Az elmúlt három év, azaz a post-covid olimpiai ciklus legfontosabb meccsét játszotta egymással a magyar és a portugál férfi válogatott március 17-án Tatabányán. A feszültség tapintható volt már órákkal a meccs előtt, hiszen minden ezen a találkozón dől el: a győztes kijut az olimpiára Párizsba, döntetlen esetén a luzitánok örülhetnek.

A csapatok már a bevonulásnál is hihetetlen erőt és energiát sugároztak, minden adott volt tehát egy igazi kézilabdaháborúhoz.

Az első támadásunk góllal zárult, Szita Zoltán forgott le és talált Capdeville kapujába. Védekezésben Sipos és Bánhidi, a kapunkban Mikler kezdtek, Kiko Costa azonban így is beköszönt. 2 perc után máris elövettük a 7:5 ellen játékunkat, amikor Salvador Salvador kapott kiállítást és Chema specialitásából Ancsin be is talált, majd kimaradt a portugál üres kapus kísérlet. Imre góljára Martins válaszolt, Ancsin lövését Capdeville bevédte, majd jöttek a beállósok percei: Frade a vonalról büntette figyelmetlénségünket, Bánhidi emberrel a nyakán talált be, Frade viszont válaszolt. Szita duplázott, Pereira pedig időt kért, mert 10 perc után 7:4 volt ide. 12 perc után megvolt az első magyar támadás, amiből nem született gól, így a portugálok is közelebb tudtak került – 8:7 ide. Az első negyedóra legjobbja egyértelműen az a Szita Zoltán volt, aki meglehetősen halvány teljesítményt nyújtott az első két meccsen, itt azonban 4 gólt is szerzett. Összességében is egészen hihetetlen hatékonysággal dolgoztunk, hiszen a két eladott labdán kívül nem volt kimaradt támadásunk és aki pályára lépett, hozzátett. A portugálok azonban lépésről lépésre visszaszivárogtak a meccsbe, kihásználták, hogy a cseréink kissé elbizonytalanodtak és Bartucz védései ellenére is kiegyenlítettek, sőt 15:16-nál át is vették a vezetést. A félidő végén egyenlítettünk, így 16:16-al mentek a csapatok a szünetre.

Szita berobbantotta a motort a meccs elején

Szita berobbantotta a motort a meccs elején – forrás: IHF.info

A második félidő elején felváltva jöttek a gólok a két oldalon 18:18-ig, ekkor azonban a luzitánok három gólt is szereztek. Kiko Costa válla kiugrott, miközben nálunk Bánhidi a bokáját fájlalva bicegett le. A magyar csapat ötlettelennek látszott támadásban, védekezésben pedig nem tudta megszűrni az ellenfél játékát. Közelebb jöttünk, ám újabb vezéráldozat árán: Ancsin térdére Szita esett rá, a Tatabánya jobblövője szintén sántikálva hagyta el a játékteret. 19:21-nél a hazai kapufa is velünk volt, ám Fazekas ziccert rontott, így maradt kettő oda. Bartuczról bepattant, Fazekasról meg lepattant – a védő, és maradt a két gólos hátrány. Rosta góljával zárkóztunk egyre, a közönség pedig megnyitotta a hajrát. A portugál időkérés után kivédekeztünk egy támadást, Fazekas akrobatikus találatot szerzett és a meccs megfordulni látszott. 22:22-n beragadtak a csapatok, ráadásul egy elszálló ütés után Sipos Adrián azonnal pirossal kiszállt, amit ráadásul további kettő góllal meg is büntettek a vendégek.

Az utolsó 10 percre kanyarodva kettő gólos hátrányban voltunk, ami az ismert matek miatt ráadásul inkább három volt. Bánhidi kiállítást harcolt ki, Imre Bence kétszer villant és újra az a bizonyos döntetlen állt a kijelzőn. A balkezek robbantak, Ilic góljára Areia válaszolt, majd újra a nyártól Kielbe igazoló Imre talált be. Bánhidi blokkolt, Bártucz nem indított – és jól tette, mert Lékai hetest harcolt ki, amit Imre Bence, a rutinos szélsőnk be is dobott. Frade kiharcolt egy kiállítást Bodó hatalmas bombája után, így a portugálok gólhátrányban, de emberelőnyben mehettek az utolsó 150 másodpercre.

A meccslabdát Imre Bence kezébe adtuk, és ez a srác nem tudott ma hibázni. 9/9, nekünk pedig már nyomtatták a beszállókártyákat Párizsba. A vendégek időt kértek, végső kockázatot kellett vállalniuk, hiszen hárommal vezettünk 90 másodperccel a vége előtt.

Az utolsó másodpercekről nehéz emlékeket felidézni – Ilic eladta, Portela robogott, ám ott volt a helyi hős, aki talán maga se tudja, hogyan keveredett egyáltalán ide. Bartucz Laci megfogta, az idő lepergett, a thriller véget ért.

A magyar férfi kézilabdaválogatott 2012 után újra olimpiai résztvevő, és megmutatta, hogy a nagy meccsek, a nagy fordítások benne vannak a génjeikben. Lékai és Mikler sírva gratulált a meccs legjobbjának, Imre Bence teljesítménye mindenkit lenyűgözött.

Az élmény csodás, a siker fantasztikus. Köszönjük, srácok! Áprilisban pedig a nőkön a sor!

1716 megtekintés.

Megosztás