékosokra. Természetesen különbséget kell tenni a minőségi légiósok és úgy az nevezett tucatlégiósok között, akiket a köznyelv csak „zsoldosokként” aposztrofál. A ligáinkban akadnak szép számmal külföldiek, akik emelik a pontvadászat színvonalát, nem is beszélve a nemzetközi sikerekből kivett részükből.
Az FTC és a Győr párosát ki is hagynám a vitából. Ennek okai, hogy a Fradiban játszik a válogatottunk túlnyomó része, valamint az irányelv is ez a klub számára.
A Győr pedig sorban nyeri a BL-trófeákat, ezért sok magyarázkodni valójuk nincsen. Ráadásul az elmúlt két évben tudatosan négy magyart is igazoltak a sztárgárdába, közülük kettő jövőre csatlakozik a kerethez.
A pályán tölthető játékidő is elegendő, amely szerintem a későbbiekben sem fog változni. A fent említett okokból előnyösebb helyzetben látom a női ligát és hazai játékosainkat.

Más a helyzet a helyzet férfi oldalon. A nemzeti együttesünk játékosainak nagy része nem Bajnokok Ligájában induló csapatban játszik.
A Veszprémnél és Szegednél ugyanakkor felborult a külföldi és magyar játékosok aránya.

 

Telekom Veszprém:

Az utóbbi időkben nem volt sikeres a magyar játékospolitika a királynők városában, aminek négy fő problémáját látom.

1. Borzasztóan kevés hazai maradt a keretben.

2. Elengedték az egyik legjobb magyar játékost a kapuból.

3. Leigazoltak olyan válogatottakat, akik náluk csak a padon vagy a lelátón ülnek.  Ez azért is fájdalmas, mert olyan csapatokból érkeztek, ahol folyamatosan játékban voltak és fejlődtek.

4. A következő idényekre nézve sem tűnik úgy, hogy ez pozitív irányba változna.

 

MOL-Pick Szeged:

Szegeden ennél valamivel jobb a helyzet, hiszen fontos szerep hárul szinte mindegyik honfitársunkra. Jó lenne persze ha többen lennének, de ha igazak a pletykák, akkor ebben a tekintetben is történhet előrelépés a jövőben.

A négy elit ligás gárdánkon kívül valóban találunk olyan csapatokat itthon, ahol olyan légiósok kerettagok, akiknél bizonyosan akadnak jobb hazai tehetségek.
Az elmúlt évek utánpótlás-válogatott sikerei és az országszerte működő akadémiák is talán jobban indokolhatnák a szerepeltetésüket.

Van azonban egy tényező, amit nem egy edző és elnök nyilatkozatában lehetett már hallani.

Gyakran olcsóbbak az idegen játékosok, mint a hazai tehetségek, nem is beszélve a válogatottjainkról. Ha ez valóban igaz, nem csak az első osztályú, hanem valószínűleg a topcsapatok tárgyalási helyzetét is meghatározza. Mindegyik labdajátékban, így a kézilabdában is a költségvetés határozza meg a lehetőséget. Ezért azok a klubok, ahol szűkebbek az anyagi lehetőségek, kénytelenek több fiatallal feltölteni a létszámot. A bentmaradás szempontjából fontos a rutinosabb játékosok szerződtetése is, ami így többnyire külföldről jön össze.
Szerencsére akadnak olyan egyesületek is, akik koncepciós tervként támaszkodnak az utánpótlásukra vagy akár a hazai tehetségekre.

Itt jön képbe egy másik vitatott téma, az edző kérdése.
Megnövelik-e a külföldi edzők az adott klub keretében való légiósok számát?
Van olyan magyar szakember, aki képes lenne férfi elit klubot itthon irányítani?
Ha csak arra gondolunk, hogy Mocsai Lajos és Skaliczki László idejében a két hazai óriás adta a válogatott szinte egészét, akkor talán ez is fontos szempont lehet.

Én bízom benne, hogy a következő szezonokban több magyar próbálja ki magát külföldi csapatokban, ahol van lehetőség nemzetközi rutint is szerezni. Az utóbbi időben ezek a kezdeményezések kifejezetten jól sültek el, főleg a férfiaknál. Remélem, hogy sok magyar csapat nyúl majd a saját utánpótlásához és kapnak majd valós lehetőséget.
Az akadémia rendszert is jó elgondolásnak tartom, már most is van látszata az ott folyó munkának. Bízhatunk benne, hogy a jövőben még több tehetséget tudnak átmenteni a profi ligákba.

pastedGraphic.png

3772 megtekintés.

Megosztás