A harmadik fordulóban az A csoportban két négypontos csapat csapott össze Lisszabonban. A hazaiaknál visszatért a keretbe az egyiptomi Mohamed Aly, a Veszprémnél Xavi Pascualnak sérülés miatt továbbra is nélkülöznie kellett Gasper Margucot.
A meccs elején már látszott, hogy a két csapat nem feltétlenül a védekezésre rendezkedett be. Remili nagyszerűen kezdte a meccset, majd nála is becsúszott egy rossz bejátszás, Descat kihagyott egy hetest, a másik oldalon pedig Martim Costa folytatta ott, ahol az elmúlt két héten abbahagyta. Ennek meg is lett az eredménye, a 10. percben már Mike Jensen állt a veszprémi kapuban Corrales helyett. A vendégek védekezése nem igazán állt össze, a két Costa testvér vezérletével folyton helyzetbe tudtak kerülni a portugálok.
Támadásban is változtatásra volt szükség, a 12. perc végén beállót is cserélt a vendég csapat, annak ellenére, hogy Fabregas öt gólt szerzett. Pontban a félidő felénél, 13-9-es Sporting-vezetésnél érkezett is Xavi Pascual időkérése. Sokat nem segített, kicsit szorított a védekezésén a Sporting, André Kristensen pedig elkapta a fonalat. A Sporting támadásai színesek, ritmusosak voltak, mindig megtalálták azokat a pozíciókat, ahol helyzetbe kerülhettek, a veszprémi kapuban pedig csupán a 22. percben érkezett az első védés.
Pontosan 25:00 állt az órán, amikor Joao Gomes megszerezte a Sporting 20. gólját, ami tökéletesen mutatja, hogy a problémát főleg a védekezésben kell keresni. A továbbiakban sem sikerült közelebb férkőznie ellenfeléhez a bakonyi csapatnak. Elképesztő megoldásokat láthattunk a portugáloktól, a Veszprémnél pedig dekoncentráltság jeleit véltem felfedezni (ld. Pechmalbec fölédobott ziccere, Descat két kihagyott hetese, szélsőziccere, és a végén a vonalralépése). Így a félidőre alakult ki a legnagyobb különbség, 23-17-re vezetett a Sporting.
A második játékrész sem indult jól a Veszprém számára. Nyolcgólosra, majd Pascual második időkérésére tízgólosra növelte az előnyét a Sporting. A vendégeknél támadásban semmilyen taktika nem ült, a védekezés sem akart sehogy összeállni, a kapusokban pedig szintén nem akadt el semmi.
A második félidőben sem változott a játék lefolyása. A Sporting egész egyszerűen lehengerlően játszott, mind támadásban, mind védekezésben a Veszprém fölé nőttek. Ricardo Costa csapata nem azzal alakította ki ezt a hatalmas különbséget, hogy miként meccselt a pad, vagy milyen taktikával próbálta megakadályozni azt, hogy a bakonyi sztárok kibontakozzanak. Éppen ellenkezőleg. A saját játékukat játszották és az egy percig nem fordult meg a fejükben, hogy itt nem ők a jobb csapat.
A játék képét nézve a különbség sem túlzó (még talán a magyar csapatra nézve hízelgő), hiszen ezen a meccsen a két csapat között majdhogynem osztálykülönbség volt. Az utolsó tíz percben már messze nem játszott 100%-on a portugál együttes, így a vége kilencgólos vereség lett, az egyetlen pozitívum, hogy a 40 lőtt gólt nem érték el a portugálok. A mérkőzés legeredményesebb játékosa Martim és Kiko Costa, valamint Nedim Remili lett hét-hét góllal, de a zöld-fehéreknél szinte mindenkit ki lehetne emelni. A Sporting kapujában Kristensen 11 védéssel zárt, a másik oldalon pedig mind Corralesben, mind Jensenben kétszer akadt el a labda.
Bevallom, többször eszembe jutott, hogy hova jutott a portugál kézilabda, de a Sporting előtt nemcsak a jelen, de hatalmas jövő is áll. Ki tudja, talán már a ebben a szezonban jöhet a kollektív berobbanás a Porto után a Sporting számára is a Bajnokok Ligájában.
A Veszprém csapata Lisszabonból egyből Egyiptomba utazik, ahol a klubvilágbajnokságon a brazil Taubaté és az egyiptomi Zamalek ellen kell játszania. Mint egy falat kenyér…
Kiemelt kép forrása: EHF Champions League / X
Vélemény, hozzászólás?