Bár a második félidőben sikerült kétgólos előnyt is szerezni, végül magabiztosan nyertek a franciák a mindent eldöntő mérkőzésen, ezzel véget ért Miklerék olimpiai álma.
A sors úgy alakította a férfi olimpiai tornát, hogy az utolsó fordulóban a címvédő és házigazda francia válogatottal ki-ki mérkőzést játszott Magyarország. Bár ez elég lehetetlen küldetésnek hangzik, az eddigi teljesítmény alapján többen éreztük úgy, hogy egy jó teljesítménnyel meg lehet fogni ezt a francia csapatot.
A mérkőzés első szakaszára rá is nyomta a bélyegét a tét, mindkét csapat rendkívül sokat hibázott – főleg támadásban – de sajnos a mieinknek remegett jobban a keze: a sok eladott labda és a jól láthatóan nem működő beállójáték erőltetése miatt kilenc percig nem sikerült akciógólt szereznünk. Szerencsére a franciák is hadilábon álltak a támadásokkal, és csak Prandi révén tudtak gólokat szerezni. Az egyenleg minden esetre nem nekünk kedvezett, és 2-6-nál (a 12. percben!) már kialakult egy négyólos különbség, amelyet sokáig csak üldöztünk. Ezen a támadójáték feljavulása és Mikler behozatala segített. Elöl Szita Zoltán szállt be remekül, a szegedi kapus pedig hét perc alatt csak egy gólt kapott, amivel sikerült lőtávolba kerülni. Sajnos az utolsó két perc így sem sikerült a legjobban, amely háromgólos hazai vezetést jelentett a félidőben (8-11).
A második félidőt aztán álomszerűen kezdtük, Szita mellé Ancsin érkezett átlövőbe, akik ketten húzták a magyar támadójátékot. A 43. percben sikerült a vezetést is átvenni, a 44. percben Imre szélről lőtt gólja pedig már 18-16-os állást eredményezett. A franciák itt negyed óra alatt csak öt gólt tudtak szerezni, a védekezés remekül működött, és Mikler szinte mindent hárított. Ekkor azonban ismét fordult a kocka, Descat-ék megrázták magukat, és visszavették a vezetést, amire a mieinknek ismét nem volt válasza: sorra kaptuk a gólokat, míg a támadójáték ismét leblokkolt, ekkor már nem volt senki, aki vezérré tudott volna válni. Gyorsan ismét kialakult a három-négygólos különbség (56. perc, Fabregas góljával 19-23), ami el is döntötte a sorsunkat, mivel a döntetlen sem lett volna elegendő számunkra. Az utolsó percek kapkodása inkább már csak a remény elvesztésének számlájára írható. Az 57. perctől már nem született gól, a franciák pedig nagy nehezen tovább tudták küzdeni magukat az általuk választott csoportból, így az első négy meccs csapnivaló teljesítménye ellenére továbbra is versenyben vannak, és a taktika kifizetődő lehet, mivel várhatóan nem lesz az águkon a dán és a norvég válogatott, sőt, ha az esti horvát-spanyol meccs eredménye szerencsésen alakul számukra, akkor a svéd sem.
A mieinkről összességében nem lehet rosszat szólni, sajnos az egész tornára rányomta a bélyegét az Egyiptom elleni kaotikus első húsz perc. Ezt követően hiába láthattunk remek egyéni- és csapatteljesítményt is, a továbbjutáshoz már komoly bravúr kellett volna, amely bár többször közel volt, sajnos nem jött össze. A mai mérkőzésen elsősorban a támadójáték volt gyatra, mindent elmond, hogy a szerzett góljaink száma hogy alakult a mérkőzés egyes szakaszaiban:
1-10. perc: 2
10-20. perc: 2
20-30. perc: 4
30-40. perc: 7
40-50. perc: 4
50-60. perc: 1
Azaz a mérkőzésnek volt 30 olyan perce (1-20., ill. 50-60.), ahol mindössze öt gólt sikerült szerezni – ilyen teljesítménnyel pedig nem lehet olimpiai negyeddöntőbe jutni.
Magyarország – Franciaország 20-24 (8-11)
B-csoport, 5. forduló
Gólszerzők: Imre 6 (2), Szita 4, Ancsin 4, Lékai 2, Bánhidi 1, Ilic 1, Bodó 1, Bóka 1 ill. Prandi 7, Mem 5, Descat 5, Remili 3, Porte 1, Fabregas 1, Tournat 1, Minne A. 1
Kapusok: Palasics 4/14 (29%), Mikler 9/23 (39%) ill. Gerard 11/30 (37%), Desbonnet 0/1
Fotó: ihf.info
Vélemény, hozzászólás?