Bár még nem ért véget a selejtező torna, mi mégis ünnepelhetünk. Magyarország 2008 után ismét részt vehet az ötkarikás játékokon. Az idáig vezető út rögös és kanyargós volt, sok örömmel és csalódással. Talán érdemes kicsit visszatekinteni az elmúlt pár évre, levonni a tanulságokat, megvizsgálni a tényeket és tovább építkezni.

Tovább olvasom

Mielőtt rátérnék a napokban hivatolassá vált átigazolási ügy kivesézésére, néhány mondatban kifejtem a szegedi klub állapotát a saját nézőpontomból, illetve a Pastor-korszakról és az ahhoz való viszonyulásomról is megfogalmazok egy-két gondolatot.

Juan Carlos Pastor legvérmesebb kritikusai közé a legkevésbé sem tartozom, munkáját és a Szegeden elért eredményeit lényegesen többre taksálom a többségnél. A 2013 és 2020 közötti időszakot – annak minden hullámvölgyével együtt – egy bravúros fejlődési ívként értékelem, ahol szezonról szezonra jobb és jobb csapatot tudott kiállítani a Pick Szeged. A vizsgált időszak első évében EHF kupát nyert a klub, majd minden évben egyre közelebb került a Bajnokok Ligája élmezőnyéhez, hazai porondon pedig a rivális Veszprémhez. A folyamat bajnoki címbe és kupagyőzelembe torkollott, de személy szerint a csapatnak azt a jellemzőjét értékeltem legtöbbre, amit 2018-tól 2020-ig többször is megfigyelhettünk. Ez pedig a világ legnagyobb klubjai elleni elképesztő húszperces periódusok voltak, amikkel nemegyszer sikerült eldönteni ezeket a mérkőzéseket, és láthatóan tudatosan épített erre Pastor és a csapat. Jó példa erre a Veszprém elleni 2019-es kupadöntő első félidejének egy periódusa, illetve az előző szezonban a Barcelona elleni első és a PSG elleni második félidőben mutatott teljesítmény. Ilyenkor ezekben a percekben a Szeged akár tíz gólt is közé tudott tenni, szinte verhetetlen ellenfelek ellen, remekül ráérezve a riválisok hullámvölgyeire. Ezt óriási szakmai teljesítménynek tartom, amihez viszont elengedhetetlen volt a lelátóval való erős szimbiózis.

Az utóbbi bő egy év eredményei (és főleg a mutatott teljesítmény) messze elmaradnak a korábbiaktól, ugyanakkor annyi balszerencse érte a szegedi csapatot ebben az időszakban, hogy ezt nem varnám a menedzsment nyakába.

Ugyanakkor mégis eljött a kritika ideje.

Előszőr is tekintsük át, hogy jutott abba a helyzetbe a Pick Szeged, hogy történetének egyik legemblematikusabb főgonoszát botrányos módon szerződtesse. A jobbátlövő poszt nem is olyan rég a csapat egyik legnagyobb erőssége volt, de világviszonylatban is kevés helyen működött jobban ez a pozíció a 2018/19-es szezonban. Jorge Maqueda élete formájában játszott, Balogh Zsolt remekül alkalmazkodva a megváltozott szerepkörhöz rendre érdemben hozzá tudott  tenni a játékhoz, és a fiatal Stanislav Kasparek képes volt őket tehermentesíteni a kisebb összecsapásokon. Ebben a szezonban a Szeged zsinorban háromszor is le tudta győzni a Veszprémet, három különböző helyszínen, a már említett kupadöntővel bezárólag. A Bajnokok Ligájában minden esély meg volt a klub történetének első Final4-os szereplésére, melyet az egész tavasszal extázisban játszó, későbbi győztes Vardar Szkopje keresztülhúzott, de a visszavágón a becsületét megmentette a Pick és kis híján ledolgozta a szkopjei pokolban összeszedett tetemes hátrányát. Ezt követte a Veszprém elleni bajnoki döntő, ahol a bakonyiak a várakozásoknak megfelelően igencsak élesen várták a találkozót, révén akkor már több mint egy éve szegedi örömtánccal zárult a két csapat minden egyes összecsapása. Juan Carlos Pastor pedig nem nevezte a találkozóra Balogh Zsoltot, aki a klub történetének legeredményesebb játékosa (tehát nem akárki). Ő már a nézőtérről volt kénytelen figyelemmel kísérni, ahogy a veszprémiek 11 gólos győzelmükkel eldöntik a bajnoki cím sorsát (ez lett volna Zsolti utolsó megmérettetése a Veszprém Arénában szegedi mezben). Egyébként a helyére benevezett Kasparek nem lépett pályára a találkozón. Baloghot a tét nélküli visszavágon elbúcsúztatták, a két alakulat játszott egy baráti döntetlent, a szegediek pedig kissé keserű szájízzel, de összeségében sikeres szezont zártak.

A következő idényre új jobbátlövő érkezett, a PSG klasszisának, Luka Stepancicnak személyében. Maqueda folytatta remeklését, és Stanislav Kasparekkel kiegészülve ismét egy rendkívül masszív összetétel jött létre ezen a poszton. Stepancic 2020 februárjában megsérült, de így is nagy reményekkel várhatta a csapat a szezon hajráját, amit aztán keresztül húzott a covid. Ekkor már tisztában voltunk vele, hogy a klub nem tudta (vagy nem akarta) megtartani Jorge Maquedát, majd teljesen érthetetlen módon, nem igazolt jobbátlövőt a 2020/21-es szezonra. Stepancic remekül játszott abban a húsz percben, amikor egészséges volt az idény során, Kasparek pedig temészetesen nem tudta hátán vinni hosszú távon a csapatot, ingadozó teljesítményt nyújtott, ami egy rotációban jól használható kiegészítő embertől a világ legtermészetesebb dolga. Aztán elérkezett 2021 márciusa és a bejelentés: vészigazolásként érkezik Marko Vujin a BL szezon végkifejletére.

Ezen sorok írója jelen volt az említett sportember több ámokfutásánál, melyet a szegedi publikum irányába rendezett, így természetesen az ominózus esetnél is, amikor Pukit szándékosan fejbe dobta, majd elszaladt. Az Anti-Vujinos koreográfiából szintén kivettem részem, tehát ifjúságom meghatározó személyeként tekinthetek rá, akit imádtam utálni. Részemről egyébként az idő megszépíti ezeket az eseményeket, tehát emberileg nem érzek már különösebben semmit a játékos iránt, szép emlékként maradt meg eme időszak a memóriámban. Egyébként is, ahogy tapasztal az ember dolgokat, feltehetőleg életének viszonylag korai szakaszában el jut addig, hogy megbocsátott már annál nagyobb vétségeket is, minthogy valaki fejbe dobta a kedvenc kapusát, vagy folyamatosan bunkón viselkedett a közösségével szemben. Személy szerint tehát nem utálom Vujint, nem is haragszom rá, csak ne igazolják le a Pick Szegedbe! Pedig megtették, és ez teljességgel vállalhatatlan. Valakit, aki ilyen szinten ‘mémesült’, akivel szemben identitásképző meghatározni magunkat, nem vehetünk be a köreinkbe. Ez a város kéziladba történetének, minden tradíciójának a megcsúfolása. És miért? Hogy hátha így továbbjutunk az adott BL szezonban? Pastor szerint igen. Azt nyilatkozta az esemény kapcsán, hogy ugyanaz a célja, mint a szurkolóknak, minél jobb eredményt elérni. Nonszensz. Mégis hány százalékkal növelte Vujin érkezése a Szeged Final4-os esélyeit? Számomra ez a legszomorúbb része ennek a történetnek, hogy ilyen olcsón adtuk el a lelkünket.

Van azonban az egésznek egy olyan aspektusa, amin őszintén fel tudok háborodni. Éspedig az, hogy mennyi fájdalmat okoztak ezzel a döntéssel olyan embereknek, akiknek az élete a Pick Szeged, akár évtizedek óta. Rengeteg ilyen emberrel beszéltem az elmúlt napokban, és elkeserítő hallani elcsukló hangukat. Olyanokét is, akik joviális, egyszerű, szerethető figurák, és soha eddig egy rossz szót nem szóltak.

Pedig sokan szóltak és nem egyszer. A klub propagandájában a szurkolók a közösség legfontosabb részei, akiknek pedig évek óta egyöntetű élménye van ennek az ellenkezőjéről. Rengeteg fórumon, a legkülönbözőbb módon hangot adtak már a kommunikáció teljes hiánya miatti averziójuknak, ki-ki a saját habitusa szerint. Én ugyan kevésbé veszem a szívemre ezeket a dolgokat másoknál, de szükségét érzem, hogy szolidaritást vállaljak azokkal, akiknek ez a klub még annál is sokkal többet jelent, mint amit nekem. Pedig számomra is fontos.

Ideje lenne leszállni a magas lóról.

Szerettünk volna interjút készíteni Háfra Noémivel, a Ferencváros jelenlegi, a Győr jövőbeli játékosával. Ez azonban nem jöhetett létre, mivel a Fradi illetékese ezt “nem találta aktuálisnak”. Egy olyan igazi “magyaros” történet következik. 

Tovább olvasom

Egy olyan jelenségről lesz szó ebben a bejegyzésben, amely már régóta kikívánkozik belőlem. A férfi VB adta meg a végső lökést, hogy feltegyem a kérdést: miért nincs hozzáértő kézilabda-kommentátora az állami televíziónak? Véleménycikk következik.

Tovább olvasom

Megnéztem a Harmadik félidő című műsort január harmadikán, amelynek vendége Dr. Csík Zoltán, a Telekom Veszprém vezérigazgatója volt. Figyelem, véleménycikket következik, az írottak nem feltétlen egyezik a szerkesztőség álláspontjával.

Tovább olvasom

Eddig vártuk a hivatalos álláspontot az Európa-bajnoksággal kapcsolatban, most azonban megkaptuk. Mindez azonban még sokkal elkeserítőbb, mint amit a pályán láttunk. A következőkben véleménycikk olvasható, melynek álláspontja nem feltétlenül egyezik meg a szerkesztőség egészének véleményével.

Tovább olvasom

Mint mindenki tudja, 2020 nem volt egy sport-barát év. Ennek okán, sajnos a ’19-es Japánban rendezett VB után, idén se tudtak a magyar szurkolók a lelátóról szurkolni csapatunknak.

Ennek ellenére a háttérben folyamatos munkák zajlanak, a következő-remélhetőleg már márciusi- válogatott mérkőzésekre való szurkolás előkészítésére. A HU-Sector Szurkolói Egyesület munkálataiban jeletős részt vállal magára Bella Dániel, aki nem csak a színfalak mögött “dolgozik” a táborért, de a leláton is a középpontban van, hiszen ő a magyar női válogatott vezérszurkolója is.

Most egy kicsit közelebbről is megismerkedünk az első számú hangulatfelelőssel.

  • Először is, hogy lettél te a vezér-szurkoló a válogatottnál? Csak a női csapatnál “dolgozol” ebben a szerepkőrben? Mióta vezeted a szurkolókat?

– Legelőször 2017-ben a németországi VB-n szóltak a magyar szektorba, hogy álljak előre, mert jó erős hangom van, talán valamikor akkor kezdődött ez a dolog… Amióta a Handball Ultras Hungary szurkolói csoportot életre hívtuk, azóta ragadok megafont a női válogatott mérkőzésein. Elsődlegesen a női válogatott mérkőzések alkalmával irányítom a szurkolást, de a férfi kézilabda-válogatott mérkőzéseire is rendre kijárok, hogy ha időm engedi.

  • Ha a magyar bajnokságot tekintjük, mely csapatok mérkőzéseire szoktál kijárni?

– Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy megyei vagy NB1-es mérkőzés, mindenhova szeretek eljárni, szerencsére a legtöbb táborral jó a kapcsolatom így a nagyobb érdeklődéssel bíró mérkőzésekre is könnyen szerzek jegyet. Ha szabad hétvégém van és van jónak ígérkező mérkőzés, rangadó, azokon rendre ott vagyok.

  • Gyakorlatilag az ország egyetemeinek a felét kijártad már, és ha jól tudom, most is tanulsz. Hogy jut időd ezek mellett a válogatottra? A szurkoláson kívül vállalsz még valamilyen szerepet a szurkolás szervezésében?

– Azért ez némi túlzás, de igen, valóban koptattam a padot néhány egyetemen. (haha) Első sorba a sporttudomány érdekel, a sporttal kapcsolatosan vannak hosszú távú terveim, így arrafelé orientálódom. Sportdiplomácia, sportjog, sportszociológia, sportszervezés, tulajdonképpen ezek érdekelnek, ezekkel a területekkel foglalkozom. A jelenlegi a második tanév, hogy levelezős munkarendben folytatom tanulmányaimat, így könnyebb beosztani az időmet. A HU-Sector Szurkolói Egyesület munkájában is részt veszek. Legyen szó koreóról, utazás-szervezésről vagy bármilyen ad hoc feladatról igyekszem kivenni a részem mindenből, igyekszem a sport területén megszerzett tudásommal segíteni a munkát.

  •   2009-ig versenyszinten birkóztál. Hogy jutottál el a birkózó-szőnyegtől odaáig, hogy hivatalos kézilabda versenybíró legyél?

      -Nagyon jól informált vagy… Ez egy nagyon jó kérdés. Gyakorlatilag 7-8 éves koromtól a sport „fogságában” vagyok, nagybátyám birkózó edző így sok más választásom nem volt, mint lejárni az edzésekre. Azt hiszem ennek köszönhetem a sport iránti szeretetemet és a sportolók iránti tiszteletemet. Gyakorlatilag a sport mindenre megtanított.
A kérdésed második felére válaszolva, az a történet úgy indult, hogy 2016-ban Lakics Tomi barátommal beiratkoztunk egy játékvezetői tanfolyamra, mert miért ne?! Minden hétvégén kézilabda meccseken voltunk, legalább ismerjük meg a szabályokat. Aztán levizsgáztunk. Ő játékvezető maradt, nekem meg úgy hozta az élet, hogy más szerepkörbe kerültem. A versenybírói közreműködés az sokkal inkább nekem való feladat.

  • Két és fél hónap múlva (egész pontosan március 19-én) kerül sor a válogatott idei legfontosabb tornájára az olimpiai selejtezőre. Amennyiben a szabályozások lehetővé teszik, ott leszel a csarnokban? Általában, milyen gyakran jutsz ki egy-egy válogatott meccsre?

– Sajnos jelenleg kevés esélyt látok arra, hogy szurkolók előtt kerüljön megrendezésre az olimpiai selejtező torna, pedig -lehet, hogy közhely- most nagy szükség lenne a honi kézilabda szurkolói társadalom bíztatására. Igyekszem pozitívan előre tekinteni, így természetesen azt mondom, hogy ott leszek a lelátón megafonnal a kezemben. A női válogatott meccseken szinte kivétel nélkül ott vagyok, és igyekszem az UP válogatottak meccsein is ott lenni.

  • Eléggé kellemetlen Európa-bajnokságon vagyunk túl, te hogy láttad a csapat teljesítményét?

– Személy szerint igyekeztem minden mérkőzésben valami kis pozitív dolgot meglátni, persze nem szeretnék struccpolitikát folytatni. Azt gondolom, hogy a jelenlegi helyzetben nem lehetett konkrét elvárás a csapattal szemben, de a közvélemény persze ennél sokkal többet várt. Aki valaha sportolt, pontosan tudja, hogy milyen egy felkészülés és mit okoz a folyamatos bizonytalanság… Nem gondolom, hogy a lányok elfelejtettek kézilabdázni, én továbbra is bízom a csapatba. Márciusban bizonyíthatunk!

  • Hogyan tovább? Szerinted mire lehet számítani nyár végéig? Ott leszünk az Olimpián? Lesz egyáltalán Olimpia?

– Információim szerint lesz Olimpia. Szerintem egyetlen kérdés a lebonyolítás. Ha szurkolók, nézők nélkül lesz megrendezve az egy merőben új környezetet teremt elő gyakorlatilag az összes sportágban, erre felkészülni nem igazán lehet. Ott a helyünk az Olimpián!

  • Kérlek, állítsd össze a saját 16+3 fős válogatottad! A +3 a tartalék játékosokra utal.

Bíró, Janurik, Szikora
Faluvégi, Lukács
Márton, Schatzl
Háfra, Kácsor, Szöllősi-Zácsik
Kovacsics, Lakatos, Vámos
Pásztor, Szabó, Tóvizi
Klujber, Kovács A.,Tomori

Köszönöm a lehetőséget! Hajrá Magyarország!