Handballexpert

Az olimpiák televíziós közvetítése egy olyan korban kezdődött, amikor én még nem éltem. Sokáig inkább csak összefoglalók jöttek, de már évtizedek óta természetes, hogy ilyenkor két és fél héten át az ember folyamatosan a tévé előtt ül, és nézi a közvetítéseket. Ill. manapság már egyre kevésbé természetes – de erről majd később.

Ülünk a tévé előtt, és nézzük, amit adnak. Ha egy olyan sportágat, amiről tegnapelőtt még nem tudtuk, hogy létezik, hát akkor azt. Előbb megpróbáljuk kitalálni, nagyjából mik lehetnek a szabályok, aztán figyelünk a szakkommentátorra, aki, jól érezve a szituációt, igyekszik elmagyarázni, mit is látunk. Másnap a középdöntőknél már igazi szakértőként állapítjuk meg, a bírók csaltak a botswanai versenyző javára, igazából az ecuadori volt a jobb. Persze a magyar tévében főként a magyar sportolókra koncentrálnak, de ha éppen egyikük sem szerepel, akkor jöhet a női nemtudommi egyéni összetett. És valahol ez adja az olimpiák varázsát, sport kora reggeltől késő éjszakáig, a legkülönfélébb sportágakból, az idő bizony nem kis részében olyan sportágak versenyeit nézve, amit utoljára négy évvel ezelőtt láttunk, és legközelebb minden bizonnyal majd a következő olimpián látunk megint. Igyekszünk megtanulni a magyar párbajtőröző, tornász, távolugró nevét, és ezzel párhuzamosan úgy csinálni, mintha folyamatosan követtük volna a pályafutását, pedig valójában a múlt héten még nem tudtuk, hogy a világon van, de legalábbis négy éve hallottunk róla utoljára. A köztes időben meg szurkolunk annak a helyes portugálnak a százméteres izében. Ettől olimpia az olimpia.

A tévé abszolút egyeduralma már tizenkét éve, Londonban elkezdett repedezni, bár akkor inkább csak szimbolikus mértékben volt jelen az internetes közvetítés. Négy éve, és most Párizsból viszont már minimális befektetéssel átválthattunk az online térbe, ahol a létező összes olimpiai versenyről jön a közvetítés, élőben, HD minőségben, sok esetben kommentárral. Különböző országokban eltérő márkanéven elérhető a szolgáltatás, de a háttere azért mindenhol ugyanaz. Mert manapság már, főként a fiatalabb érdeklődők, nem tűrik el, hogy mások mondják meg nekik, mit is nézzenek. Egyre több háztartásban, főleg fiataloknál, eleve nincs is klasszikus televízió, ha meg már úgyis online nézem, akkor miért pont azt, amit a helyi domináns tévétársaság mutatni akar? Felmérések szerint a harminc alatti közönség már leginkább TikTokon szeretné nézni az olimpiát. Ez egyelőre nem valósult meg, de lehet, hogy ez a jövő zenéje, elképzelhetjük a sok éve megszokottól eltérően nem fekvő, hanem álló képet adó közvetítéseket. A szabadon választott műsor, ahol tableten vagy számítógépen azt a versenyt nézem, amelyiket akarom, viszont már megvalósult.

Nagy ajándék ez a hozzám hasonló millióknak, akik nem abban az országban élnek, amelyik versenyzőiért szorítanak, a lakóhelyemen maximum véletlenül kerülhetett volna képernyőre sok más párhuzamos verseny közt Márton Viviána vagy a magyar párbajtőrcsapat döntője, így viszont mind a hat magyar aranyat láthattam élőben. De a téma bőven túlmutat ezen.

Feltételezem, hogy e sorokat főként kézilabda-rajongók olvassák, de ha Önnek nem ez a kedvenc sportága, hát nyugodtan helyettesítse be. Ott az aktív előfizetésem, fel van nyitva a laptop, két kattintással megnézhetem bármelyik kézilabdameccset élőben. Miért néznék akkor egy olyan sportágat, amiről semmit nem tudok? Nézem a versenynaptárat, 13:30-kor egy érdekes kézilabda-csoportmeccs. A tévé azt a portugált mutatja a százméteres izében, na, de kit érdekel, amikor itt a francia – spanyol kézilabda? A magyar versenyzőkre talán átkapcsolunk, de szigorúan csak a döntőkre, éremesélyesekre, a kétszámjegyű helyezésekért küzdők elbuknak a tartalomszűrőn. Az előző két olimpiát Pétervári-Molnár Bendegúz futamával kezdted, és bár a magyar evezős most is ott van, de helyette érdekesebbnek tűnik a holland  – brazil csoportmeccs. (Megj.: a kézilabda-párosításokat teljesen véletlenszerűen írtam be, senki ne szóljon, hogy nem is akkor volt, vagy ilyen meccs nem is volt). És a végére van egy kézilabda-olimpiád, a meccsek közti szünetben ebédelsz, egyéb dolgaidat intézed, és még a csúcssportágak is háttérbe kerülnek, nemhogy női nemtudommi egyéni összetett. Nyilván nem fogod amiatt kihagyni a német – svéd kézilabdameccset.

Párizsból több kézilabdameccset láttam, mint korábban bármely olimpiáról. Sőt, bár nem mértem, azt hiszem, nem túlzás, hogy többet, mint Moszkvától Tokióig bezárólag minden olimpiáról összesen. És, mivel egy nap ezekben a hetekben is csak 24 órából állt, sok minden más lement anélkül, hogy egy percet is láttam volna belőle.

A felmérések szerint ez volt az utolsó olimpia, amelyiken még a tévé volt a domináns, Los Angelest már többen fogják online nézni. Hogy lesz-e TikTok-közvetítés, nem tudjuk, de a tévé uralma, így vagy úgy, elmúlásra van ítélve. És ezzel együtt az olimpia sokszínűsége is. Mit fognak nézni a fiatalok? Az őket érdeklő sportágakat, ha lehet online nézni a teljes gördeszka csapatversenyt, miért nézné bárki is helyette a tadzsik súlyemelőt? Ez egy komoly esély a rendszerbe az utóbbi időben bekerülő sportágaknak, és komoly veszély a tradicionális, de amúgy igazából az olimpián kívül igen szerény érdeklődést vonzó sportoknak. Ha már csak azok nézik, akik tudatosan ezt a közvetítést választják ki a számítógépen vagy a telefonon, az szükségszerűen jelentősen visszaveti a bevezetőben említett szakkommentátori magyarázat iránti érdeklődést. Miért kapcsolna bárki, aki szabadon választhat, az ő kedvenc sportága, esetünkben a kézilabda, helyett egy olyan versenyre, amelyikről azt se tudja, melyik oldalról kell nézni?

Ez a folyamat elkerülhetetlenül le fog zajlani, még ha ma a sebességét nem is tudjuk még pontosan betájolni, és biztosan lesz benne egy-két előre nem látható kanyar is. De abban azért nagyjábó biztosak lehetünk, hogy már négy év múlva csak a nézők egy kisebb része fogja azt a versenyt nézni, amit a tévé éppen közvetít.

Hogy a kézilabda ennek a folyamatnak nyertese vagy éppen vesztese lesz-e, még nem látható. A hosszú mérkőzések, a, lássuk be, nem mindent elsöprő érdeklődés miatt azért eddig se volt jellemző, hogy az adott ország válogatottja nélkül zajló meccseket adjanak le kompletten a tévében. Még ha Ön, aki ezt olvassa, vagy én, nem is látjuk be, hogyan lehetséges ez, de valójában azért nem ülnek le tömegek úgy a tévé elé, hogy remélik, most le fogják adni végig, vagy esetleg rövid megszakításokkal, a dán – argentín csoportmeccset. Az online közvetítés dominánssá válása hozhat nézőket, de a TikTok-generáció azért valószínűleg nem a másfél órás meccsekért fog rajongani. A következő két olimpia ráadásul európai szemszögből elég kedvezőtlen időzónákban fog zajlani, arra pedig nem számíthatunk, hogy az amerikai fiatalok döntenek majd nagy számban a kézilabda-közvetítések mellett. Ki lehet ebből jönni jól is meg rosszul is.

Amikor e sorokat lezárom, még nincs 24 órája, hogy Thomas Bach befejezettnek nyilvánította a 2024-es olimpiát. A párizsi élmények még frissek, Los Angelesről egyelőre annyit tudunk, hogy Tom Cruise két perc alatt elvitte oda az olimpiai zászlót. Kézilabdát fogunk nézni orrvérzésig, vagy kap egy újabb esélyt Pétervári-Molnár Bendegúz?

Címkép: Like tears in rain, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons