Az ember felkel vasárnap, tervezgeti a napját, emésztgeti a szombaton történteket, aztán sajnos szembe jön vele az NSO véleménycikke. És máris 140 a pulzusa, és elgondolkodik, hogy milyen világ az, ahol ilyen szenny írás megjelenhet. 

 

Az említett írás itt látható. Figyelem: gyenge idegrendszerrel rendelkező, a kézilabdát szerető olvasóknak csak nyugtató mellet ajánlott. Véleménycikk következik.

Mint ismeretes: Golovin Vlagyimir, a női válogatott szövetségi kapitánya kihirdette a keretét a spanyolok elleni két Európa-bajnoki selejtezőre. Ebbe a 22-es keretbe meghívót kapott Tóth Gabriella, a Mosonmagyaróvár irányítója is. A 49-szeres válogatott játékos azonban nem fogadta el a meghívót, a következőképpen nyilatkozott: 

„Nagyon sokat gondolkodtam a válogatott meghívóról, de végül úgy döntöttem, hogy ezt most nem fogadom el. Így a szerdai, Érd elleni bajnoki után felhívtam Golovin Vlagyimirt és ezt meg is beszéltem vele. A szövetségi kapitány kicsit meglepődött, de elfogadta az indokaimat és rábeszélni sem akart arra, hogy vegyek részt a felkészülésben. Korrekt módon beszéltünk erről egymással, hiszen én nagyon örültem a kapitány ismételt megkeresésének, már a január végi összetartásra is számolt volna velem, de akkor koronavírusos voltam.”

Tóth úgy fogalmazott, hogy sem fizikailag, sem pedig pszichésen nincs jó állapotban, ami nyilvánvalóan a teljesítményén is meglátszik, így most nem tudna segíteni a válogatottnak. A történet igazából teljesen egyszerű lehetne, de nem az.

Hogy Tóth Gabi nincs jó fizikai állapotban, és hogy a formája ingadozó, azt saját edzőjén kívül a szövetségi kapitánynak kellett volna leginkább látnia, mégis kapott meghívót, amit viszont én nem értek.

 

„Meglepődtem Tóth Gabriella döntésén, mert számítottam a játékára, bármennyire láttam én is, hogy az utóbbi időben formán kívül van.” Ezt maga Vova nyilatkozta, tehát látta.

Én azt vallom, hogy a válogatottság minden sportolónak a legfelsőbb célnak kell lennie, szerintem egy ország képviseleténél nem lehet szentebb senkinek. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a kézilabda-játékosok (is) önálló tudattal rendelkező emberek, és ha valaki nem érzi jól magát a bőrében, hovatovább úgy gondolja, hogy nem tudna segíteni a válogatotton, és lemondja azt, akkor azt el kell fogadni. Mind az MKSZ-nek, mind a szövetségi kapitánynak, mind a szurkolóknak, de főleg az úgynevezett újságíróknak. 

Azzal kezdeni egy országos medium véleménycikkét, hogy “Hogy juthatott idáig Tóth Gabriella? Milyen a viszonya a sportággal, megfelelő-e az elköteleződése, a hozzáállása a kézilabdához?” olyan szinten vállalhatatlan, hogy csak olyan írhat ilyet, aki a, fogalmatlan a sportágban , b egyszerűen csak szánalmasan gonosz. 

Gondolom, ez a Bobory Balázs úgy gondolja az egészet, hogy vannak a játékosok, akik gépek, és kuss van nekik, és úgy kell dönteniük, ahogy az a szurkolóknak jó, vagy legalábbis neki. Le van szarva a játékos lelki világa, le van szarva, hogy ki milyen formában van, le van szarva, hogy ki milyen pszichés démonokkal küzd, mindegy. A poroszos rendszerünkben valakinek szúrja a szemét, hogy valaki nemet mer mondani, és ez a legkisebb baj. A legnagyobb baj, hogy van egy platform, jelen esetben a monopol helyzetben levő NSO, aki ennek a verbális ámokfutásnak helyet ad. Régen az NSO egy minőségi újság volt, most pedig ilyen Bobory-félék írhatnak arról egy válogatottságot ideiglenesen lemondó játékos esetében, hogy “Hogy juthatott idág?” Balázs, te hogy juthattál idáig, hogy ilyet leírj? Mindent elmond az NSO korrektségéről, hogy a cikk alatt nem lehet kommentelni. Miért nem lehet? Ja, hogy lennének ellenvélemények? Hát az milyen már? 

“Az viszont alapvetés nálam, hogy amíg egy (elvileg) ereje teljében lévő sportoló – Tóth Gabriella 25 éves – nem él át olyan válságot, amely lehetetlenné teszi a szereplését, addig nemhogy indulnia, hanem rohannia kell a válogatottba, ha hívják.”

Fentebb pedig ezt írja: “Ez a történet nagyon nem néz ki jól, bár minden további nélkül megértem, ha egy sportoló családi tragédia, súlyos magánéleti válság vagy sérülés miatt kéri, mellőzzék a nemzeti csapatból.”

Arra nem gondolsz Bazsika, hogy esetleg egy sportolónak, egy 25 éves nőnek lehetnek más gondjai is? Hogy esetleg van lelke, ami éppen nincs rendben? “Elvileg ereje teljében” – írja. Tehát sok meccset mostanában nem láthatott. Félelmetes, hogy magukat újságíróknak valló emberek ilyen szintre lemehetnek, a sporttól ennyire távol levő firkászok a fotel előtt eldöntik, hogy “ hát mehetett volna Tóth Gabi, ereje teljében van”. Megérti a kedves olvasó, hogy ez mennyire nonszensz? Ismeri ez a Bobory a játékos felkészülését, ismeri a hátteret? Van tudomása a motorikus tesztek eredményéről? Beszélt adott esetben egy sportpszichológussal? Ennek ismeretében is az utolsó dolog, a legalja, hogy beleállok egy sportolóba. 

“Mindettől függetlenül, ha én lennék a szövetségi kapitány, már akkor is lemondanék a játékosról, ha nyomós indok nélkül valóban csak erről a két találkozóról kért volna felmentést.” Ezt volt képes leírni. Szerencsére, te csak egy megmondó ember vagy, aki utasításra írja tollba, ami a hatalom érdeke. Pont. Nincs időm felsorolni azokat a sportolókat, akik ideiglenesen lemondták a válogatottságot, hogy aztán később, fizikai és lelki fittségben teljes mellbedobással küzdjenek az adott országért.

Itt tartunk. Ez az NSO, pár kattintásért bármit, akár egy 25 éves játékos nyilvános alázása is belefér. 

Egy dologban értünk egyet: a kommunikáció nem először elégtelen a válogatott játékosok és az MKSZ / szövetségi kapitány között. Már Tomori Zsuzsa esetében is volt félreértés, és most sem teljesen világos, hogy mi a szituáció. 

“Talán az a legszerencsésebb, ha azt kívánjuk, Tóth Gabriella találja meg önmagát, a válogatott pedig fejlődjön és lépdeljen előre – nélküle.”

Nem Balázs, nem ez a legszerencsésebb. A legszerencsésebb az lenne, hogy ha te nem írnál a kézilabdáról többet, és azt a kárt, amit egy ilyen firkálmánnyal teszel, feljutna a tudatodig. Persze odafent megdicsérnek majd, jönnek a kattintások, pörög a reklámbevétel, csak épp egy fontos dolog mellett siklasz el: hogy a magyar sportolók érző emberi lények…

Tóth Gabinak kívánjuk, hogy minél előbb legyen olyan állapotban, amilyenben szeretne!

 

Borítókép: Tumbász Hédi

 

36124 megtekintés.

Megosztás