Szombaton rendezték a férfi kézilabda bajnokság döntő párharcának visszavágóját a Veszprém Arénában. Az eredmény ismert, a szegediek – egy utolsó pillanatban szerzett Rosta Miki góllal – maguk javára fordították a mérkőzést, valamint a párharcot is. Mindezt úgy, hogy a körülmények figyelembevételével nagyon kevesen gondolták, hogy a Pick versenyben lesz a Veszprém Arénában az aranyért. Előzmények, tények és utózöngék következnek szegedi szemmel, de magyar kézilabdás szívvel. A bejegyzés a szerző véleményét tükrözi, nem a teljes szerkesztőségét.

Már történelem, de a párharc szegedi odavágóján a veszprémiek szereztek vékonyka előnyt, egy nagyon furcsa mérkőzésen. A Pick a szezonban talán azon a napon játszott a legjobban, de a rengeteg kialakított helyzet nem volt elegendő, döntő szituációkban megremegett a kéz, a veszprémi kapuvédők pedig bravúrt bravúrra halmozva tartották a szoros eredményt. Itt jegyzem meg, hogy a tavaszi párharcok során a Telekom kapujából olyan magabiztosság áradt, hogy valamennyi összecsapást a piros oldalra döntött el. Egészen szombatig.

A párharcnak teljesen más állapotban vágott neki a két gárda. Veszprémben a szezon elején enyhítettek a korábbi merev eredménykényszeren, és csupán a bajnoki címet jelölték meg, míg a Bajnokok Ligája négyes döntője nem került be az elvárások közé. Ezzel párhuzamosan változtattak a kispadon, a klubikon, Momir Ilic ült le vezetőedzőnek, míg egy-két jól fizetett, de szerény produkciót nyújtó légiós távozott, és a klub tehetséges veszprémi fiatalokkal töltötte meg a keretét. Bravúrokkal indult számukra a BL szezon, a PSG-t valamint a Barcelonát verték hazai pályán rendkívül érett játékkal, a kielcei vereség pedig egyáltalán nem volt elkeserítő, a lengyelek kifejezetten az idei kiírás egyik favoritjának tűnnek. Két újabb győzelem következett ezután, a Porto és a sérülésektől tizedelt Flensburg volt a két áldozat. Ezútán érkezett a fordulópont, az eddigi csillogást kínlódás váltotta fel, kellemetlen vereség következett Bukarestben, majd az ukrajnai Motor is jobban ment, mint a Veszprém. Hiába indult tehát jól a szezon, ezzel a két vereséggel már elszálltak a jó helyezés esélyei. A két kínos idegenbeli vereség után mindkét csapat ellenében javítottak Ilicék, de a szünet előtti flensburgi túra pont nélkül zárult. Az ősz után talán félig üres volt az a pohár. Tavasz végére viszont összekapta magát a társaság, bár a kezdés feledhetőre sikerült. Otthon iksz a Porto ellen, majd egy barcelonai fiaskó után győzelem a Kielce valamint a francia bajnok ellen. A tavaszi periódusban folyamatosan javult a csapat formája, és erőtől duzzadva ütötték ki a Vardar, valamint a másik ágat uraló Aalborg csapatát. Az utóbbi kölni repülőjegyet ért már, ezekben a hetekben a korábban megszokott magabiztos Veszprémet láthattuk, ebben az időszakban háromszor is legyőzték legfőbb riválisukat, elsősorban remek védekezésükkel és kapusteljesítményeikkel, Cupara és Corrales „Isten módban” védtek, és sorra bizonytalanították el a szegedi lövőket. A veszprémi párcharc előtt mindenképpen favoritnak számítottak, az udvarias nyilatkozatok mögül viszont sugárzott egyfajta túlzott magabiztosság, ami aztán visszaütött. Egészen pontosan szombaton.

Eközben a szegedi szezonkezdet is szépre sikerült. A kékeknél újra a kölni négyes döntőt célozták meg, ehhez érkeztek új játékosok, de a szintlépés végül idén sem sikerült. Montpellierben hajrában mentett pontot a csapat, azután pedig a Zágrábot és a Brestet gyalulták le. A Tisza partján következett a feketeleves, a norvég bajnok Elverum olyan simán vitte el a pontokat Szegedről, hogy az már nagyon fájt. De a hullámvasútnak még nem volt vége, ezek után Kielből hozott pontot a Szeged, majd hazai pályán a későbbi csoportelső Aalborgot is megleckéztette. Ezután a Szkopjét rendezték le oda és vissza, nyolc kör után remekül állt a szegedi együttes. Aalborgban nem szégyen kikapni egy olyan meccsen, ami hóvihar miatt pár órás csúszással került megrendezésre. Így érkeztünk el a decemberi csarnokavatóra, a gyönyörű létesítményben a THW Kiel kapott leckét korszerű kézilabdából, és vereséggel távozott. Ekkoriban minden szépnek tűnt Szegeden, annyira, hogy már csak elromolhatott, és ez is történt. 2022 februárra fordulva egy vállalhatatlan zágrábi zakó, és egy szűk Brest elleni hazai következett. Csapaton belüli széthúzásról, elégedetlenkedőkről szóltak ekkoriban a pletykák, ráadásul a kulcsember, a világklasszis Bánhidi is tartósan sérült volt, olyannyira, hogy csupán a szezon hajrájára tért vissza. Az együttes játéka is látványosan visszaesett, mind védekezésben, mind támadásban, és kvázi újra fel kellett építeni a csapatot, mire a BL egyenes kieséses szakasza jött. És hát a feladat nem sikerült, a nyolcba kerülésért a B csoport hatodikját kellett volna lerendezni, aki a Flensburg lett végül. A németek sérülés- és betegséghullám közepette vészelték át az őszi időszakot, és az eredményeik is nagyon gyengék lettek, áprilisra viszont rendezték soraikat, és a két mérkőzés alapján teljesen simán ütötték el a Szegedet a továbbjutástól. Ekkoriban a Pick neve mellé felkerült egy gyöngyösi blama is, valamint a bajnokságban és a kupában is sikerült elvérezni a veszprémiek ellen. Ezekkel az előjelekkel, valamint egy teljesen meccs mentes három héttel hangolt a Szeged a bajnoki döntőre, aminek az első mérkőzésén fájó vereséget szenvedett a rendkívül taktikus és magabiztos, bár játékban nem sokat mutató bakonyiaktól. Már ott feltűnő volt, hogy a Szeged játékban előrébb lépett a tavaszi időszakhoz képest, de a mentális felkészítés nem sikerült megfelelően. Nagyon kevesen hittek abban, hogy csoda történhet a Telekom oroszlánbarlangjában. Legalábbis szombatig.

Szoros, végig kiélezett mérkőzést láthatott a veszprémi tábor, a lelátóról érkezett mindkét oldalra a biztatás. A csapatok viszonylag keveset játszatták a széleket, a bakonyiak sok gyors góllal, fal előtti előnyszerzésekkel szerezték góljaikat, míg a Szeged kreatív irányítójában és beállósjátékában, valamint feljavuló kapusteljesítményében bízhatott. Játékban valamelyest visszaesett a Szeged egy hét alatt, de a veszprémi mérkőzésen ők tűntek koncentráltabbnak, valamint taktikusabbnak. Teljesen ellentétes volt a meccs képe, mint a szegedié. Érkezett a mérkőzés egyik legvitatottabb jelenete, a visszatérő Bánhidi visszatérő szabálytalansága, és a videózás utáni kizárás. Itt most az ítélet jogosságát nem érintjük, eldöntheti mindenki saját vérmérséklete vagy hovatartozása alapján. Ami bizonyos, hogy a videófelvételen látható események nem indokolták a szigorú ítéletet, de attól még megtörténhetett. A vezérét vesztett Szeged ezután sem roppant össze, és szívosan tapadt a Veszprémre. A második félidő elején egy remek sorozattal háromgólos előnybe került a Pick, a csarnok vörösből sápadt rózsaszínbe váltott, többen akkor érezték legelőször, hogy ez a cím el is mehet. A Telekom a hajrára új erőre kapott és egalizálta a mérkőzést, és újra jobban állt a párharcban. A végjátékban a mesterek elővették a nálunk ritkán alkalmazott „hét a hat elleni” játékot, és ezzel a Szeged elérte, hogy gyűltek a góljai, és a vége előtt elérték a meccsnullt, 29-28-ra vezettek. Valószínűtlenül hosszú támadás után veszprémi találat jött és elhibázott szegedi támadás után a hazaiak kezükben érezték már a serleget. A megérkező passzív utáni játékba hiba csúszott, és a Szeged támadhatott a bajnokságért, és a befutó, beállóban üresen hagyott Rosta Miklós a dudaszó előtt bedobta az aranyat érő gólt. Óriási szegedi ünneplés vette kezdetét, egy megdermedt, teljesen sokhatás alatt lévő díszletben. A csalódott veszprémiek nem is várták meg az éremátadást, ezt a sajtot bizony kiénekelték a szájukból. A mérkőzésen a szegedi csoda egyik faktora a kapus volt, Mikler rengeteg ziccert hatástalanított (a túloldali betlivel szemben). Emellett nem lehet elmenni az új hős, Rosta produkciója mellett sem, az ifjabbik Miki szombaton szintet lépett, és kilépett abból a terebélyes árnyékból, amit Bánhidi jelentett számára. A játékvezetéssel kapcsolatban nem először írjuk le, ha bármelyik dolgozó ember ilyen produkciót nyújtana a munkahelyén, másnap már lehet nem kell mennie dolgozni. A két sípmester a magánéletben biztosan jó ember, elképzelhető, hogy egy sört is szívesen innék velük, de remélem legközelebb kevesebb hibás ítélet születik.

A szombati csoda harmadik pillére viszont a padról érkezett. A szegedi klubtörténelem legsikeresebb és legtöbb meccset letudó szakvezetője remekül összerakta a döntőre a romokban lévő csapatát, újra megtanította őket hinni, és nyerni. Taktikai húzásai bejöttek, támadásban bejött a kétirányítós játék, védekezésben pedig aránylag jól levédekezték a beállós közeli területeket. 2018-hoz hasonlóan, amikoris egy ugyanilyen viharos szezont zárt a Szeged, újra megszerezte az aranyat, mert a döntő pillanatokban frissebb és koncentráltabb volt ellenfelénél, volt három teljes hete, hogy milliméterre pontosan begyakorolja a szükséges figurákat. A szegedi jövő a vezetők kezében van, pro és kontra hallani érveket, hogy szükséges-e váltás a csapat élén. Bár az előző sorokban Pastorról megénekelt óda minden sora igaz, sűrű kalapemelgetések közepette, de új korszakot kell nyitni a szegedi csapatnál, minimum a struktúra szintjén, de akár személyi kérdések is felmerülhetnek.

A veszprémiekre még vár a kölni megmérettetés, ahol tudják oldani a szombati sokkot, őszintén reméljük, hogy a Telekom a szebbik arcát mutatja majd a Lanxess Arénában. A csapat debütáló szakvezetése jó munkát végzett a szezonban, a munka folytatása szebb jövőt ígérhet.

Eddig volt a sport, most jöjjenek az utózöngék. Az elmúlt két évtized a két klub folyamatos rivalizálásáról szólt, az aranyérmek többségében Veszprémbe kerültek, Szegeden pedig tőzsdézni lehet a megszerzett ezüstkészletükkel. Az utóbbi években viszont a Pick egyértelműen felnőtt a bakonyiak szintjére, az utolsó 5 évben 3 bajnokságot nyertek egy vesztett ellenében. Ahhoz, hogy így legyen nem volt elég a Veszprém relatív visszaesése, kellett hozzá egy biztonságos anyagi háttér és egy szisztematikusan felépített csapat, amely sokra lehet hívatott, ha az értékeit helyén kezeli, nem pedig leépíti őket. Mosolygós jövőkép rajzolódhat ki akkor, ha a szombati döntőn remek produkciót mutató Rosta-Martins kettős a jövőben több bizalmat kap, ugyanis kettejüknél érezhető volt a mellőzöttség az egész szezonban.

A történelem és a hagyományok furcsa dolgok. A mérkőzés utáni szurkolói kommentháborúban kirajzolódott az évtizedek alatt kialakult bakonyi felsőbbrendűségi érzés, komoly arroganciával és a vereség folyamatos tagadásával párosulva bizonyos szurkolói körökből. A szegediek is több esetben bizonyították, hogy öröm esetén is előbb rúgjunk egyet az ellenfélbe, majd még egyet és azután örüljünk csak. És ezt nem csupán a szurkolóktól, hanem a játékosoktól is látni. Sajnos, ha valaki szombat este táncol (és közben ellenfelét alázza ünneplés közben), fejre áll az egész világ, és nem csak a Neoton világa. Nincs mese, Veszprémben nagyon rossz vesztesek élnek, a Szegeden pedig sokan nem tudnak “jól” nyerni. Ez a mérkőzés utáni online háború sajnos sok ember kedvét veszi el a sportágtól (a válogatottra pedig szintén rossz hatással lehet), pedig az utóbbi évtized egyik legjobb derbijét láthattuk. Igen, most szombaton.

 

Fotó: MKSZ honlap, EHFCL honlap

Az ember felkel vasárnap, tervezgeti a napját, emésztgeti a szombaton történteket, aztán sajnos szembe jön vele az NSO véleménycikke. És máris 140 a pulzusa, és elgondolkodik, hogy milyen világ az, ahol ilyen szenny írás megjelenhet. 

Tovább olvasom

Bár még nem ért véget a selejtező torna, mi mégis ünnepelhetünk. Magyarország 2008 után ismét részt vehet az ötkarikás játékokon. Az idáig vezető út rögös és kanyargós volt, sok örömmel és csalódással. Talán érdemes kicsit visszatekinteni az elmúlt pár évre, levonni a tanulságokat, megvizsgálni a tényeket és tovább építkezni.

Tovább olvasom

Mielőtt rátérnék a napokban hivatolassá vált átigazolási ügy kivesézésére, néhány mondatban kifejtem a szegedi klub állapotát a saját nézőpontomból, illetve a Pastor-korszakról és az ahhoz való viszonyulásomról is megfogalmazok egy-két gondolatot.

Juan Carlos Pastor legvérmesebb kritikusai közé a legkevésbé sem tartozom, munkáját és a Szegeden elért eredményeit lényegesen többre taksálom a többségnél. A 2013 és 2020 közötti időszakot – annak minden hullámvölgyével együtt – egy bravúros fejlődési ívként értékelem, ahol szezonról szezonra jobb és jobb csapatot tudott kiállítani a Pick Szeged. A vizsgált időszak első évében EHF kupát nyert a klub, majd minden évben egyre közelebb került a Bajnokok Ligája élmezőnyéhez, hazai porondon pedig a rivális Veszprémhez. A folyamat bajnoki címbe és kupagyőzelembe torkollott, de személy szerint a csapatnak azt a jellemzőjét értékeltem legtöbbre, amit 2018-tól 2020-ig többször is megfigyelhettünk. Ez pedig a világ legnagyobb klubjai elleni elképesztő húszperces periódusok voltak, amikkel nemegyszer sikerült eldönteni ezeket a mérkőzéseket, és láthatóan tudatosan épített erre Pastor és a csapat. Jó példa erre a Veszprém elleni 2019-es kupadöntő első félidejének egy periódusa, illetve az előző szezonban a Barcelona elleni első és a PSG elleni második félidőben mutatott teljesítmény. Ilyenkor ezekben a percekben a Szeged akár tíz gólt is közé tudott tenni, szinte verhetetlen ellenfelek ellen, remekül ráérezve a riválisok hullámvölgyeire. Ezt óriási szakmai teljesítménynek tartom, amihez viszont elengedhetetlen volt a lelátóval való erős szimbiózis.

Az utóbbi bő egy év eredményei (és főleg a mutatott teljesítmény) messze elmaradnak a korábbiaktól, ugyanakkor annyi balszerencse érte a szegedi csapatot ebben az időszakban, hogy ezt nem varnám a menedzsment nyakába.

Ugyanakkor mégis eljött a kritika ideje.

Előszőr is tekintsük át, hogy jutott abba a helyzetbe a Pick Szeged, hogy történetének egyik legemblematikusabb főgonoszát botrányos módon szerződtesse. A jobbátlövő poszt nem is olyan rég a csapat egyik legnagyobb erőssége volt, de világviszonylatban is kevés helyen működött jobban ez a pozíció a 2018/19-es szezonban. Jorge Maqueda élete formájában játszott, Balogh Zsolt remekül alkalmazkodva a megváltozott szerepkörhöz rendre érdemben hozzá tudott  tenni a játékhoz, és a fiatal Stanislav Kasparek képes volt őket tehermentesíteni a kisebb összecsapásokon. Ebben a szezonban a Szeged zsinorban háromszor is le tudta győzni a Veszprémet, három különböző helyszínen, a már említett kupadöntővel bezárólag. A Bajnokok Ligájában minden esély meg volt a klub történetének első Final4-os szereplésére, melyet az egész tavasszal extázisban játszó, későbbi győztes Vardar Szkopje keresztülhúzott, de a visszavágón a becsületét megmentette a Pick és kis híján ledolgozta a szkopjei pokolban összeszedett tetemes hátrányát. Ezt követte a Veszprém elleni bajnoki döntő, ahol a bakonyiak a várakozásoknak megfelelően igencsak élesen várták a találkozót, révén akkor már több mint egy éve szegedi örömtánccal zárult a két csapat minden egyes összecsapása. Juan Carlos Pastor pedig nem nevezte a találkozóra Balogh Zsoltot, aki a klub történetének legeredményesebb játékosa (tehát nem akárki). Ő már a nézőtérről volt kénytelen figyelemmel kísérni, ahogy a veszprémiek 11 gólos győzelmükkel eldöntik a bajnoki cím sorsát (ez lett volna Zsolti utolsó megmérettetése a Veszprém Arénában szegedi mezben). Egyébként a helyére benevezett Kasparek nem lépett pályára a találkozón. Baloghot a tét nélküli visszavágon elbúcsúztatták, a két alakulat játszott egy baráti döntetlent, a szegediek pedig kissé keserű szájízzel, de összeségében sikeres szezont zártak.

A következő idényre új jobbátlövő érkezett, a PSG klasszisának, Luka Stepancicnak személyében. Maqueda folytatta remeklését, és Stanislav Kasparekkel kiegészülve ismét egy rendkívül masszív összetétel jött létre ezen a poszton. Stepancic 2020 februárjában megsérült, de így is nagy reményekkel várhatta a csapat a szezon hajráját, amit aztán keresztül húzott a covid. Ekkor már tisztában voltunk vele, hogy a klub nem tudta (vagy nem akarta) megtartani Jorge Maquedát, majd teljesen érthetetlen módon, nem igazolt jobbátlövőt a 2020/21-es szezonra. Stepancic remekül játszott abban a húsz percben, amikor egészséges volt az idény során, Kasparek pedig temészetesen nem tudta hátán vinni hosszú távon a csapatot, ingadozó teljesítményt nyújtott, ami egy rotációban jól használható kiegészítő embertől a világ legtermészetesebb dolga. Aztán elérkezett 2021 márciusa és a bejelentés: vészigazolásként érkezik Marko Vujin a BL szezon végkifejletére.

Ezen sorok írója jelen volt az említett sportember több ámokfutásánál, melyet a szegedi publikum irányába rendezett, így természetesen az ominózus esetnél is, amikor Pukit szándékosan fejbe dobta, majd elszaladt. Az Anti-Vujinos koreográfiából szintén kivettem részem, tehát ifjúságom meghatározó személyeként tekinthetek rá, akit imádtam utálni. Részemről egyébként az idő megszépíti ezeket az eseményeket, tehát emberileg nem érzek már különösebben semmit a játékos iránt, szép emlékként maradt meg eme időszak a memóriámban. Egyébként is, ahogy tapasztal az ember dolgokat, feltehetőleg életének viszonylag korai szakaszában el jut addig, hogy megbocsátott már annál nagyobb vétségeket is, minthogy valaki fejbe dobta a kedvenc kapusát, vagy folyamatosan bunkón viselkedett a közösségével szemben. Személy szerint tehát nem utálom Vujint, nem is haragszom rá, csak ne igazolják le a Pick Szegedbe! Pedig megtették, és ez teljességgel vállalhatatlan. Valakit, aki ilyen szinten ‘mémesült’, akivel szemben identitásképző meghatározni magunkat, nem vehetünk be a köreinkbe. Ez a város kéziladba történetének, minden tradíciójának a megcsúfolása. És miért? Hogy hátha így továbbjutunk az adott BL szezonban? Pastor szerint igen. Azt nyilatkozta az esemény kapcsán, hogy ugyanaz a célja, mint a szurkolóknak, minél jobb eredményt elérni. Nonszensz. Mégis hány százalékkal növelte Vujin érkezése a Szeged Final4-os esélyeit? Számomra ez a legszomorúbb része ennek a történetnek, hogy ilyen olcsón adtuk el a lelkünket.

Van azonban az egésznek egy olyan aspektusa, amin őszintén fel tudok háborodni. Éspedig az, hogy mennyi fájdalmat okoztak ezzel a döntéssel olyan embereknek, akiknek az élete a Pick Szeged, akár évtizedek óta. Rengeteg ilyen emberrel beszéltem az elmúlt napokban, és elkeserítő hallani elcsukló hangukat. Olyanokét is, akik joviális, egyszerű, szerethető figurák, és soha eddig egy rossz szót nem szóltak.

Pedig sokan szóltak és nem egyszer. A klub propagandájában a szurkolók a közösség legfontosabb részei, akiknek pedig évek óta egyöntetű élménye van ennek az ellenkezőjéről. Rengeteg fórumon, a legkülönbözőbb módon hangot adtak már a kommunikáció teljes hiánya miatti averziójuknak, ki-ki a saját habitusa szerint. Én ugyan kevésbé veszem a szívemre ezeket a dolgokat másoknál, de szükségét érzem, hogy szolidaritást vállaljak azokkal, akiknek ez a klub még annál is sokkal többet jelent, mint amit nekem. Pedig számomra is fontos.

Ideje lenne leszállni a magas lóról.

Szerettünk volna interjút készíteni Háfra Noémivel, a Ferencváros jelenlegi, a Győr jövőbeli játékosával. Ez azonban nem jöhetett létre, mivel a Fradi illetékese ezt “nem találta aktuálisnak”. Egy olyan igazi “magyaros” történet következik. 

Tovább olvasom

Egy olyan jelenségről lesz szó ebben a bejegyzésben, amely már régóta kikívánkozik belőlem. A férfi VB adta meg a végső lökést, hogy feltegyem a kérdést: miért nincs hozzáértő kézilabda-kommentátora az állami televíziónak? Véleménycikk következik.

Tovább olvasom